Azért nem szoktam még december 31. előtt megírni az összefoglalóimat, mert mindig azt gondolom, hogy éjfélig még történhet valami. Esetleg kiolvasok még egy könyvet, vagy eszembe jut valami frappáns gondolat, netán olyan hírt kapok, amit még érdemes lesz megemlíteni, mint az előző évben történt. De persze ilyenek nem történnek, ám én fel vagyok készülve mindenre, úgyhogy szokás szerint az év első napján, jöjjön hát a visszatekintés.
Amikor a múlt hét végén elkezdtem nézegetni a szokásos statisztikáimat amikből számszerűsíteni szoktam az olvasási évemet, kicsit megijedtem, hogy még 50 könyvet se olvastam el. De aztán kiderült, hogy elszámoltam magam egy tízessel és 55 könyv megvolt, de ennél csak 2003-ban olvastam kevesebbet (mármint amióta számolom az ilyet). Mondjuk a gyerekkönyvekkel együtt lenne több is, de azokat, amit a fiúknak olvastam el, nem szoktam számolni, bár lassan ahogy egyre vastagabbak lesznek, már lehetne. Szóval idén nagyon nem ment az olvasás, legalábbis magamhoz képest.
Ez az 55 könyv azt jelenti, hogy alig olvastam el 1 könyvet hetente, havonta meg 4 és felet.
Idén májusban olvastam a legtöbb könyvet, 7-t.
A legkevesebb könyvet szeptemberben és októberben olvastam, 3-t, ami gyászos mert még a heti 1 se jött be ekkor 🙁
Természetesen most is jóval több női írót olvastam, a férfiak aránya csak 15% volt és 42 könyvet írtak nők.
A regények aránya megint 95% volt, csak 3 non-fikciót olvastam.
Tavaly is 24 könyvet olvastam angolul, azaz arányaiban többet, mint 2011-ben. Mivel 2012-ben az év nagy részében a helyi könyvtárunk be volt zárva, csak 3 könyvet olvastam onnan és 9-t kaptam kölcsön (de ide megint beszámolom a netgalley-ről letöltött időkorlátos regényeket), 39 volt a saját könyvem, 21-t elektromosan tettem magamévá. Az olvasott könyvek közül 45% volt a recenzió, mert miután beláttam, hogy idén nem nagyon jeleskedem az olvasás terén, nem kértem csak olyan köteteket, amiket tuti el szeretnék olvasni és beleférnek az időmbe.
Mivel a könyvárak felfelé mentek, idén 135204 forintot költöttem az irodalomra, ebből 88 egységet vettem, azaz többet mint tavaly. 18 ajándék könyvet vettem, az adventi naptár akció miatt pedig 30 gyerekkönyvvel lett több a fiúk polcán. Volt, hogy kifejezetten az ember kívánságára is vásároltam, magamnak ezek szerint 45 könyvet vettem, s ebből 19 volt az ebook, amikért összesen csak 13739 forintot fizettem, s a legdrágább ekönyvért se fizettem 1700 forintnál (cca $7,20) többet.
Nyertem is pár könyvet, elektronikusan és még egy 10 dolláros virtuális ajándékkártyát is kaptam pár hete.
A bloggal kapcsolatban a statisztikákat nem nézem annyira, nem kesergek azon, hogy kevesen kommentelnek, nem nézem meg egyes posztok olvasási méréseit, inkább csak azt szoktam nézni, hogy hogyan találnak rám, milyen keresőszavakkal és milyen útvonalon. Ilyen szempontból elégedett vagyok, mert úgy tűnik, ha nincsenek is parázs viták az ajánlásoknál elég széles körű az olvasótáborom, aminek nagyon örülök.
2012-ben is írtam e-könyvekről, főleg az árképzésről. Ismét voltam vendége a Hármaskönyvelésnek is, amikor Oscar díjra jelölt adaptációkról beszélgettünk, elmeséltem azt is, milyen szenvedély fűz a gasztro magazinokhoz, visszatérő téma volt nálam is a Szürke 50 árnyalata, bevezettem, hogy néha írok hírekről, érdekességekről és itt-ott még mindig készítettem blogger interjúkat. Remélem ez utóbbi két rovatot majd tudom folytatni idén is. Sikerült jó kis áprilisi tréfát elsütnöm, amiről aztán kiderült, lehet nem is annyira légből kapott ötlet, mert nyugaton nem kevesen művelik. A Könyvfesztiválon és a Könyvhéten most nem tudtam komolyan részt venni, viszont találkozhattam Gail Carrigerrel, a Napernyő Protektorátus sorozat szerzőjével. Mire írtam arról, hogy a YA igazából nem más, mint az ifjúsági regény, újabb kategória jelent meg külföldön, a New Adult. A blog életében egyik legfontosabb esemény volt a költözés, azaz otthagytam én is a freeblogot és saját domain alá költöztem, s azóta wordpress a blogmotorom. Összegyűjtöttem a könyveket a könyvimádatról, elmeséltem, hogy milyen könyvek voltak a szüleim könyvespolcán, s bár én elbuktam a 2012-es Várólista csökkentést, idén még többnek sikerült és megint sokan (köztük jómagam is) jelentkeztem a 2013 olvasási versenyre. Decemberben pedig még kiadói vendéglátásban is részesültem. Lehetett 2012-ben is könyveket nyerni nálam, ezt a jó szokást szintén folytatnám.
Na de akkor lássuk, hogy konkrét könyvek közül mi volt az, ami igazán tetszett 2012-ben. Amikor is nem voltam annyira szőrösszívű, hiszen 6 alkalommal is adtam 10 csillagot. Ebből három igazából klasszikus gyerekkönyv volt: A bársony nyuszi, Már óvodás vagyok és A rózsa és a gyűrű.
Igazán különleges élmény volt az összetett, összezavaró, izgalmas és újdonságot hozó második világháborús lányregény hősiességről, barátságról és igazságról, a Code Name: Verity. Remélem valamelyik magyar kiadó már fordítja mert egyszerűen zseniális volt, annyira, hogy nem bírtam róla igazán jó értékelést írni, mert nem akartam sokat elárulni a történetről anélkül meg nehéz volt beszélni bármiről is, ami megragadott a regényben.
A könyvhétre jelent meg kedvenc magyar botcsinálta nyomozónőm, Dávid Veron harmadik kalandja, ami igazán eltalált lett. Végre minden a helyén volt benne és még a mozizás (h)őskoráról is szó volt benne, amit külön imádtam. Remélem jó szokás szerint 2013-ban megjelenik a Borostyán hárfa folytatása.
Az utolsó számomra tökéletes könyv pedig visszahozta az ifjúságomat és a kalandregények iránti nosztalgiámat is teljesen kielégítette. A Leviatánra megérte várni, mert kívül-belül szép könyv lett magyarul is, remélem sokan megkapták karácsonyra.
További említésre méltó könyvek 2012-ből (már rég lemondtam a 10-es toplistákról, sose tudom összehozni azokat):
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága valódi csemege volt, akárcsak a Marija Morevna és a halhatatlan
Újraolvastam két régi kedvenc Janikovszky Éva könyvemet, az Aranyesőt és a Szalmalángot, jót nosztalgiáztam és ismét csak megállapítottam, hogy a kötelező ideológiák ellenére is örök a mondanivalójuk az ifjúságról. Amúgy idén Janikovszkytól olvastam a legtöbb könyvet, s ezért köszönet illeti a molyos kihívást.
Elkezdtem nézni a 30 Rock tévésorozatot, lassan a végére érek, s annyi mindenesetre kiderült számomra, hogy Tina Fey zseni. Éppen ezért nagy élmény volt az önéletrajza, s meg kellett állapítanom, vannak jó női humoristák is Amerikában.
Az Ad Astra kiadótól rosszat nem olvastam még, ugyanis Marija Morevna és a Leviatán mellett nagyon bejött nekem a Zoo City a maga alternatív valóságával, a látható állatias bűntudattal és noiros krimiszálával, s mindezt Lauren Beukes még egy belevaló női főhőssel is megkoronázta.
Újra belevetettem magam Neil Gaiman mítoszteremtő Amerikai istenei közé.
A Csodák kora pedig megmutatta, milyen is lenne, ha a világ lassan véget érne.
Végül az évet egy izgalmas politikai, orvosi thrillerrel zártam, persze zombikkal. Ráadásul Mira Grant regénye szerintem azért is jó, mert hájjal kenegeti a bloggerek egóját: a könyv szerint ugyanis van értelme annak, amit művelünk.
Sorozatok közül folytattam a Mítosz Akadémiát (a 2012-es év utolsó e-könyvvásárlása pont a legújabb része volt), a Napernyő Protektorátust, utolértem magam Eve Dallas életében, véget értek Bernie portyázásai, felfedeztem és megkedveltem Lucky Harbor lakóit.
Akik pedig csalódást okoztak idén nem is voltak olyan sokan.
Félbehagyott könyv lett a sokak által imádott Éjszakai cirkusz. Ugyanis egyszerűen hiába jutottam el a feléig, nem bírt megfogni a történet. Nem bírom én már ezeket a túl sok bevezetéssel operáló könyveket úgy látszik, mert úgy éreztem a 250. oldalnál még mindig csak az expozíciónál járunk ami nem volt számomra igazán érdekes, vagy izgalmas felütés.
Sajnos Carrie Fisher nem jó tempóban folytatta az öngúnyolódását.
Főcitrom díjat azért az Éjmélynek adnám, mert a zseniális Méregnaplók után a folytatás katasztrofális lett. A főszereplőnő annyira megváltozott, hogy felmerült bennem a gyanú, talán valaki egészen más írta meg a regényt.
Összességében azt kell mondanom, nem a mennyiségre, hanem a minőségre mentem, mert az 55 könyvből sokkal több volt kedvemre való, mint nem, úgyhogy mindenképp pozitív a mérleg.
Ha kevesebbet is olvasok és jelentkezem, én még mindig biztos pontnak érzem az Olvasónaplót, szóval ha aggódott volna valaki, ne tegye, mert ez így fog menni továbbra is. A továbbiakban pedig maradok aki eddig is: Lobo, a hagyományőrző ősblogger.
A kép forrása: www.evasphotogarden.com
Úgy tudom, hogy Dávid Veron 4. kalandja idén még megjelenik (szintén a Könyvhétre vvárható, de utána a szerző pihentetni szeretné a sorozatot, és egy ideig nem lesz új könyv. (Mintha a facebook oldalán olvastam volna.. 🙂
Utána meg már csak arra leszek kíváncsi, mi lesz a következő dobása Baráth Katalinnak.
Én is várom a hárfa folytatását! 🙂
Ja, és mindig ilyenkor jut eszembe, hogy én is össze akartam számolni forintban, hogy mennyit költöttem könyvekre. … Te vagy mindig az emlékeztető.
Nekem feltűnő volt, hogy kevesebbet olvasol-írsz, kicsit féltem is, hogy esetleg unod, de most már látom hogy ez lüke gondolat volt. 🙂 Nagyon remélem, hogy sose unod meg, te ősblogger, te :)))
Pupilla ez kedves, hogy aggódsz:) Amúgy van egy jó kis Excel táblázatom, ahol írom a könyvkiadásaimat, meg számszerűen az olvasásaimat, aztán onnan mindig könnyű kiszerválni ezeket az adatokat.
Jó ötlet, én is valahol vezetni fogom a bejegyzéseket, linkeket, ezt-azt, hogy ne tartson olyan soká megírni az összegzést. 🙂
Meg nagy előny, hogy az excel össze is ad helyettem, nem egős oldalam a matek 🙂