Íme a kendőzetlen igazság az olvasmányaimról. Mert ÉN legalább olvasok.
Az egyik első könyvtáros és románcolvasó példaképem, akit szinte a kezdetetktől követek nem más, mint Wendy a szuperkönyvtáros. S van neki egy listája a romantikus regényekről, amelyekben könyvtárosok a szereplők. Néhányat már én is olvastam innen (Victoria Dahl jó pár könyvében szerepeltek, ne meg ott volt a Könyvtároskisaszony és a rock star cuki regény…Continue Reading
Mindig örülök, amikor olyan ifjúsági regényről olvashatok, ami nem illik be a szokásos ya történetekről bennünk élő elképzelésbe. Kimondottan keresem az ilyen sztorikat, a Lehull a lepel pont ebbe a körbe tartozónak tűnt és amikor azt olvastam valahol, hogy olyan, mintha a Nulladik órát (The Breakfast Club) keresztezték volna a Pletykafészekkel (Gossip Girl), jelentkeztem…Continue Reading
Mindig azzal szoktam kezdeni a képregényes értékeléseimet, hogy nem vagyok képregény olvasó, viszont szeretem a szuperhős filmeket, mert szórakoztatnak és én nem kérem rajtuk számon, mint sok rajongó, hogy bizonyos szereplők nem úgy jelennek meg, ahogy az eredetiben és vannak történetszálak, amelyek nyomtatva jól kijönnek, filmen meg nem és fordítva. Ennek ellenére mostanában egész…Continue Reading
Stacia Deutsch ifjúsági regényére azért figyeltem fel, mert igazi girpower sugárzott róla. A színes, rajzolt borítón négy lány beszélget, láthatólag eltérő származásúak és jó néhány elketronikus kütyü is hever a kezük ügyében. A sorozat címe pedig: Kód, csajok, satöbbi, ami lássuk be, eléggé jól hangzik, nem véletlenül ennek a variációja például a podcastunk is…Continue Reading
Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni – hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a…Continue Reading
Annak idején a mesekönyvek után a következő történetek amiket szerettem a mítoszok voltak. Többször újraolvastam a Germán Kelta regéket és mondákat, valamint a Görög regéket is. Ma már nem emlékszem rá, de biztos, hogya többszöri újraolvasásban közrejátszott az is, hogy nem éppen egyszerű szöveggel íródtak és nem igazán voltak gyerekbarátok ezek a kötetek. Trencsényi-Waldapfel…Continue Reading
Ismét itt van kedvenc kibírhatatlan szobalányunk, Ivy Pocket, akinek immár harmadik alkalommal követhetjük a kalandjait. Caleb Krisp trilógiája (Ivy 1ről és Ivy 2ről is írtam) az elmúlt években mindig kellemes pillanatokat okozott, úgyhogy nem nagyon kételkedtem, hogy így harmadik nekifutásra is jót fogok szórakozni. S nem tévedtem, sőt még hatalmas meglepetés is ért a…Continue Reading
Az elmúlt időszakban amikor világháborús történeteket olvastam, vagy éppen láttam (s igen, a Wonder Womant is ide gondolom) főleg női szemszögből, azok eléggé bejöttek, úgyhogy az amerikai változatok után érdekelt egy angol történet is végre. Mary Nichols könyve pedig pont kapóra jött: elvégre van benne londoni bombázás, kitelepítés, kódfejtés, ellenállás. Sheila Phipps élete darabjaira…Continue Reading
Az úgy volt, hogy még amikor csak az osztrák meg a jugó tévén lehetett látni igazából, mit művelnek nyugaton a népek, a kedvenc filmsorozatom a Dinasztia volt. Tudom, itthon később a Dallas futott be, de igazán őket mindig parasztoknak tartottam, Carringtonék világához képest: ahol mindenki csodaszép, elegáns volt és megismertették velem a szappanoperák hihetetlen…Continue Reading
Keith Stuart regényére már akkor kíváncsi lettem, amikor a fülszöveget olvastam, aztán valahogy elfeledkeztem róla és akkor tűnt fel megint, hogy már megjelent amikor a könyvesboltban találkoztam vele. S tudom vannak nagy fülszöveg ellenzők, de én szeretem tudni, miről szól a regény, bár itt most a borító is egész jól visszaadta a történet lényegét:…Continue Reading
Decemberben úgy kezdtem az Alias Grace-ről szóló értékelésemet, hogy “Margaret Atwood a reneszánszát éli itthon is, s azt kell mondani, hogy éppen ideje volt.” A trend folytatódik, aminek ékes bizonyítéka, hogy újra megjelent A vak bérgyilkos is, ami a szerző Booker díjas regénye, s amelyet egyszer már kiadtak magyarul, még 2003-ban, de valahogy nagyon…Continue Reading
Annak idején az Így jártam anyátokkal sorozatot én nem Barney Stinson kedvéért néztem, ennek ellenére nagyon kedveltem a karaktert és persze az őt játszó színészt, Neil Patrick Harrist. Akinek úgy 3 éve jelent meg nálunk is önéletrajzi kötete, az Így jártam az életemmel, amely eléggé formabontóra sikerült. Annak idején már írtam is, hogy NPH…Continue Reading
Meséltem már párszor, hogy Elizabeth Wein: Fedőneve: Verity az egyik kedvenc könyvem az elmúlt évekből? Csak 100x? Oké akkor megint elmondom, hogy azóta keresek valami témájában hasonlót és amikor tavaly először hallottam Alice hálózatáról, úgy gondoltam, hogy ez pont olyan lesz. Csak felnőtteknek szól, meg jóval többen ismerik, hiszen Reese Witherspoon is könyvklubozott róla,…Continue Reading
Úgy tűnik minden nyáron sikerül kifognom egy olyan krimit, ami teljesen váratlanul tud lebilincselni. Tavaly Jane Harpertől az Aszály volt ilyen, most egy másik angolszász országban játszódó történettel ismerkedtem meg. Patricia Gibney ugyanis hazájába, Írországba kalauzol, s bár az általa megrajzol közép-ír városka, Ragmullin kitalált hely, teljesen valóságosnak tűnt a történet. Az ír kisvárosban…Continue Reading
J.D. Barrett regényének a borítója keltette fel először a figyelmemet, s bár mostanában rengeteg cukrászdás, kis kávézós chick lit jelenik meg, két dolog volt, ami miatt számomra kiemelkedett a sok közül. Először is, hogy nem a vidéki Angliában vagy Franciaországban játszódik, hanem hogy Sydney-ben, aztán pedig, hogy már a főszereplő neve, Muir is egy…Continue Reading
