Íme a kendőzetlen igazság az olvasmányaimról. Mert ÉN legalább olvasok.
Idén úgy döntöttem, másképpen közelítem meg a Várólista csökkentést, azaz már az elején foglalkozom vele, nem halogatom és ha már ilyen könnyen kezelhető formátumokat vállaltam, mint az epub meg a hangoskönyv, akkor kihasználom a megnövekedett utazási időmet és amint éppen nincs előre egyeztetett kötelező olvasnivalóm (blogturné, recenzió) akkor ezeket forgatom. Így történhetett meg, hogy…Continue Reading
Mindig örülök, amikor olyan ifjúsági regényről olvashatok, ami nem illik be a szokásos ya történetekről bennünk élő elképzelésbe. Kimondottan keresem az ilyen sztorikat, a Lehull a lepel pont ebbe a körbe tartozónak tűnt és amikor azt olvastam valahol, hogy olyan, mintha a Nulladik órát (The Breakfast Club) keresztezték volna a Pletykafészekkel (Gossip Girl), jelentkeztem…Continue Reading
Ugyan eleinte a hangoskönyvek olvasását az életrajzokkal kezdtem, de egy idő után azért átnyergeltem a regényekre is. Ráadásul sokszor előfordul, hogy az audible egyet fizet 2-t ad vagy 3-t, ilyenkor be szoktam ezekből is tárazni. Úgyhogy most megmutatom, ugyanúgy mint az ismeretterjesztőknél, hogy milyen fikciók kerültek az elmúlt hónapokban a fülesembe. Szokás szerint, Nora…Continue Reading
Úgy tűnik minden nyáron sikerül kifognom egy olyan krimit, ami teljesen váratlanul tud lebilincselni. Tavaly Jane Harpertől az Aszály volt ilyen, most egy másik angolszász országban játszódó történettel ismerkedtem meg. Patricia Gibney ugyanis hazájába, Írországba kalauzol, s bár az általa megrajzol közép-ír városka, Ragmullin kitalált hely, teljesen valóságosnak tűnt a történet. Az ír kisvárosban…Continue Reading
Mivel az elmúlt pár évben hosszabb kihagyás után nagyon jól szórakoztam Nora Roberts regényein, gondoltam bepótolom amik kimaradtak úgy a 2010-es évektől, az egyedülálló regényeire vetettem szemet, különösen, hogy megint szembe jött velem egy audible akció, amiben szerepelt a The Collector (magyarul „A gyűjtő”) című regénye is. Nem tántorított el a közel 16 órás…Continue Reading
A novemberi terveimről szóló bejegyzésben a következőket fűztem ehhez a regényhez: a fülszöveg miatt vállaltam be, mert szeretem a nem szokványos, csavaros ifjúsági regényeket, ahol meglephetnek. Nos már az elején meglepődtem, ugyanis teljesen félre voltam vezetve és lehet, hogy a magyar borító miatt, mert ez bizony nem egy újabb YA, hanem véresen komoly bűnügyi…Continue Reading
Tegye fel a kezét, aki sok ausztrál krimit olvasott. Egyáltalán, tudjuk milyen krimik vannak Ausztráliában? Van ott gyilkosság vagy csak hagyják, hogy a rengeteg vadállat meg természeti csapda kitermelje a hullákat? Na jó persze ezek csak költői és hasra ütős kérdések, mert igen, hallottam már én is Miss Phryne Fisherről viszont anno amikor valami…Continue Reading
Ismét eljött a nyár eleje, amikor rendszerint megjelenik egy Nora Roberts önálló regény, ami többnyire a romantikus rejtély kategóriába esik. S akárcsak az elmúlt három évben, most is olvasás helyett a hangoskönyvet választottam, s nem bántam meg. Komolyan, eddig mind a három könyvet, amit így tettem magamévá (A hazug, Megszállottság, s most ez is),…Continue Reading
Tavaly készítettem nyári olvasmányajánlót három felvonásban, amelyekbe elsősorban olyan bejáratott könyveket válogattam be, amiket már olvastam és tiszta szívvel ajánlottam kikapcsolódásra. Mert a nyár olvasásra termett, s bármi nyári könyvvé, sőt strandkönyvé lép elő, ha az ember június 1 és augusztus 31 között olvassa el (strandkönyv, ha ugyanezt a strandon teszi). Idén annyiban változtatok…Continue Reading
Azt hiszem, a világegyetemben kábé az egyetlen lehetek, aki se nem látta, se nem olvasta A lány a vonaton-t. Pedig az utóbbi években nálam is sorra feltűnnek a pszichothrillerek amiket nők írnak (például épp legutóbb ugye Samantha King), de valahogy mégis Paula Hawkins kimaradt. Éppen ezért gondoltam, hogy friss szemmel előítéletek és elvárások nélkül…Continue Reading
Ha egy könyvet már eleve úgy hirdetnek, mint az év pszichológiai thrillerét, akkor az elég magas léc ahhoz, hogy egy elsőkönyves megugorja. Ebből simán lehet nagy bukás is. Nos, azt hiszem Samantha King esetében erősen rezgett, de azért mégis a helyén maradt az a léc. S ha nem is kiáltanám én ki máris az…Continue Reading
Akármennyire is gyanús, ha egy regény nevében ott szerepel a Girl(s)/Lány(ok) szó és a Holtodiglanhoz hasonlítják, már többször is jeleztem, hogy igazából a krimiknek ez a fajtája, ahol a nő kilép az áldozat szerepéből, sokkal összetettebb lesz, mint csak egy holttest vagy szexi külső, ami ráveszi a kemény nyomozót a munkára, engem izgat. Nem…Continue Reading
Mielőtt még azt hinné bárki is, hogy két rész után (első, második) feladom a könyvajánlást, jelentem azok tévedtek (vagy csalódtak), mert folytatom. Szóval nyári olvasmánynak lehet választani könyveket a bestseller listák alapján, vagy amit az ember az első polcon talál a könyvesboltban/könyvtárban, de ugye nem mindig, mindenkinek jönnek be az agyon hype-olt kötetek, s…Continue Reading
Hahh úgy tűnhet kedves olvasóimnak, hogy mostanában, ha nem gyerekkönyveket, ifjúsági regényeket olvasok, akkor a női pszicho-thriller vonulat érdekel. S be kell vallanom, hogy igen. Főleg azért, mert tudom, hogy széles választék van belőle és biztos akad, ami még a nagy neveket is felülmúlja, vagy éppen most jön majd ami igazán nagyot üt. Illetve…Continue Reading
Az elmúlt években sikerült felhozni a női krimiket, thrillereket, hála Gillian Flynn Holtodiglan című regényének. Azóta ha olyan regény jelenik meg, ami bűnügyi, nő írta és még a főszereplő is nő akkor ehhez hasonlítják és ez nem mindig szokott jól jönni az éppen adott műnek. Mármint hatalmas eladásokat tud produkálni, de okozhat csalódást, mert…Continue Reading
