Íme a kendőzetlen igazság az olvasmányaimról. Mert ÉN legalább olvasok.
A nyár egyik nagy kedvence lett nálam Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak című regénye, amely egy trilógia első része. A kötetnek nagy sikere volt, a belőle készült film is meghódította a közönséget (bár nálunk nem mutatták be, pedig roppant kíváncsi vagyok rá). Most pedig itt van a második rész, ami ha lehet, még inkább grandiózus,…Continue Reading
Az elmúlt három karácsonyhoz hasonlóan idén is Matt Haig meseregényével lehet a várakozás napjait kellemesebbé tenni. Ugyanis megint van egy története Karácsony apóról, amellyel immár trilógiává bővült a sztori, s az előzmények (A fiú, akit Karácsonynak hívnak, A lány, aki megmenti a Karácsonyt) után itt most Amelia az, aki elmeséli, mi is történt vele…Continue Reading
Az elmúlt pár évben leszoktam a paranormális romantikus regények olvasásáról. Csupán néhány sorozat, vagy könyv volt, amelyek felkeltették az érdeklődésemet annyira, hogy próbálkozzam velük. Mint példálul Jeaniene Frost Az éjszaka hercege tetralógiája, amelynek első részét szinte pont egy éve olvastam és most jelenik meg a második is, s nagyon remélem, ha már ez ilyen…Continue Reading
Nem csinálok úgy, mint aki ismerte volna A Grincs történetét a 2000-es film előtt. Utána viszont egészen érdekelt Dr. Seuss és munkássága, még angol példányt is beszereztem A Kalapos Macskából. S igazából könyvtárból annak idején olvastam is az előző kiadásban a történetet, ami a Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt? címmel jelent meg…Continue Reading
Tavasszal majdnem minden tele volt Tomi Adeyemi regényével, mindenféle nagyszerű kritikákat kapott, s hát azt is el kell ismerni, hogy bizony a borító is rendesen figyelemfelkeltő volt. Jómagam is sokáig vacilláltam, hogy megrendeljem-e angolul, mert legtöbb helyen két klassz dolgot is emlegettek a történettel kapcsolatban: az Avatárt (a rajzfilmsorozatot Aang aztán meg Korra legendáját),…Continue Reading
David Walliams az angol gyermekirodalom egyik legmenőbb exportcikke. Ráadásul kiváló párost alkotnak az illusztrátor Tony Ross-szal, amiről már mi is meggyőződhettünk nem egyszer. Sőt én is rendszeresen forgatom a regényeit, úgyhogy nem volt kétség, hogy érdekel a legújabb könyve is, ami A világ legrosszabb gyerekeiről szól. A könyv megjelenése óta már sorozattá nőtte ki…Continue Reading
Mindig örülök, amikor olyan ifjúsági regényről olvashatok, ami nem illik be a szokásos ya történetekről bennünk élő elképzelésbe. Kimondottan keresem az ilyen sztorikat, a Lehull a lepel pont ebbe a körbe tartozónak tűnt és amikor azt olvastam valahol, hogy olyan, mintha a Nulladik órát (The Breakfast Club) keresztezték volna a Pletykafészekkel (Gossip Girl), jelentkeztem…Continue Reading
Mindig azzal szoktam kezdeni a képregényes értékeléseimet, hogy nem vagyok képregény olvasó, viszont szeretem a szuperhős filmeket, mert szórakoztatnak és én nem kérem rajtuk számon, mint sok rajongó, hogy bizonyos szereplők nem úgy jelennek meg, ahogy az eredetiben és vannak történetszálak, amelyek nyomtatva jól kijönnek, filmen meg nem és fordítva. Ennek ellenére mostanában egész…Continue Reading
Ugyan eleinte a hangoskönyvek olvasását az életrajzokkal kezdtem, de egy idő után azért átnyergeltem a regényekre is. Ráadásul sokszor előfordul, hogy az audible egyet fizet 2-t ad vagy 3-t, ilyenkor be szoktam ezekből is tárazni. Úgyhogy most megmutatom, ugyanúgy mint az ismeretterjesztőknél, hogy milyen fikciók kerültek az elmúlt hónapokban a fülesembe. Szokás szerint, Nora…Continue Reading
Néhány éve nagyon kedveltem Victoria Dahl regényeit, a szexi modern románcokat, főleg amikben könyvtárosok voltak! Aztán az utolsó sorozata valahogy félbehagyottnak tűnt, nem jöttek a folytatások és ő is elhallgatott. Illetve most már tudom, hogy nem, hanem átnyergelt másik műfajra álnéven. S a Jane Doe immár a harmadik regénye ezen a vonalon: általában pszicho…Continue Reading
Az úgy volt, hogy még amikor csak az osztrák meg a jugó tévén lehetett látni igazából, mit művelnek nyugaton a népek, a kedvenc filmsorozatom a Dinasztia volt. Tudom, itthon később a Dallas futott be, de igazán őket mindig parasztoknak tartottam, Carringtonék világához képest: ahol mindenki csodaszép, elegáns volt és megismertették velem a szappanoperák hihetetlen…Continue Reading
Annak idején az Így jártam anyátokkal sorozatot én nem Barney Stinson kedvéért néztem, ennek ellenére nagyon kedveltem a karaktert és persze az őt játszó színészt, Neil Patrick Harrist. Akinek úgy 3 éve jelent meg nálunk is önéletrajzi kötete, az Így jártam az életemmel, amely eléggé formabontóra sikerült. Annak idején már írtam is, hogy NPH…Continue Reading
Gyorsan itt az elején szeretném kijelenteni, hogy a Mágia árnyalatai trilógia befejező kötete non-stop sodor magával, letehetetlen olvasmány, az ember észre sem veszi és hopp elröpült 576 oldal. Az első regény (Egy sötétebb mágia) azzal fogott meg, hogy kaptunk egy jól felépített világot és olyan szereplőgárdát, akikért igazán lehetett izgulni. Ráadásul kerek egész történet…Continue Reading
Meséltem már párszor, hogy Elizabeth Wein: Fedőneve: Verity az egyik kedvenc könyvem az elmúlt évekből? Csak 100x? Oké akkor megint elmondom, hogy azóta keresek valami témájában hasonlót és amikor tavaly először hallottam Alice hálózatáról, úgy gondoltam, hogy ez pont olyan lesz. Csak felnőtteknek szól, meg jóval többen ismerik, hiszen Reese Witherspoon is könyvklubozott róla,…Continue Reading
Amikor 2016 decemberében hosszas rákészülések után először vettem kezembe Elizabeth Hoyt regényt, határozottan jó érzékkel történt, mert ugyan az már a Maiden Laine sorozatának a hatodik része volt épp egy újabb családdal ismertetett meg, hogy aztán folytathassam a hetedik résszel, ahol még többször feltűntek a Szívembe zárva szereplői és bizony itt is vannak olyan…Continue Reading
