Menu Close

Maryrose Wood: Éjmély

Amikor tavaly előtt volt szerencsém elolvasni a Méregnaplókat, nagyon elvarázsolt a könyv hangulata. Más volt, mint az addig megismert ifjúsági regények, különleges világról szólt és olyan igazi atmoszférája volt, ami magába szippantott és nehezen engedett, pedig elég nehéz körülmények között olvastam:) de szó szerint letehetetlen volt. Kicsit fájt is, hogy a folytatás még csak lógott a levegőben, mert eléggé úgy fejeződött be, hogy legszívesebben azonnal szerettem volna tudni, mi lesz Gyom és Jessamine további sorsa. Nos, az Éjmély, a Méregnaplók 2 majdnem az eredeti megjelenésével egyszerre látta meg itthon is a napvilágot.

Tényleg onnan folytatódott a regény, ahol az első befejeződött, nagy szívfájdalmak között találva a főszereplőket. De most nem is igazán mesélnék a történetről, mert aki nem olvasta az első részt, annak teljesen spoileres lenne. Most is vannak benne növények, mérgek, adagok varázslatos és kézzel fogható dolgok, szörnyűségek, gyilkosság és kaland, a világ kitárul és már túlmutat a titokzatos méregkert kapuin. Ráadásul már nem csak Jessamine hanem Gyom szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, mind a ketten mesélővé válnak.

Azzal, hogy a világ kitárul és kalandok kezdődnek, izgalmasabbá is lehetett volna a regény, de engem hamar elszomorított az, hogy milyen emberré válik Jessamine. Első tétova tetteit követően egyre mélyebbre sodorja az örvény, amit valami gonosz sző köré és még amíg van is valami kis szabad akarata akkor is rosszul dönt és olyat cselekszik, amivel szememben végképp elvágja magát. Úgyhogy nagyon elfordultam Jessamine-tól és kalandjaitól, semmiféle szimpátiát nem tudtam érezni iránta és ez többnyire azt jelenti, hogy a regényben se tudtam igazán belefeledkezni. Az ő pálfordulása nagyon megdöbbentett és nem éreztem helyénvalónak. A történetet számomra Gyom narrációja és a vele történtek mentették meg. A Méregnaplókból ismert hangulat csak Padovában tért vissza számomra.

Ráadásul a regény befejezésekor felmerült bennem, akkor innen most hová? Mi lesz a vége? Mert van persze benne egy átlátszó fordulat, még az elejéről lehet sejteni mi fog majd a harmadik részben és ki miatt történni. De én hatalmasat csalódtam a könyvben, egyszerűen úgy érzem, hogy csak úgy lehetne megmenteni Gyom és Jessamine kapcsolatát, ha kiderülne, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Mondjuk hogy a tudással gazdagabbak lesznek, de a tettek meg nem történtekké válnak. Na akkor talán még számomra is érdekes lehet a befejezése a trilógiának. Mert így sajnos azt kell mondanom, hogy nem igazán érdekel. Nem csak a hangulat de a történet is nagyon sötétté és mocskossá vált. Ez persze nem jelenti azt, hogy másnak ne jönne be, sőt ahogy elnéztem a többséget nem zavarta az, ami engem de én már csak ilyen vagyok: ha valaki nem szimpatikus vagy kifordul magából és bábbá válik, ráadásul gonosszá is, na annak én nem tudok drukkolni különösebben, hogy forduljon jóra a sorsa.

Eredeti cím: Nightshade (Poison Diaries #2)
Sorozat: Méregnaplók #2
Fordító: Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrum
Megjelenés: 2011 (2011)
Terjedelem: 214 p.
ISBN: 9789638931535
Honnan: Kiadói, recenziós példány

2.5 Stars

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *