Dec 012012

Kicsi szívem mindig megdobban, ha egy-egy kiadó elkezd jobban odafigyelni a bloggerekre. S szerencsére azt mondhatom, hogy mostanában egyre többen vannak, akik úgy gondolják, hogy az online média olyan vadhajtásai, mint mi, kezdünk fontosabb szerepet betölteni egy-egy könyv reklámozásában. Szóval bírom a kiadókat, akik olyan partnerkapcsolatra törekszenek, amely kölcsönösen gyümölcsöző, s igazán nem ró terhet egyik vagy másik félre és mind a ketten csak jól járnak.

Jött egy meghívó teadélutánra (azaz forralt borozásra) a Metropolis Média Galaktika Kiadótól, s a csillagok szerencsés állásának köszönhetően el is tudtam fogadni és bár kicsit késtem (köszi MÁV), azért még a nagy részén ott tudtam lenni a beszélgetésnek.  Csak a bemutatkozásról maradtam le, de közben nagyjából rájöttem ki kicsoda (volt élő író is!) és akinek tudtam, azért én is elárultam az összes nevemet.

Nagyon kellemes beszélgetés volt, kerekasztal szerűen, ahol egyrészt a kiadó munkatársai meséltek a munkájukról, a bloggerek meg arról, hogy mi alapján döntenek arról, hogy elolvasnak-e egy könyvet. (Meg kell jegyeznem én még mindig nem értem a “Nem olvasok fülszöveget” dolgot. Mégis hogyan tájékozódik az ember arról, hogy mi áll előtte, ha nem olvas fülszöveget? – tudom, én régi vágású vagyok) A Galaktika Kiadó egyrészt úgy gondolja ha minden olvasóval nem is tudnak személyesen beszélni, de az őket “képviselő” bloggerekkel igen és akikkel közös az érdeklődésük, azokkal együtt talán lehet ötletelni, hogy mi és hogy legyen jobb mindenkinek. Úgyhogy a beszélgetés amolyan brainstormingba is torkollt, ahol mindenkinek volt érdekes hozzászólása és még azt is megvitattuk, hogy vajon van-e jó mongol sci-fi, meg hogy ki a legjobb James Bond.

Továbbá az is kiderült ismét, hogy a magyar könyvpiac az egy nagyon fura dolog. Főleg az olyan rétegirodalommal foglalkozó kiadó számára, mint amilyen a Galaktika is. Nehéz minőségi, sőt klasszikus sci-fit, fantasyt eladni, mert például olyan írók, és regényeik, akiket külföldön élő klasszikusnak tartanak, azok itthon egyszerűen siralmasan teljesítenek. A bloggereket az érdekelte hogy mégis mi alapján dönt a kiadó egy-egy szerző mellett és miért van az, hogy sok sorozat hamvába hol? Vagy éppen évtizedeket kell várni, hogy megjelenjenek magyarul is a folytatások? S leginkább az volt a válasz, hogy a piac akármilyen kicsi is, diktál. Amúgy lényegében a Kiadónak az az érdeke, hogy a kemény sci-fi rajongó magon kívül is meghódítsanak újabb olvasókat, s ha tényleg jó könyvek jelennek meg (márpedig a következő éves terv nagyon bíztató), ebben aztán a bloggerek szívesen segítenek.

Mindenképpen lelkesen jöttem el a találkozóról, csomó tervvel a fejemben, s remélem, hogy sikerül is párat megvalósítani.

A jó könyvekről szólva, most karácsony előtt három olyan könyvet is kiadtak, amelyek akár szélesebb rétegeket is érdekelhetnek. Engem például mindenképp izgat Connie Willis: Ítélet könyve című regénye, amely időutazó történészhallgatóról szól. Az írónő neve már többször felbukkant, mint sokak kedvence, úgyhogy felvettem a listára, hogy majd szeretnék megismerkedni vele. S ilyenkor mindig örülök, hogy megjelenik valami tőle magyarul, mert fantasyt szívesebben olvasok anyanyelvemen.

De sokan várták már az Őrség sorozat új részét is, ami megérkezett, na meg egy újabb trilógia nyitókötete is itt van, Robert Swayer-től, a WWW 1 – Világtalan (s a jövő év folyamán ennek meg fog jelenni a következő két kötete is, ígérték a kiadóban).

 

Fotó: Ana_Fuji

 

Oszd meg!

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *