Erről a regényről is már tavasz óta lehetett olvasni külföldi blogokon, s miután Balázs is erősen ajánlotta a Hármas könyvelésben, már viszketett az ujjam, hogy megvegyem elektronikusan, mikor augusztusban kiderült, hogy hamarosan itthon is megjelenik. Úgyhogy azonnal előrendeltem, mert valahogy éreztem, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasni és véleményt alkotni róla. Szinte teljesen megérzésen alapult ez az egész, nem tudnám ennél jobban megindokolni, hogy miért is vonzott annyira a könyv, de mit ne mondjak, ilyen szerencsés megérzéseim lehetnének gyakrabban is.
Nem is tudom, mire számítottam, mert az alapokat azért ismertem. Tudtam, hogy a regény arról szól, hogy a Föld forgása lassulni kezd és erre aztán senki se számít, nincs felkészülve az emberiség annak a hatására, hogy hosszabbak lesznek a nappalok és az éjszakák, hogy nő a gravitáció, hogy gyengül a mágneses mező és alapvető dolgok tűnnek el az életükből. Mindezek közepén pedig ott van Julia egy tizenegy éves kislány, akinek ebben a hanyatló világban kell felnőnie. Azt gondoltam, hogy ez is olyan disztópia lesz, ahol majd a főszereplő jól megállja a helyét, bármilyen nehézségei is adódnak. De itt csak annyi történik, hogy felnő egy kislány, olyan körülmények között, amire soha senki se számít. Az olvasó nem egy már lezajlott világégés utáni helyzetben találja magát, hanem végig kell követnie a folyamatot, ahogy teljesen hétköznapi emberek próbálnak alkalmazkodni hihetetlen körülményekhez, mert más lehetőségük nincs, mint valahogy megőrizni az életüket és a normalitást. Ami persze mindenkinek más.
“Később úgy gondoltam ezekre az első napokra, mint arra az időszakra, mikor az egész emberi fajnak meg kellett tanulnia: ez idáig nem a megfelelő dolgok miatt aggódtunk. Nem az ózonlyuk, az olvadó jégsapkák, a nyugat-nílusi láz, a madárinfluenza meg a gyilkos méhek miatt kellett volna félnünk. De, gondolom, végül sosem az következik be, ami miatt leginkább aggódik az ember. Az igazi katasztrófák mindig teljesen másmilyenek: elképzelhetetlenek, ismeretlenek, nem lehet rájuk felkészülni.”
Szinte az első lapoktól kezdve a Testamentum című film ugrott be nekem, amit évekkel ezelőtt láttam a tévében, s amely egész egyszerűen, mindenféle effektek nélkül bemutatta, hogy milyen hatással lehet egy nukleáris katasztrófa az emberekre, családra, szomszédokra, közösségre az életre. A film egy család elmúlásáról szól. Egyszerű, reális alkotás, semmi nagy dráma, effekt, zenei aláfestés. Csak ülsz, nézed, ahogy az anya sorra varrja a halotti lepleket, miközben ő is egyre sápadtab lesz és fogynak a konzervek. Csak ülsz és nézed és csorognak a könnyek. Megrázó élmény volt, amikor láttam. Úgyhogy végig a torkomban dobogott a szívem, amikor olvastam a regényt, mert annyira felidézte bennem ezt a filmet, pedig ami biztos volt, az az, hogy Julia meséli el a gyerekkorát, hogy mi is történt vele a lassulás kezdetétől. Arról beszél, hogy idő előtt felnőtté vált a körülmények miatt. Mert a kamaszkor változásai még akkor is elég kemények, ha nem éppen egy globális katasztrófa árnyékában zajlanak le. Julia egy szó szerint eltűnő világ krónikása.
Azt hiszem teljesen félrevezető az ifjúsági regény címke, mert bár a történet főhőse egy tizenéves, igazából csak annyira ifjúsági a könyv, mint mondjuk a Komfortos mennyország, vagy A citromtorta különös szomorúsága. S nem véletlen, hogy az utóbbi eszembe jutott az olvasás során, mert hangulatában, ahogy a szerző megfogja egy tizenéves kislány érzelemvilágát, nagyon emlékeztetett Aimee Bender művére. S a regény végén meg is említi őt Karen Thompson Walker, mint inspirációt. A Csodák korának egyik legnagyobb erőssége az elbeszélő volta, egyszerű szerethető hétköznapi félénk kislány. S míg Julia megéli az első szerelmet, barátságok kötődnek és semmisülnek meg, végignézi szülei házasságának megingását, folyamatosan beszámol arról is, hogy mi történik a világban. Még valahogy a technikai, már-már sci-fibe hajló részeket is átszövi az egész regényen megülő melankolikus hangulat, ahogy tényleg emlékeket szoktunk felidézni és mesélni arról milyen is volt régen a világ.
Szóval egy bánatos hangulatú könyv ez, ami felhívja arra a figyelmet, hogy mennyi minden van, amit készpénznek veszünk, s ha eltűnne akkor derül csak ki az értékes volta. S ilyen a világunk is, mert a Csodák korában élünk, s jó lenne megőrizni belőle valamit az utódoknak, hogy az unokák ne csak tündérmesének higgyék, amikor a gyerekkorunkról sztorizgatunk nekik. Rám mindenesetre ilyen hatással volt a regény és a végére bizony előkerült a zsebkendőm is.
Eredeti cím: The Age of Miracles
Kiadó: Libri
Fordító: Nagy Gergely
Megjelenés: 2012 (2012)
Terjedelem: 355 p.
ISBN: 9789633101261
Honnan: Vásárlás, saját példány
