9, Ifjúsági, Klasszikus, Könyvajánló, Magyarul, Női író, Olvastam 2012ben, Regény

Janikovszky Éva: Aranyeső

Janikovszky Éva: AranyesőAz úgy volt, hogy Izolda kérdezte nem tudná-e neki valaki kölcsönadni az Aranyesőt meg a Szalmlalángot én meg szóltam, hogy nekem megvan mind a kettő, az első kiadások, s épp hazautazom, elhozom a szüleimtől. Aztán eszembe jutott, hogy augusztusig még ott van a Janikovszky Éva kihívás is, amire a Molyon jelentkeztem, szóval én is kiolvashatnám. Az Aranyeső egyike volt a legkorábbi kedvenc regényeimnek, mert nekem ott volt anyu révén az első kiadás a polcomon, s mikor belenőttem a csíkos könyves korszakba, természetesen sorra került ez is. Méghozzá jó sokszor. Amúgy is, rég olvastam nagy kedvencet utoljára, pedig néha jó megtudni, hogy vajon kiállta-e az idő próbáját, vagy csak a kellemes emlékek miatt gondolom egy-egy könyvről, hogy az valami szuperjó.

Az Aranyeső azonban kiállta az időpróbámat. Méghozzá nagyon érdekesen, mert most azért egész másképp láttam a történetet és főleg a főszereplőt, mint annak idején. Mert tiniként igazából az érdekelt, hogyan találja meg Burián Ágnes az Igazit:) Ja, elég sekélyes, de hát ez van. Most azonban elcsodálkoztam azon, mennyire összetett ez a könyv. Először is, rájöttem, hogy Burián Ágnes egyáltalán nem indul szimpatikus szereplőnek. Legalábbis mai szememmel, de tizenévesen én is úgy éreztem, hogy a világ ellenem van, hogy a szüleim nem értenek meg, hogy nekem igazam van mindent jobban tudok és ha valaki rám pillant és mosolyog rám, akkor én azt elvarázsoltam és mindjárt jön az esküvő. A képzeletem, amivel a lehetséges szcenáriókat lefestem magamnak, nekem is végtelen volt. Szóval igazi kamaszlány a főszereplő, aki érettségi után próbálja megtalálni a helyét az ÉLETben. Persze fogalma sincs mit akar, csak azt nem, amit a szülei, az egyszer biztos. Azért is vonzódik egészen más emberekhez, mint akikkel otthon körül van véve. Barátnői a gimnáziumból egészen mások, mint az ő munkás környezete. Ami elvileg simán elég ahhoz, hogy bejusson az egyetemre, hogy oda kerüljön Kornél közegébe, ahova tartozni szeretne, mert persze fennáll a lepke és a lámpa effektus. Aztán amikor kitörni vágyik és el a szülői közegből végül olyan társaságba kerül, olyan foglalkozást választ, ami meglepő, de illik hozzá. S közben van egy visszaesése, amikor megint úgy viselkedik, mint a könyv elején, azaz sértődötten és butaságokra készülve, de végül rájön, hogy ez nem éppen felnőtt viselkedés: elszaladni a problémák elől, nem szembenézni a saját gyengeségeinkkel.

Ó persze erősen rajta van ezen a regényen a kor lenyomata, hiszen 1962 körül járunk. Ágnes és korosztálya az igazán első, akik a szocializmusban nőnek fel, akik már csak ezekre az évekre emlékeznek, arra, hogy úttörő volt és a munkás származás segít bejutni az egyetemre stb. Jókat mosolyogtam azon, hogy akiknek pénzük és Skoda Feliciájuk, meg belvárosi lakásuk van azok a rosszak, de legalábbis a helytelenül viselkedők, hogy a szépségiparban mindenki megjátssza magát, viszont a vidékről városba kerülők, akik inkább a sofőrködest válasszák az irodai munka helyett stb. meg mennyi értéket hordoznak. Olyan kis naív az egész. Ugyanakkor nem nagyon írtak ennél jobb promóciót az ápolónői hivatásnak. Nem tudom, hogy a legújabb kiadások mennyire dolgozták át ezeket a kommunista frázisokat, mert én mindig is ezt az eredetit olvastam. S szeretem belőle idézgetni azt, hogy “ő nem fogja megenni a keresetét, ha majd lesz, ő inkább TV-re gyűjt meg frigidaire-re” .

Annak ellenére, hogy erősen benne van ebben a könyvben a kor ideológiája, valahogy mégis roppant bájos és ugyanakkor a témája kortalan: felnőtté válás, megtalálni a helyünket az ÉLETben, s szembenézni a hibáinkkal és vállalni a botlásainkat. Az egyetlen, amivel sose voltam kibékülve, az Würtz Ádám illusztrációi, mert mindent túl egyenesre rajzol, mintha csak párhuzamosokból, kockákból és vonalakból állnánk, szóval nem tetszenek az emberábrázolásai.

Illusztrálta: Würtz Ádám
Sorozat: Csíkos könyvek
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Megjelenés: 1962
Terjedelem: 315 p.
Honnan: Öröklés, saját példány

4.5 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Janikovszky Éva: Aranyeső

  1. Ezt a könyvet érdemes lenne kötelezőnek tenni, annyira örök! Nemcsak Burián Ági, de a barátnői történeteivel is találkozhattam pár éven belül. Nekem az tetszett, ahogyan a kapcsolatok formálódtak. És a könyv végére valahogy minden szereplő emberileg szerethető lett.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *