Gail Carriger: Blameless

Annak örülök, hogy Gail Carriger regényei végre megjelennek magyarul és úgy tűnik, hogy a Soulles sikeres volt, mert november végén-december elején jön a Changeless is. Még tavasszal, amikor az írónő itt járt Magyarországon és beszélgettünk vele, elmondta, hogy ő annak idején önálló regénynek írta meg az első Alexia Tarabotti történetet, de aztán berendelte tőle a kiadó a sorozatot, úgyhogy a második kötettel elkezdett egy nagyobb ívű cselekményt mesélni. Aminek az első fejezete a Changeless volt, úgyhogy bizony innentől kezdve elég nehéz úgy mesélni a könyvről, hogy ne lőjön le poénokat az ember. Amúgy még az írónő honlapján is az van, hogy a 3. résztől még a fülszöveget se olvassa el az, aki nem szereti, ha lelövik a poént. Márpedig a második rész, a Changeless olyan váratlan eseménnyel zárul, amire az olvasó nem számít.

Szóval Alexiának magán és közéleti gondjai is támadnak. Mivel egész London róla beszél és kiközösíti a jó társaság, ráadásul akinek a segítségére most leginkább szükség lenne egyszerűen eltűnik, úgy dönt, hogy elutazik. Ez már azért is jó ötlet, mert nem csak az előkelő szalonok záródnak be előtte, de még valakik az életére is törnek. Mechanikus úton, na de ez akkor is felháborító. Úgyhogy inkognitóban Itáliába indul, hátha a Templomosok segítségével megtud többet magáról, lehetséges jövőjéről és talán a múltjáról, főleg az apjáról. S persze, hogy ezzel nagy kaland kezdődik, mert még véletlenül se unalmas az út, a rosszakarók a nyomában és a Templomosok se várják tárt karokkal. Vagyis nem úgy, ahogy ő azt képzelte. Még szerencse, hogy egy doboz teát és a napernyőjét mindig kéznél tartja, mert ezek életet menthetnek. Közben Londonban is bonyolódnak a dolgok, amik miatt leginkább Professor Lyall feje fő, mert úgy tűnik, hogy mindenféle politikai ügy is a nyakába szakad, s nem csak a falka zavaros ügyeivel kell foglalkozni, márpedig épp telihold is várható.

Na jó, szóval ennyit nyugodt szívvel elmondhattam a történetről, azt hiszem nem volt benne spoiler. Mindenesetre a stílus továbbra is mosolyogtató, csak egy kicsit egyenetlen volt a történet vezetése. Voltak részek, amikor nagyon felpörgött, igazi akciójelenetekkel, menekülésekkel, de azok közt is akadt pár, ami nem kicsit sikerül furára. Például amikor két csapat egymással szembe kerül az egyik már nyomul a másik meg épp összeszedi magát, feltérképezik a fegyverkészletet, mindez szűk vagy kis helyen. Szóval az ilyen és hasonló jelenetek leírása nem éppen Gail Carriger erőssége. Ami azonban továbbra is az és ami az egész sorozatot viszi a vállán, az nem más, mint Alexia alakja.

Aki mindenféle nehézségek között is megtartja a hideg fejét, jó étvágyát és pléhpofával tett megjegyzéseit. Közben meg persze azért egyre inkább kitűnik, hogy nem annyira érzelemmentes ő, mint amit hisznek róla, meg amit ő maga is gondol magáról, mert annyira hétköznapi dolgokon tud aggódni és szomorúnak lenni miatta (házasság, szerelem, család), mint bárki más. Csak éppen neki van egy sajátos stílusa és felfogása a dolgokról, ezért aztán hihetetlen, ugyanakkor imádnivaló, amikor ilyen problémákkal találja szemben magát, s ahogy próbálja ezt feldolgozni.

Gail Carriger továbbra is mesterien fűzi a mondatait és nagyon bejönnek a modorosságok, amelyek állandó és gyakran meglepő mértékben lesznek a humor forrásai. A regénynek én most kicsit a cselekményében láttam a gyengeséget. S nagyon is értem, hogy sokan miért pontozták le a fő konfliktus megoldása miatt a könyvet, de engem ez a végére annyira nem is zavart, talán mert úgy érzem, hogy az eddig se a kimondottan női fegyvertárral manipuláló Alexia igazán maga se tudta volna kihasználni a helyzetet és jobban megkövetelni, ami jár neki.

Úgyhogy bár a Blameless nem éppen a sorozat legerősebb darabja, azért kíváncsi vagyok, hogy kedvenc hőseim sorsa mégis hova fut ki, úgyhogy remélem hamarosan sorra fog kerülni a két utolsó rész is.

Kiadó: Orbit Books
Sorozat: The Parasol Protectorate #3
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 374 p.
ISBN: 9780316074155
Honnan: Vásárlás, saját példány