Annak idején azért imádtam könyvtárba járni, mert akkor még tényleg mindenféle csodákra bukkanhatott az ember és a gyerekkönyvtárból számolatlanul tértem olyan kötetekkel haza, amelyeket én fedeztem fel, a polcok közt bóklászva. Ezeket aztán rengetegszer elolvastam, szinte bérletem volt rájuk a könyvtárban és később egyik célkitűzésem lett, hogy mindezeket a kellemes emlékeket beszerezzem magam. Persze nem feltétlenül volt mindig egyszerű, de azért nyitva tartottam a szememet, s bővítettem a gyűjteményemet. Legutóbb eszembe jutott Thackeray A rózsa és a gyűrűje, s úgy emlékeztem, hogy nálam van Pesten, de nem találtam, már kezdtem azt hinni, hogy nincs is meg, pedig határozottan úgy rémlett, hogy sikerült szinte hibátlan állapotút vennem belőle, borítóval meg minden. De aztán csak egy használtat (könyvtári selejtezésből 20 forintért vettet) találtam itthon. Azt hiszem, a hibátlan állapotút is valami hasonló összegért vettem (lehet 10 évvel később és 200 forintért), de aztán tovább ajándékoztam. Ennek ellenére persze ha már megkívántam, s épp a közelében tartózkodtam, azaz otthon a szüleimnél, el kellett olvasni.
A Rózsa és a gyűrűben az a zseniális, hogy amikor kislányként olvastam, maga a történet nyűgözött le, felnőttként pedig a könnyedén adagolt irónia. Tündérmese regény, kicsit másképp, mint megszoktuk, ugyanakkor megvan benne a délceg királyfi és a neki rendelt hányattatott sorsú királylány, de az egész teljesen felrázva és megkeverve. Mert főhőseink keresztanyja egy renegát tündér, aki ahelyett, hogy valami olyan tulajdonsággal ruházná fel őket, amellyel lazán végiglavíroznák az életüket, csupán azt mondja a keresztelőknél, hogy a legjobb, amit a gyereknek kívánhat „egy csipetnyi balszerencse”. Ezért aztán a két főhősnek mindenféle nehézségeket kell legyűrnie ahhoz, hogy elérjék a maguk kis boldogságát. Persze közben vannak buta, hiú királyok, értelmetlen háborúk, gonoszkodó kisasszonyok, vadállatok. Meg ilyen szövegek:
Közölték, hogy másnap reggel nyolckor végeznek vele, s visszavitték tömölcébe, ahol mindenféle figyelmességgel kedveskedtek neki. A foglár felesége teát küldött, a börtönőr lánya megkérte, írja bele a nevét az emlékkönyvébe, ahol már sok úriember neve sorakozott hasonló alkalomból.
Aztán amikor nagyobb lettem megtudtam, hogy ez a Thackeray bácsi sokkal komolyabb és vastagabb könyveket is írt, amiket olvasgattam is. Amúgy teljesen érdekes belegondolni, hogy még a viktoriánus korban nagy neves szerzők is írtak meséket (pl. Dickens is) és ők is ugyanazt csinálták, mint a mostaniak, azaz benne hagytak pár szurkát, amit csak a történetet felolvasó szülők érthették, szóval megvan a kikacsintás is. De a történet egyaránt friss még mindig gyerek és szülő szemében is.
Úgyhogy megint csak nagyon jót szórakoztam, meglátogattam régi ismerőseimet Pafflagóniában és Tatárországban, vigyorogtam Dalia udvartartásán, mérgelődtem Házsárt asszonyság mesterkedésein, sajnáltam szegény Hagymát és persze szurkoltam Liliomnak és Beléndeknek. Ja, és a fordítás is kiváló, nagyon jól visszaadja a viktoriánus kor rangkórját és Thackeray ironikus hangját, na meg a mesébe illő ugyanakkor vicces neveket és kitüntetéseket is (Lord Paraj, az Úritök lovagja).
Eredeti cím: The Rose and the Ring
Fordító: Apostol András
Illusztálta: Szecskó Tamás
Kiadó: Móra
Megjelenés: 1978 (1855)
Terjedelem: 152 p.
ISBN: 963112926
