Igen, megint kicsit hanyagoltam a könyves blogger interjúkat, ráadásul miután alig pár hete ment körbe a 11 kérdéses megakérdezősdi, már nehéz is ilyesmit csinálni, mert mindenki elmondott magáról majdnem mindent. Akár tudni akartunk róla, akár nem. De azért sikerült kérdőjeleim végére kapnom Angelikát, aki a saját magáról elnevezett blogot írja (http://angelikablogja.blogspot.hu/) és főként romantikus regényekről ír. De annyira jó stílusban, hogy olyanok is tartoznak az olvasótáborába, akik amúgy nem kedvelik ezt a típusú irodalmat.

– Miért kezdtél el könyves blogot írni?
Főként kíváncsiságból. Évek óta figyelemmel kísértem néhány könyves oldalt, és kimondottan tetszett a műfaj. Úgy éreztem, ez olyasmi, ahol saját kedvencei között, otthon lehet az ember, miközben másoknak is elmondhatja a véleményét. Gondoltam, közeleg egy új esztendő, itt a kiváló alkalom, hogy új dolgot próbáljak ki. Aztán ami csak kísérletnek indult, teljesen hozzám nőt.

– A környezeted tisztában van azzal, hogy blogolsz?
Kezdetben csak a közvetlen családom tudta, mára azért már többeknek kiderült.

– Tagja vagy valami offline könyves klubnak is?
Nem, offline-nak nem. Viszont hosszú ideig látogattam a RIT fórumát, ahol sok hasonló ízlésű hölgyet ismertem meg, és közülük néhányan kedves barátaimmá váltak.

– Emlékszel még, mi volt a legelső könyv amit elolvastál?
Sok könyvhöz fűződnek emlékeim, de hogy melyik lehetett a legelső, amit teljesen önállóan olvastam, arról fogalmam sincs.

– Milyen olvasónak tartod magad?
Csélcsapnak, ugyan akkor hűségesnek. Komfortolvasónak, de egyben kíváncsinak is. És idézet mániásnak! 🙂 Némely regény kész post it-es színkavalkád, mire végzek vele.

– Változtak az olvasási szokásaid, ízlésed, amióta könyves blogot írsz?
Alapvetően nem, viszont merészebben lépek ki a kényelmi zónámból.

– Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?
Van hogy hangulat hozza, van hogy nagy kedvenctől jelenik meg újdonság, és képtelen vagyok ellenállni, van hogy hagyom magam elcsábítani, ha olyan ajánlást olvasok.

– Van kedvenc könyves vesszőparipád amiről rengeteget tudsz beszélni/írni? Mi az?
Szívemnek kedves írók által teremtett világok kapcsán szokott kitörni belőlem a nehezen féken tartható, őrült rajongó.

– Van olyan könyv, aminek szívesen lennél a szereplője?
Rengeteg! Minden olyan regény olvasásakor, amit igazán élvezek, bennem van az érzés, hogy legszívesebben ott élnék a szereplők között legalább egy kis időre.

– Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti vagy-e?
Régen nagy könyvtárlátogató voltam, ma már általában csak szakirodalom miatt szoktam betévedni. Könyvesboltban pedig általában azokat a könyveket veszem szemügyre, amelyek megvételében nem vagyok biztos. De ezeket leszámítva teljesen online beszerzés párti vagyok.

– Szoktál kölcsön adni könyvet? S visszakéred?
Voltak negatív élményem, így igen megválogatom, kinek adom kölcsön a kincseimet. Kölcsönkérni még ritkábban szoktam.

– Mi a véleményed az e-könyvekről, olvasókról? Szoktál e-könyveket olvasni?
Három évvel ezelőtt még kissé tamáskodva nézegettem őket, de miután volt alkalmam kipróbálni, tudtam, nekem kell egy ilyen kütyü. Lassan két éve vagyok boldog e-olvasó tulajdonos, és imádom. Úgy érzem, általa még jobban megnyílt előttem a könyvpiac. Vannak persze olyan szerzők, akik műveit szeretem a polcomon tudni, de egyre többször esik a választásom az e-alakra. Angolul. Mert magyarul csak néhány recenziót volt még szerencsém ilyen formában fogyasztani.

– Sokat olvasol angolul, látogatsz külföldi oldalakat. Nem gondoltál még arra, hogy angolul vezess könyves blogot?
Nem tudom, fogom-e úgy érezni valaha, hogy elég igényesen tudom kifejezni magam angolul ahhoz, hogy ilyesmire adjam a fejem. Hosszú évekig kételkedtem abban is, hogy megérteném a regényeket eredetiben. Most egyelőre a néhány mondatos vélemény megfogalmazásához gyűjtöm a bátorságomat, hogy a goodreads profilom ne csupán csillagozásokból álljon, no meg azért is, mert izgatja a fantáziámat a Netgalley kínálta lehetőség.

– Mi a jó a könyvesblog írásban? És a rossz?
Jó, hogy arra késztett, hogy a könyv letétele után rendszerezzem a benyomásaimat, átgondoljam a véleményemet, mert így sokkal letisztultabb az élmény. Jó, hogy amikor ködösek az emlékeim valamelyik regényről, akkor pár kattintás, és ismét képben vagyok. Rossz, hogy néha elkeserítően nem jön az ihlet, és legszívesebben annyit írnék: tetszett, mert csak, de itt ezt nem igen lehet megtenni. Ráadásul tetszik, nem tetszik, magától az olvasástól rabol időt egy könyves blog vezetése.

– Szerinted meddig lehet folytatni a könyvesblogolást?
Amíg élvezi az ember és amíg képes megújulni. Persze lehetni lehet utána is, de akkor szerintem már nem érdemes.

– Mi volt a legkellemesebb élményed, amit a blogodnak köszönhetsz?
Mindig meglepődök, amikor kiderül, hogy hányan járnak vissza hozzám. Szívet melengető, amikor veszik arra a fáradságot, hogy megírják, egyik-másik könyvet azért olvasták el, mert nálam felfigyeltek rá. De azt hiszem, akkor hatódtam meg a leginkább, amikor a jó szó mellé még ajándékot is kaptam két olvasómtól. Egyiküknek csodaszép könyvjelzőkért és angyalkás kulcstartóért, másikuknak egy Sparks regényért mondhatok köszönetet.

– Van olyan ember, akinek nagyon adsz a véleményére?
Néhány bloggerina – vannak, akiknek bízom az ízlésében, akiket követendő példának tartok, és akik barátsága jelent sokat -; néhány könyvmoly barátnő; és teljesen döntésképtelen helyzetekben – mint akár egy új sablon – édesanyám és húgom.

– Főleg romantikus regényeket olvasol. Tudsz ajánlani olyan regényt, ami szerinted még a kétkedőknek is tetszhet?
Tudna olyat bárki is ajánlani? Sok félék a könyvek, és rengeteg féle ízlésűek az olvasók… lehetetlennek tűnik egyetlen jolly jokert is találni a kínálatban. De hasonló érdeklődésűeknek mindig szívesen szoktam ajánlani új szerzőt vagy sorozatot.

 

Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *