Tina Fey: Bossypants

Tina Feyt először talán a Bajos csajokban láttam, de akkor még nem igazán figyeltem oda rá, bár megjegyeztem, hogy jó volt a szerepe. Azt például, hogy magát a forgatókönyvet is ő írta, csak most tudtam meg. Pár éve láttam először a 30 Rock első 6 részét, miután Alec Baldwin itt-ott hivatkozott arra, hogy a karrierjét mentette meg a sorozat és az írója. Persze, hogy beleszerettem. S egyre erősödött bennem a gyanú, hogy ez a Tina Fey nevű nő zseni: elvégre főszereplője és írója a sorozatnak, aminek majd minden részében van olyasmi, ami simán bevonulhat az idézendők közé, ráadásul mintha világsztárok a kezüket-lábukat törnék, hogy legalább egy kis szerep kedvéért bekerülhessenek. S bár még csak 3 évadon vagyok túl, eddig még nem unatkoztam.

Úgyhogy a saját magáról szóló könyve egy ideje már a radaromon volt. Ráadásul a kötetet tavaly mindenfelé az egyik legjobb szórakoztató non fiction volt, még a goodreads főleg tini közönségének szavazásán is kategóriájában nyert. Amúgy eddig is gyanítottam, hogy Liz Lemonban (a 30 Rock egyik főszereplőjében) és Tina Feyben sok közös jellemvonás lehet. A könyv ezt csak alátámasztotta, mert persze egy komédiában minden a végletekig van karikírozva, de azért Tina gyermek és ifjúkorának egyes epizódjai stílusban erősen emlékeztetnek a műsorban látott flashbackekre. Persze nem kell tragédiákra meg rossz családra gondolni, csak hát a fiatal Tina nem volt se szép, se buta, úgyhogy elég korán olyan haveri társasága akadt a melegek köréből, akikkel jól érezte magát. Jó későn pasizott is be, mert azért a vicces lányokat mindenki inkább havernak tartotta, s nem nagyon hívták randira. Viszont elérte a célját idővel és bekerült olyan improvizációs színházba aztán meg az SNL-be, ami gyerekkori álma volt. Majd jött a saját tévéshow, ami döcögősen indult, hogy azóta is kritikai sikereket mondhasson magának, meg persze Alec Baldwint. Szóval van itt szó pályakezdésről, gyerekkorról, a showról és a híres Sarah Palin szerepről, ami megtalálta őt, s végül arról, hogy tudja Tina összeegyeztetni a munkáját és a családi életét, főleg az anyaságot. Az utóbbiról szóló részt persze azzal kezdi, hogy mint mindenki aki szült egy gyereket ő is meg tudja mondani a tutit gyereknevelés és anyaság ügyben. Amit persze nem tesz meg, csak arról mesél, hogy őt mi és hogyan elégítette ki és melyik volt az a zűrös hét, amikor az életének a legfontosabb részei mind elértek egy-egy csúcspontot. Ja és persze közben tanácsokat ad olyan témákban, mint milyen női főnöknek lenni, mi a szépségének a titka, s hogyan viselkedjünk, ha címlapfotózásra hívnak minket.

Tina Fey egyik legjobb jellemvonása, hogy humoros. De tényleg jól ír és ebben a könyvben is brillírozi, s nem egy helyen nevettem jókat, nem rajta, hanem tényleg vele. Mert amúgy nem csak a bécsiek nem szeretik az amerikai sketch komédiát (a könyv szerzőjének megállapítása) én se tudtam megkedvelni a SNL-t. Se amikor a klasszikusokat nyomta az MTV se amikor láttam párat főleg a vendégszereplők miatt, s manapság se igazán ragad magával, ha belenézek a youtube-on. Ráadásul úgy éreztem, hogy az első generációs híres komikusaik után onnan nem nagyon került ki nagyágyú, legalábbis az erőltetett vígjátékaik rendre megbuktak nálam (ha vígasztal, nem vagy egyedül Adam Sandler). Úgyhogy sokáig nem tudtam, hogy Tina Fey ott futott be, Sarah Palin alakítását pedig egyáltalán nem ismertem, de azt hiszem ezek után azért megkukkantom.

De számomra ő nem ezt a stílust képviseli, hanem ő az a nő, aki Liz Lemont írta és játssza, aki neurózisában és balfogásaiban mindenféle szakmailag sikeres, de magánéletében katasztrófa nőt testesíti meg, aki annyira hétköznapi és életszerű, hogy képtelenség nem kedvelni. S a könyv után bebizonyosodott, hogy ugyanez igaz Tina Fey-re is: tehetséges, szereti a munkáját, keményen dolgozik és meg tud nevettetni. Úgyhogy nézem tovább a 30 rockot és veszem a jegyeket a filmjeire is. S igen, szeretnék Tina Fey lenni, ha megnövök.

Kiadó: Little, Brown and Company
Megjelenés: 2011
Terjedelem: 277 p.
ISBN: 9780316056861
Honnan: Kölcsönbe