6, Angolul, Bestseller, Életrajz, Humor, Könyvajánló, Női író, Olvastam 2012ben

Carrie Fisher: Shockaholic

Carrie Fisher: ShockaholicAkárhogy is számolom, a 80-as években túl sok női példaképet nem találtam a mozikban, s ezért nem feltétlenül okolom a vasfüggönyt, de azért akadt pár hősnő, akikre még mai szemmel is fel lehet nézni: Leia Organa, Ellen Ripley, Marion Ravenwood, Sarah Connor. Úgyhogy azóta is kb. minden azokkal a nőkkel kapcsolatban, akik megtestesítették ezeket az ikonokat érdekel (ld. még Szépség és a szörnyeteg tévésorozat). Mondjuk azért anno még nem volt internet, meg pletykalapok, az Ifjúsági Magazin meg a Pajtás meg nem igazán írt a bomlott nyugati sztárkultúráról, szóval Carrie Fisher viselt dolgairól nem tudtam semmit. Mire világos lett számomra, hogy volt Paul Simon felesége is, már elváltak:) Viszont azt tudtam róla, hogy írt is. Meg script-doktor volt, azaz hollywoodi filmforgatókönyveket pofozgatott ki és kisebb szerepekben itt-ott még fel-feltűnt.

Amikor 2008-ban megjelent a Wishful drinking című könyve, megvettem, elolvastam és nagyon úgy gondoltam, hogy Carrie Fisher még mindig jófej. Kicsit szókimondó és éppen kövér, szétcsúszottnak néz ki, pedig elvileg józan, de a humora az nagyon éles és telibe találó. Amilyen kendőzetlenül és humorral töltve beszélt az életéről, nyilvánvalóvá vált, hogy élőben is hasonlóan lehengerlő lehet, mint a könyvben volt. Erről azóta még itthon is meg lehetett győződni, mert az HBO leforgatta vele a stand-up show-ja tévés változatát és a magyar adó is leadta. A nagy siker után elkészült a folytatás is, amire erősen szemet vetettem, úgyhogy előrendeltem és végre el is olvastam.

A változás az előzőekhez képest, s ez már a könyv promójából is kiderült, hogy Fisher lefogyott. S erről a könyvben is ír, mert hát józanul, dohányzást is feladva naná, hogy a kajába menekült, aztán egy profi csapat felkarolta és mint jó reklámot, lefogyasztotta. S manapság már nem annyira kövér, hanem úgy néz ki, mint egy jól karban tartott 55 éves, vagyis pont mint amennyinek lennie kell. A Shockaholicban szó van erről, meg arról, hogy mi minden változott körülötte 2008 óta, meg dolgokról, amiket korábban kihagyott. Meg ki is fog hagyni, mert a rendszeres elektrosokk terápia amire jár, s aminek köszönheti, hogy mániás depresszióját és függőségeit kordában lehet tartani, eléggé megtizedeli a memóriáját. Szóval azt állítja, hogy az emlékeinek akar emléket állítani. Már ha ez így érthető:)

De míg a Wishful Drinking magával ragadó, ellenállhatatlanul ordenáré volt és őszinte, izgalmas és érdekes dolgokkal teli, a Shockaholic csak gyenge utánérzés. Nincs igazán összefogva, csapongó és szentimentális itt-ott. A könyv nagy része arról szól, hogy békült meg végül élete utolsó éveiben Fisher az apjával. Meg milyen volt a kapcsolata Michael Jacksonnal és Elizabeth Taylorral. S bármennyire is vártam, a Star Warsos évekről sehol semmi.

Úgyhogy a Shockaholic a Wishful Drinking után csalódás volt, kicsit kutyafuttában íródott és nincs benne az a lendület meg izgalmas tartalom ami az előzőben. S még a stílus is kicsit megkopott. Igaz, a témák sem annyira vidámak, mint korábban, talán ezért is a visszafogottság. Mindenesetre ahhoz kedvet csinált, hogy megnézzem Fisher előadását és újból levegyem a polcról az előző önvallomást. De magában annyira nem egy nagy szám.

Kiadó: Simon and Schuster
Megjelenés: 2011 november
Terjedelem: 180 p.
ISBN: 9781847370327
Honnan: Vásárlás, saját példány


Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

3 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *