Kelley Armstrong: The Reckoning – A leszámolás

Nagyon sokan kedvelik a kiadóknak azt a húzását, hogy megtartják az eredeti címét is a könyveknek, a félreértések elkerülése végett. Meg hogy ne legyen az a nagy hőbörgés, hogy milyen bénán fordították le, amikor angolul annyi mindent mond egy szó és ezt magyarul csak körbeírva lehet feltárni, vagy kitalálni valami kacifántosat, amire meg a rajongók fújolnak. Mint a mozifilmeknél, ahol állandóan megy a hőbörgés, hogy vajon mi a jó megoldás? Meghagyni az eredetit, vagy jöjjön a bárgyú nyakatekert erőltetett megoldás? Bár például ha nem lett volna annak idején A nyolcadik utas: a Halál névadás, akkor nagyon sok viccel szegényebb lenne kultúránk. Na de vissza az adott könyvhöz és a címadáshoz: nekem ezzel csak az a problémám, hogy annyira eltűnik a magyar cím, mintha nem is lenne. Főleg a tipográfiának köszönhetően, mert itt is igencsak apró betűvel van felírva a magyar cím meg sorozatnév. S a minap, amikor a húgommal beszéltem Kelley Armstrong Sötét erő trilógiájáról, csak angolul ugrottak be a címek, pedig mind a ketten magyarul olvastuk a regényeket. Nem lehetne valami átmenetet kitalálni? Inkább a magyar legyen a fő cím, elvégre ez az anyanyelvünk, az adott könyv ezen a nyelven jelent meg, nem annak kéne inkább hangsúlyosabbnak lenni?

Amúgy csak azért is írtam ilyen hosszú bevezetőt, mert mint egy trilógia utolsó részéről, a történetről nem írhatok semmit. Mert mindenféle poénokat lőnék le, aztán jön értem a spoiler kommandó. Szóval hőseink továbbra is küzdenek és próbálják kitalálni, hova lépjenek, kiben bízzanak. S a végére tisztázódik nagyon sok minden de ott a lehetősége a folytatásnak. Vagy egy újabb trilógiának, mert van ebben a világban és helyzetben potenciál bőven. S Kelley Armstrong ez utóbbit csinálta amúgy, idén fog megjelenni a Sötétség felemelkedik trilógia harmadik része.

Na szóval nekem azért jött be ez az ifjúsági fantasztikus sorozat, mert egyrészt tetszik, ahogy fel van építve a világ. Hogy a variánsok, a különlegesek itt élnek velünk párhuzamosan, saját kis világuk van, amit óvnak a hétköznapi emberektől. S ebben a kis világban aztán mindenféle alak előfordulhat: varázsló, boszorkány, nekromanta, vérfarkas stb. Továbbá ami még megfogott, az volt, hogy a főszereplő 16 évesek nem próbáltak sokkal okosabban viselkedni, mint ami elvárható tőlük. Ők 16 évesek, különös képességeik persze durván beleszólnak az életükbe és felnőtté teszik őket, viszont tisztában vannak azzal, hogy kiskorúak és felnőtt segítségre van szükségük ahhoz, hogy megértsék a világukat saját magukat és útmutatást kapjanak ahhoz, hogy tudnak így élni. Mert ez a trilógia arról szólt, hogy Chloe és csapata keresi azokat az embereket, akikben megbízhatnak, akik elég tapasztaltak és nyitottak ahhoz, hogy felkarolják és segítsék őket. Éppen ezért nagyon is valóságos, ahogy állandóan falakba ütköznek és nem tudnak tovább lépni, mert egy bezárt ajtó egy ismeretlen hatalommal bíró felnőtt elbizonytalanítja őket és tétováznak. S nem mindig a legjobb meg legegyszerűbb megoldáshoz folyamodnak. Minden annyira logikus. Ráadásul még Kelley Armstrong nagyon jó vérfarkasokat és boszorkányokat ír, nem csak ifjúsági de felnőtt könyveiben is.

Szóval a Sötét erők trilógia jól megírt szórakoztató ifjúsági sorozat, kedvelhető főszereplőkkel, korrekt akciókkal és jól elképzelt, felépített világgal, ahol a tinik tinik a felnőttek felnőttek és mindenki úgy is viselkedik, ahogy kell. Ráadásul végig korrekt színvonalas regénysorozat volt.

Eredeti cím: The Reckoning – Darkest Power Trilogy 3
Fordító: Godó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012 (2010)
Terjedelem: 364 p.
ISBN: 9789632456577
Honnan: Vásárlás, saját példány