Menu Close

Felelet

Niki hétfőnként Kérdezz! Felelek!-et tart a blogján de most nem más kérdésére válaszol, hanem ő kíváncsi. Méghozzá arra, hogy “Mely könyvekre emlékszel, amik gyermekkorodban a szüleid könyvespolcán álltak?

Mivel imádom az ilyen kérdéseket, ráadásul rengeteget tudok írni ebben a témában, még annak árán is, hogy magamat ismételgetem, azonnal úgy döntöttem, hogy felhívásnak veszem ezt keringőre és válaszolok is.

Mind a két szülőm maga is olvasó volt és annak ellenére, hogy munkájuk és végzettségük alapján reál beállítottságúak voltak (ma már nyugdíjasok), otthonunkba inkább szépirodalmi és művészeti könyveket lehetett találni. Apunak a közös életük előtt nem nagyon voltak könyvei szerintem, úgy emlékszem a nagyszüleim lakásában is inkább csak a nagybátyám gyűjtött könyveket. Anyunak már komolyabb könyvtára volt, aztán később már az eltérő ízlésük is rajta hagyta a kéznyomát az otthoni könyvtárukon. Apu főleg a krimiket, politikai és háborús regényeket kedvelte, szóval főleg férfias olvasmányokat. Máig elolvas mindent, amit Moldova írt, de az utolsó saját Moldováját már mi ajándékoztuk neki (Kis aljasságok lányaimnak), ám a klasszikusok tőle mind megvannak (Akit a mozdony füstje megcsapott, Bűn az élet, Abortusz-szigetek, Magyar atom, Napló, A szent tehén, A pénz szaga, A negyven prédikátor, Mandarin, a híres vagány stb.). Volt jó pár Berkesi András meg Szilvási Lajos regény is a polcokon (persze az Egymás szemében, amire nagyon kíváncsi lettem volna, na az nincs meg).  Annak idején a háborús regényekért is rajongtam, mert el tudtam otthon olvasni az Oroszlánkölyköket, A Tű a szénakazalbant meg személyes kedvencemet A frontsebészt. Természetesen volt pár Albatrosz könyvünk, de érdekes mód, Rejtők nem, hanem a krimik (Agatha Christie, Ellery Queen, Ed McBain, Paula Gosling, James Hadley Chase, meg hasonlók). Azt hiszem, hogy az ő ízlését tükrözi még a Gázos bébi, meg a A Zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete könyvek is.

Az is biztos, hogy mindketten szerettek volna utazni, sokat, de hát ez ugye nem volt éppen opció a 70-es 80-as években, úgyhogy helyette útikönyveket gyűjtöttek. Megvan nekik majd a teljes Panoráma útikönyvek sorozat, amit aztán később büszkén vittünk magunkkal, amikor Csehszlovákiába, meg NDK-ba mentünk.

Anyu már gyerekkorában is nagy olvasó volt, zseblámpával paplan alatt befigyelt. Magával is hozta lánykorának pöttyös és csíkos könyveit, amiért nem győztem eléggé hálás lenni neki. Őt főleg a szépirodalom érdekelte, egy sorozat nekünk is megvan a Világirodalom remekeiből, azokból a szép színesekből, de majd mindegyik híres író sokadik, kevéssé ismert műve, kivéve a Száz év magányt, amit egy nyáron véletlenül vettem le a polcról, s nagyon meglepődtem azon, hogy beleszerettem. Mivel sokáig járt zeneiskolába és énekelni meg zongorázni is tanult, rengeteg zeneszerző életrajzunk is volt (Eroica, A Tamás templom karnagya), nekem a kedvencem azért az Operák könyve meg az Operettek könyve, amiket számolatlanul olvastam újra meg újra, mert nekem a történetek mesék voltak. Ugyanígy imádtam a kétkötetes 100 híres regényt is, amiből már előre felkészültem, hogy mik lesznek a könyvek, amiket majd kiveszek végre ha beiratkozhatom a felnőtt könyvtárba. (Érdekes mód, a 100 híres regényben nem szerettem a Büszkeség és balítélet történetét mert képtelen voltam megjegyezni a lányok nevét, viszont a Forsyte Sagával meg A Thibault családdalsemmi gondom nem volt) Anyu szereti a szép művészeti albumokat, ezeket én is imádtam nézegetni, meg a művészek életrajzát is, úgyhogy elég korán olvastam én is az Aranyecsetet meg a Moulin Rouge-t. Anyu édesapja is (akit én nem ismertem), nagy könyvgyűjtő volt és tőle megörökölt egy teljes első kiadású Pallas nagylexikont is, ami mindig fő helyet foglalt el a nagyszobánkban.

Na és persze rengeteg szakácskönyve is van anyunak, annak idején, amikor elkezdte gyűjteni Lajos Mari-Hemző Károly: 99 valamilyen étel 33 színes fotóval könyveit, teljesen el voltam tőlük ájulva és kikötöttem, hogy szeretném, ha ezt mindenképp rám hagyná.

Szóval ebből is látszik, hogy eléggé el volt rendeltetve az én sorsom (s a könyvmolyságért nem győzök hálás lenni nekik). Mondjuk nem kellett csak az emlékeimre hagyatkoznom, mert igen, könyvtáros révén, bekatalogizáltam én ezeket pár éve a LibraryThingen. Azért az még hozzátartozik, hogy mostanában anyuék ritkán vesznek maguknak könyvet. Miután elkezdtem a zsebpénzemet könyvekre költeni én lettem az irodalomfelelős otthon, manapság is rendszeresen adom tovább, amit elolvasok. Apu legalább havonta egyszer, de gyakran többször is, látogatja a helyi könyvtárat, feltankol és villámsebesen olvas. Anyu ritkán szokott ma már olvasni, inkább rejtvényt fejt. De ha nekiáll, akkor ő is gyorsolvas, legutóbb például a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit olvasta el, mert olyan jó riportot hallott róla a rádióban.

Szóval tudok én ilyesmikről sokat írni, most már csak azt kéne, hogy végre könyvismertetők is visszatérjenek az oldalra:)

1 Comment

  1. Pingback:Könyvespolcokról | Lobo Tómia the life

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *