Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

A regény hihetetlen gyorsasággal jelent meg itthon, ráadásul a Kossuth Kiadó nagyon komoly kampányt rittyentett köréje, magyar trailerrel, honlappal, előzetessel és a nyomtatottal egyidejűleg kiadták az ebook változatot is. Amit sajnos nem lehetett előrendelni, úgyhogy a papírkönyvért mentem a boltba (kemény kötés, védőborítóval, nagyon szép és ahhoz képest nem is drága), s kaptam hozzá egy posztert is. Amit soha sehova nem fogok kitenni, mert pont a bizarrul hátborzongató címlap van rajta, amire elsőre felfigyeltem. Ja és engem anno maga a régi fénykép stílusa és az ezekre jellemző különös gyerekarc fogott meg, eltartott egy ideig, mire észrevettem, hogy a kislány a képen lebeg a levegőben.

A történetről sokat nem is szabad elmesélni, csak amennyi mindenhonnan kiderül, hogy adott Jacob aki a nagyapja meséin nőtt fel, aki lengyelországi menekültként  árvaházba került egy walesi szigeten. Társai a Vándorsólyom kisasszony által irányított intézetben mind különleges gyerekek voltak, fura képességekkel, s ezeket fényképekkel tudta bizonyítani a nagypapa. Ám ahogy az lenni szokott, Jake felnő és nem hiszi már el a meséket, s azt, hogy az egész a nagyapa zavaros elméjének szüleménye volt, egyre inkább alátámasztja, hogy az öreg furcsán kezd viselkedni. Amikor azonban hirtelen meghal és a tragédiának Jacob tanúja lesz, a nagypapa utolsó szavai és amiket látott, felforgatják a fiú egész addigi életét. Végül sikerül rávenni a szüleit, hogy segítsenek eljutni neki arra a szigetre, ahol 1940 szeptember 3-án bombatámadás érte az árvaházat, amelyről annyi jót mesélt a nagyapó. Jake tehát a szigetre érkezik hogy utánajárjon, mi igaz abból, amit a nagyapja mesélt, vannak-e túlélők és persze hogy saját magára is rátaláljon.

Nekem tehát a fénykép keltette fel az érdeklődésemet, a történettel annyira nem is foglalkoztam, csak a címszavakkal (sziget, árvaház, titkok, repülő kislány, régi fotók köré épített történet stb.) amelyek ismeretében kellemesen borzongató, horror light sztorira vártam (elvégre valahol ifjúsági regényként is jellemezték). Talán a fényképek miatt valami olyasmi hangulatra számítottam, mint amilyen a Más világ volt. S részben azt is kaptam. A regény első fele tényleg kicsit borzongós, a második viszont már inkább ifjúsági kalandregény típus. Mindenesetre semmiképpen nem horror a könyv, hanem fantasy és a szövegkörnyezetben a képek is mind értelmet nyernek, s már nem is annyira ijesztőek. S hogy maradjak a filmes analógiáknál, mint ahogy azt az ebook összeállítója, Dworkyll is mondta, a regény kicsit X-men, kicsit Idétlen időkig, hogy a végén amolyan Harry Potter-szerű sorozatalapító kötetté forrja ki magát. Ami nem feltétlenül rossz, csak egy kicsit csalódás is ez, mert azt hittem, hogy önálló regénnyel van dolgom. Viszont ami pozitívum ebben, hogy nem csak a hírek szólnak arról, hogy Riggs a folytatást írja, mert nem vágja le az aranytojást tojó tyúkot, szóval nem utólag indult a bőrlenyúzás, hanem maga a regény is nyíltan úgy fejeződik be, hogy csak éppen nincs odaírva: Folyt. köv.

Amúgy nagyon izgalmas a történet, határozottan jól van megírva, szórakoztató és itt-ott elgondolkodtató, vannak benne meglepetések és egészen a végéig úgy éreztem, hogy ilyet még nem olvastam. A vége kicsit mint már mondtam sablonos lett, de az igencsak erős első rész és az utolsó negyedig tartó feszültség miatt elnéző vagyok. Nagyon bejött nekem ez a mindenféle random képek köré épített történet, szerintem igencsak jól kitalálta és építette fel az egészet az író, kellően misztikus, itt-ott horrorba hajló, kicsit a bizarra rájátszik, de egy bizonyos határt azért nem lép át. Legalábbis az én finom lelkem még szépen elviselte ezt az egészet, anélkül, hogy különösebben edzettem volna, mint mondjuk a Zombiháború esetében.

Mint már mondtam, a magyar kiadás is korrekt, a gyorsaság ellenére nincsenek benne hibák, talán csak annyi, hogy Gálvölgyi Judit bármennyire is jól, irodalmian fordít, a modern köznyelvvel és fordulatokkal, azok jó magyarosításával kicsit hadilábon áll (emlékszem, ez anno az Időutazó feleségénél is kicsit fájó pontom volt) és ezek eléggé döcögősre sikerültek. Szóval jól szórakoztam a regényen, részben azt nyújtotta, amit vártam, nem volt annyira horror, mint amennyire tartottam tőle, nem okoztak rémálmokat a képek, a csalódás igazán az utolsó negyedben ért, amikor látszott, hogy ebből nem lesz egy kerek lezárt történet. De addig együtt repültem Vándorsólyom kisasszony különös gyermekeivel.

Eredeti cím: Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children
Fordító: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Megjelenés: 2011 (2011)
Terjedelem: 354  p.
ISBN: 9789630968829
Honnan: Vásárlás, saját példány