Jul 082011

A héten indult útjára az Olvasás 7 hete esemény, amit Andiamo szervezett, s 7 hétig különböző cikkekkel igyekeznek az olvasást, könyveket szerető emberek népszerűsíteni, na mit? Az olvasást, könyveket:) Minden héten más más témaköröket lehet körbejárni, beszélni és írni róluk. Van menetrend is és lehet követni az eseményt a  facebook-on, molyon, meg a könyves blogokon.

Induljunk tehát a kályhától. Hogy szerettem meg a könyveket, olvasást, mik voltak az első könyvélmények?

Ahogy olvasgattam, mindenki másnál is sokat számított, a családi hatás. Nálunk a szüleim mind a ketten sokat olvastak. Anyu bevallása szerint kislányként rendszerint takaró alatt, zseblámpával. Apu pedig máig rendszeresen jár könyvtárba is. Sok könyvünk is volt otthon, gyerekkönyveket pedig a születésünktől kezdve vásároltak, meséket meg olvastak fel ők is, meg a nagyszüleim is. Például anyu régi mesekönyvei a mamánál maradtak, s engem teljesen elvarázsoltak az 50-es években megjelent kötetek illusztrációi. Jobban szerettem Ludwig Bechstein meséit Grimmnél, a rajzok miatt, bár ugyanúgy Rónay Emy követte el őket, mint a klasszikus Grimm kötetek képeit, de már akkor is biztos vonzódtam az egyedibb könyvekhez. Elvégre Grimm meséket mindenki ismerte, Bechsteint meg szinte senki:) A könyvtárunk tehát gyarapodott rendesen, közel 200 gyerekkönyvünk van otthon, s akkor még nem számoltam bele az ifjúsági regényeket, mert a pöttyös és csíkos könyvek alapjai szintén anyu gyűjteményéből származnak. De hogy konkrétumokról is szóljak, összeszedtem ezek közül pár könyvet, ami fontos szerepet játszott olvasóvá fejlődésem során:) Inkább időrendben meg témában szedtem össze azokat a könyveket, amelyekre emlékszem, hogy az első élményeim közt voltak.

Lapozók és rövid mesekönyvek közül leginkább Marék Veronika könyvei maradtak meg bennem, szerettem a kérdezz-felelek köteteit,  Tegnap, ma holnap, Hol terem a sok gyümölcs, Játsszunk utazást és persze a Boribon és Annipanni sorozatot. De nagyon bírtuk a Zsémbes Zsófi ébredését is, amelyben egy kislány dühöngve keresi a ruháit, amiket előző este mindenfelé elszórt és gyűrötten talál csak meg.

 

Benedek Elek: A világszép nádszálkisasszonyIgazából Benedek Elek összes a 70-es években megjelent mesekönyvét imádtam (a kiemeltből azonban van 3 kiadásunk is, mert anyué az 50-es évekből is közte van).  Meg is van mind Az aranyalmafától a  Többsincs királyfin keresztül a Vitéz szabólegényig az összes. Mert én a királylányos királyfis, igazi tündérmeséket szerettem igazán. S bár voltak állatmeséink is (Móra Ferenctől sok, Rémusz bácsi stb.), meg persze ott figyelt a 77 magyar népmese és a Minden napra egy mese is a polcon (ez utóbbit azért szerették a szüleim, mert mind a hárman választhattunk 1-1 mesét belőle – főleg az Álommanót szoktuk kérni -, mégse tartott sokáig felolvasni.)

Sokféle más népek meséje is ott figyelt a polcunkon, voltak nemzetközi válogatások, mint a Zöld madár, Szegény ember táltos tehene, azaz méreai népmesék, persze orosz is a Rézhegyek királynője, vagy finn a Kék rénszarvas, de akadtak roma mesék is Lakatos Menyhért gyűjtésében, mint például az Angárka és Búsladarfi. Vagy a csodás rajzokkal teli kínai-tibeti népmeséket tartalmazó A sárkánykirály palotája, ami szintén anyu révén maradt meg nekünk. Ezeket azért szerettem, mert egészen más világba vittek, mint a magyar népmesék.

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyokElőször pont akkoriban jelent meg, amikor én elkezdtem óvodába járni, s hát anyu szerint elengedhetetlen olvasmány volt ez nekünk. S igaza is volt. Azóta én az elmúlt 8 évben már 3x is megvettem, a húgaim lányainak, valamint legutoljára a fiamnak. Akinek legalább annyira tetszett a Zsoltika rúg, a Juzsó néni meg a Tavaszkereső, mint annak idején nekünk. A modernebb, gyerekeknek szóló mesék közül még nagyon szerettem A kiscsacsi történetét, Mirr-Murr a kandúrt, Kököjszi és Bobojszát.

Jácint úrfi a füllentők birodalmábanA meseregények közül a Jácint úrfira nem a története miatt emlékszem igazán, hanem mert máig látom, amikor hétvégén reggelente apu olvas belőle nekünk. Minden nap egy fejezetet. Miközben anyu nyugodtan főzőcskézett a konyhában. Ekkoriban én már tudtam olvasni és jártam könyvtárba, szóval rendszeresen vettem ki onnan meseregényeket, kedvencem volt A rózsa és a gyűrű, Holnemvolt, Skatulyácska, Alice tükörországban.

Szüleim vettek azért nekünk ismeretterjesztő könyveket is. A mesék után én is a görög-római mitológiával, Germán, Kelta regékkel meg a magyar mondákkal folytattam az ismerkedést. Az egyik alap könyvünk volt természetesen az Ablak Zsiráf meg a Világ és az ember volt. De nagyon szerettem nézegetni a nagybátyám történelem könyvét is, mert olyan jópofa rajzok voltak benne. Persze sok Búvár zsebkönyvünk is volt, meg szinte a teljes Képes Történelem sorozat. S bár a nyelvtannal meg a helyesírással sose voltam jóban, mégis egyik legjobb “tankönyvnek” tartom ma is Varga Katalin: Én, te, ő című kötetét. Ez nekünk nem volt meg, mindig a szomszédból vagy a könyvtárból vettem kölcsön (az ilyenekre nagyon tudok emlékezni)

Az első igazán kedvenc könyvem, amit magam olvastam el, A két Lotti volt. Azt hiszem máig tartja a rekordot a legtöbbet olvasott könyveim között, ugyanis csak 4. osztályig 15x olvastam el. S amikor ott ajánlott olvasmány lett és elő kellett adni belőle egy jelenetet én kívülről fújtam Lotte és Louise megismerkedésének sztoriját a mellékszereplők beszólásaival együtt. Innen aztán jöttek a szokásos könyvek: Csudálatos Mary, Lowoodi árva pöttyös könyvek (Szöszi, Szalmaláng, Nyakigláb apó, Leányfurfang, Aranygyűrű, Születésnap stb.) meg a csíkosak (Aranyeső, Házasságból elégséges, Kertész Erzsébet összes stb.)

Kötelező olvasmányokkal sose volt komolyan gondom én mindig elolvastam őket, mert szerettem olvasni. Az már más kérdés, hogy tetszettek-e. Nagyon emlékszem arra, hogy az Egri csillagokat 9. születésnapomra kaptam és ez volt az első komoly könyvem: vastag és nem volt benne kép! Úgyhogy nekifeküdtem a nyáron és elolvastam. S nagyon tetszett. Eztán újra és újra elővettem, úgyhogy mire kötelező olvasmány lett, igazából kb 2 nap alatt fel tudtam frissíteni az emlékeimet róla, annyira, hogy a magyar tanárnőm aztán már megkért, hogy órán engedjem szóhoz jutni a többieket is. A kőszívű ember fiai is a nagy kedvencem volt, pedig elsőre nagyon nehezen olvastam el. De rájöttem a titok nyitjára: kihagytam az első oldalakat, azonnal a Richárdnál és Bécsben termettem, s innentől kezdve simán végigolvastam a regényt, aztán később visszatértem az orosz szánkózásra meg a torra. Következő alkalommal már az elejétől olvastam az egészet.

Szóval engem ilyesmiről, hogy mik voltak a kedvenc könyveid nem szabad ám megkérdezni, mert órákig tudok mesélni és bár lehet, sok mindenre nem emlékszem már adott kötettel kapcsolatban, de gyakran az olvasás a beszerzés körülményei még ilyen sok év távlatából is elég erősen megmaradnak bennem. Összegezve: mindig is sokat olvastam, s igazából ritkán válogattam. A többi pedig már történelem…

 

Oszd meg!

Reader Comments

  1. Szia!
    Meg tudod nekem mondani, hogy a boltokban most kapható Bechstein könyv (Az elvarázsolt királykisasszony), és az általad említett között van-e átfedés, esetleg ugyanaz más címmel?
    Ezt ugyanis most olvastam a lányomnak, és mindketten imádtuk. Ha más mesék vannak a két könyvben, akkor megpróbálom beszerezni antikváriumban.
    Köszi!

  2. @Presh Megnéztem, az én régi Bechsteinemben 2vel van több mese (A boszorkány meg a király gyermekei illetve A törpesapka), a többi ugyanaz. Ennyiért nem biztos, hogy megéri keresni antikváriumban:)

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *