A Flavorwire állított össze egy tízes listát azokról a könyvekről, amelyeket melegen ajánlanak minden könyvmániásnak. Mert az olvasásról, könyevekről azok néha már-már betegségbe hajló szeretetéről szólnak. Ezek közül pár megjelent magyarul, van amelyiket olvastam és van, ami már szerepel a kívánságlistámon. De az most bővült.

Robin Sloan regénye most jelent meg az ősszel és már a leírására felfigyeltem, szerepelt is volna az egyik könyvajánlómban. De itt még jobb helye van. Egy kis könyvesboltban játszódik, mégis van benne összeesküvés elmélet, kódfejtés és kalandok.

 

 

 

 

A következő kötet valós könyvtolvajon alapul, akinek a könyvszeretete egészen más irányba viszi el, mint mást: megszállottá teszi és a bűn útjára viszi. A szerző interjúkon keresztül enged bepillantást a könyvritkaságok világába.

 

 

 

 

Markus Zusak Könyvtolvaja magyarul is olvasható és pár éve az egyik kedvenc olvasmányom volt.

 

 

 

 

Larry McMurtyt mi főleg regényíróként ismerjük (Becéző szavak, Esthajnalcsillag, Árva galamb stb.) de ebben az önéletrajzában arról van szó, hogy mennyire imádja a könyveket, olvasni, gyűjteni őket az egyik hobbija.

 

 

 

 

Italo Calvino többszörösen összetett regénye már régóta ott figyel a várólistámon, most már aztán tényleg el is kéne olvasni, hisz ha tényleg ennyire fontos benne az olvasás, az intertextualitás és az irodalomszeretet akkor az nekem való. (Európa, 2011, ISBN: 9789630791649, 324 oldal)

 

 

 

 

Nick Hornby olvasmányélményeinek első gyűjteménye magyarul is megjelent, s imádtam, persze. Azóta született még két könyv a cikkeiből és idén 1-2 év kihagyás után visszatért a Believer magazinhoz és továbbra is hónapról hónapra cikkezik arról, hogy mit vett meg és mit olvasott.

 

 

 

 

Jacques Bonnet arról ír, milyen együtt élni a könyvekkel, s mivel ő aztán komoly gyűjtő, s van vagy 40000 kötetes magánkönyvtára, eléggé otthon van a témában.

 

 

 

 

A Lolitát olvastunk Teheránban miatt meg főleg pironkodom, mert még meg is vettem a könyvet pár éve valami nagy akcióban és azóta rá se néztem. Pedig akkoriban még a könyves blogokon is lefutotta a köröket és nagyon jó értékeléseket kapott.  (Európa, 2007, ISBN: 9789630779999, 556 oldal)

 

 

 

 

Anne Fadiman esszéiben végigveszi, hogy gyerekkorától kezdve hogy is lett belőle olvasó. Rövid, olvasmányos, velős, legalábbis a leírások szerint.

 

 

 

 

 

A Bibliotopia pedig amolyan érdekességek gyűjteménye: tények, adatok és fura történetek a könyvek világából.

 

 

 

 

Persze ehhez mindenki hozzáfűzheti a saját válogatását.

Én még mindenképp hozzátenném Nicholas A. Basnabes: A Gentle Madness: Bibliophiles, Bibliomanes, and the Eternal Passion for Books című 1999-es könyvét, amely a könyvgyűjtőkről szól és már csak azért is érdekes, mert van benne egy egykori magyar származású chicagoi szakács, aki hatalmas magánkönyvtárat hagyott hátra maga után. Aztán meg még valamikor a blog kezdetén olvastam Tom Raabe: Biblioholism the literary addiction című vicces kis kötetét, amiben vázolja, hogy milyen stációi vannak a könyvőrületnek. Na meg persze olvasás nélkül is lehet beszélni könyvekről, lásd Pierre Bayard kötetét. Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmányában meg arról is szól, hogy milyen jogai vannak az olvasónak. S hát persze nem lehet megfeletkezni Ráth-Végh István: A könyv komédiája című kötetéről, ami magyarul az egyik alapnak számít a témában. Aztán a fikciók közül persze nem maradhat ki szerintem Alan Bennett: A királynő olvas című kisregénye ami igazi gyöngyszeme az olvasóvá válásnak. De ott van még A szél árnyéka, A Jane Austen Könyvklub, A tintaszív, A Dumas-klub is.

Még biztos lehet folytatni a sort. Szerintetek mi maradt ki a listából?

 

Oszd meg!