Elizabeth Wein: Code Name: Verity

Vannak olyan könyvek, amik sose kerülnének a kezembe, talán nem is hallanék róluk, elsuhanna a radarom felett, ha éppen nem ajánlaná valaki olyan, akinek az ízlésében megbízom. S még az is sokat segít, ha ez a valaki jól ír a könyvről. Az egyik kedvenc külföldi blogom két szerzőjének könyvajánlóiban eddig még nem nagyon csalódtam. Ana az egyik könyvcsempész már pár hónapja írt egy rajongó bejegyzést erről a regényről, ami azonnal ment is a kívánságlistámra. Aztán amikor a Netgalley-n is hozzáférhető lett rövid időre azonnal lecsaptam rá. S azt kell mondanom, már megint jó lóra tettem.

1943 őszén járunk, a német megszállás alatti Franciaországban, ahol egy kémet tartanak fogva, ő kezdi el mesélni a történetét. Ami igazából két lány története, egy angolé és egy skóté, akik teljesen más körülmények között nőttek fel, de akiket a tehetségük és a háború összehoz, s akik a legjobb barátok lesznek. Még a tehetségük is más, mert egyiküket kémnek képezik ki, a másikat pilótának, s bár elsodorja őket egymástól a háború szele, az erős kötelék megmarad közöttük. Szó van még a gestapóról, a börtönökről, a hadifoglyok helyzetéről, a francia ellenállásról és az egész egy hihetetlenül lebilincselő, összetett és csavaros történet barátságról és belső tartásról. Épp ezért nem is írnék a sztoriról többet, mert akkor elveszti a varázsát.

Igazából ifjúsági regényként (Young Adult) sorolják be ezt is, de a Code Name: Verity az a fajta könyv, ami tényleg meghatározó olvasmányélménye lehet a felnőtteknek is. A lányok életkora a húszas éveik elejére tehető, s természetesen jóval felnőttesebb gondjaik vannak a bombázott Brit szigeteken, mint manapság a koruk bélieknek. Mert akkoriban gyorsan kellett felnőni, az biztos és ha valaki tehetséges volt, idővel a hadsereg is elismerte, hogy még nőként is hasznosak tudnak lenni. Láthatólag Elizabeth Wein alaposan utánaolvasott a női pilóták helyzetének a második világháborúban, mert nem is tudtam, hogy sokáig őket csak civilként alkalmazták és háttérfeladatokat láthattak el. Teli van érdekes aprósággal a regény és még azok is élvezni tudják, akiknek mondjuk annyi ismeretük van a második világháborúról, hogy a németek voltak a rosszak.

S én is eljutottam oda, hogy ami nagyon tetszett, arról nehéz írni. Mert mi is volt, ami megfogott a könyvben? A történelmi környezet, mert volt idő, amikor rengeteg második világháborús regényt olvastam (Kémek a Sasfészekben, Navarone ágyúi, Tű a szénakazalban, Most és mindörökké, Oroszlánkölykök stb.), s ez nem kicsit a nosztalgikus énemhez szólt. Tetszett, hogy nők, lányok a főszereplők, akik megpróbálnak igazán nehéz helyzetben helyt állni, s ehhez nem kellett kitalálni semmiféle ijesztő jövőt, elég csak visszamenni a múltba kicsit és máris találhatók olyan szituációk, amikor egyetlen aprócska tettével tényleg életről és halálról dönt pillanatokon belül az ember. Szeretem azokat a regényeket, ahol a főszereplőnők egyszerűek, hétköznapiak mégis csodálatra méltók tudnak lenni akárcsak apró dolgokban is, de még inkább ha valami nagyot visznek véghez és úgy, hogy közben rájönnek: ez mindig is bennük volt. Aztán még ott volt a történet felépítése, ami nagyon izgalmasan van összehozva, egy darabig az olvasó azt se tudja, most ki az elbeszélő és kiről szólnak a vallomások. Aztán amikor minden tisztázódik roppant érdekfeszítővé válik meg jön olyan nézőpont váltás is, aminek segítségével újabb információkat kapunk és a végén szinte krimiszerűen összefonódik minden, mindennek meg van az értelme, s rájövünk, hogy milyen trükkösen és okosan vezettek minket. S nemcsak az észre, de az érzelmekre is erősen hat ez a könyv. Mert nehéz olvasni a testi és főleg lelki terhelésről, ami a főhősnőkre hárul. Egyáltalán az egész regény úgy indul, hogy az olvasót nagy teszt elé állítja. Igazi hullámvasút volt ez a könyv: mindenféle érzelmeket felkavart, s itt-ott még könnyeket is sikerült elmorzsolni.

Szóval nekem is megvan az idei év egyik nagy élménye, amiről nehéz is írni, mert az ember nem akar sokat elárulni, mert ez úgy jó, ha mindenki felfedezi magának a sok finomságát. De ugyanakkor szeretném minél jobban megfogalmazni, hogy mi volt annyira érdekes és magával ragadó ebben a regényben. De csak annyit tudok mondani, hogy ez az egyszerű kis borítójú könyv valami hihetetlenül összetett, intelligens regényt takar erős nőkről és igazi barátságról. Kis kedvcsinálóként még itt van a regény trailere is: