Nora Roberts

A könyves/olvasónaplós blogokat írók között eléggé egyedül vagyok azzal, hogy szeretem Nora Robertset. Aminek egyértelműen azt tudom be, hogy itthon nagyon lekezelik a romantikus regényeket és úgy bánnak vele, mint a szeméttel. Nem mondom, hogy nincs közöttük sok szörnyűség, jómagam is nem egyszer nyúltam mellé e témában. Nem hinném, hogy véletlen lenne az, angolszászoknál mennyire

Nora Roberts trilógiáit szeretem egyben elolvasni, de legalábbis max 1-2 könyvet engedve közéjük. Úgyhogy a Sign of Seven esetében is megvártam, míg decemberben megkaptam az utolsó kötetet is, s azóta vártam, hogy hangulatom legyen hozzá. Mert van úgy, hogy egy darabig, ha már megvan a könyv nem is érdekel, hogy elolvassam, hisz tudom, megvár a

A trilógia befejező részében a helyszín teljes egészében áttevődik Geall-ba, ami mintha Írország lenne egy mítikusabb középkorban megragadva. Ugyanis itt található a Hallgatás Völgye, ahol a nyár utolsó napján lezajlik az ütközet vámpírok és emberek között. Moira az uralkodó család sarja, anyja halálával mindenki arra számít, ő lesz az uralkodó, igaz ehhez ki kell állnia

A Kör trilógia második kötetében a felkészülés második hónapja folyik, középpontban pedig Blair Murphy, démonvadásszal. A lány családi örökségként űzi ezt a nem mindennapi mesterséget, hiszen ő Hoyt és Cian hugának vérvonalába tartozik, s apjától vette át a stafétát. Apjától, aki sose bocsátotta meg, hogy nem a fia, hanem a lánya örökölte a tehetséget, ennek