A régi szép időkben évente 2 Fable regénnyel lehetett számolni. Egy jött ki tavasszal, többnyire április-május környékén, szóval mindig tutira meg tudtam lepni magam a születésnapomra, egy meg ősszel jött, amikor már beborult az ég és az ember a képzeletbeli kandallója mellett jólesően vonult el egy ismerős világba. De a Habospite szinte pontosan egy évvel […]
Vavyan Fable: Habospite Read Post »
Mielőtt valaki meglepődne, hogy egy ilyen stílusú könyvvel foglalkozom a blogon, előre bocsátom, hogy a könyvet a pasim olvasta el és véleményezte. Úgyhogy ezennel megalapítottuk a vendégblogger státuszt és át is adom a szót. Börtön. Kemény tetovált fazonok. Izomszag. A túléles feltétele, hogy fegyvert csinálj a testedből. Kell? Igen! A cím, a borító, a légkör
Paul “Coach” Wade: Fegyencedzés Read Post »
Terézanyu elbúcsúzik, méghozzá egy olyan kötettel, amiben igazából csak a cím idézi fel a nevét, mert egyébként nem szerepel benne se Kéki Kata, se Terézanyuság se fikció. Vagyis csak nagyon kevés az utóbbiból. De a kötet szerzője ugyanaz a Rácz Zsuzsa, aki sikerre vitte a fent említetteket. Lehet azt mondani, hogy egy korszak lezárult és
Vajon lehet túl sok Pratchettet olvasni? Eddig még nem mertem kipróbálni, mert mindig attól tartottam, hogy megunom, de most megint tartogattam két könyvét is tavaly óta, főleg mert szinte egymás után jelent meg az Agyaglábak és a Vadkanapó, sőt hamarosan megint jön a következő etap, a Hazafiak (amit még Jingo néven valamikor olvastam angolul és
Terry Pratchett: Agyaglábak Read Post »
A legfrissebb keddi kitekintőben írtam már Stephen Fry-ról és kebelbarátjáról meg közös múltjukról, s közben párhuzamosan éppen olvastam is tőle első regényét, a Hazudozót. Valószínűleg azért is emeltem be oda, mert ő igazán olyan ember, akire érdemes odafigyelni. A Hazudozó főhőse Adrian Healey igazi angol középosztálybeli fiatalember. Bentlakásos iskolákból indul, hogy aztán Cambrdige-ben kössön ki.
Stephen Fry: Hazudozó Read Post »
Mindig felüdülés olyan ifjúsági könyvet kézbe venni, ami bizonyítja, hogy nem csak urban fantasy, mágikus lények, varázslatos események alkotják a műfaj gerincét. Hanem hús vér emberek és problémáik. Meg az élet nagy kérdései, hiszen ahogy a főhős is megfogalmazza, “meghalni könnyű. Élni nehéz.” A 17 éves Mia élete szinte tökéletes, szerető családja van, pasija, legjobb
Gayle Forman: Ha maradnék Read Post »
Annak idején, amikor Carol Shields ismeretterjesztő életrajzát olvastam Jane Austen-ről, megjegyeztem, hogy az írónő életéről elég nehéz vastag kötetet kihozni. Mert ugyan műveiről lehet rengeteget írni meg elemezgetni, arról a 41 évről, amit ő a földön töltött annyira már nem könnyű vállalkozás. De Claire Tomalin, aki már írt Thomas Hardyról, Samuel Pepysről, Mary Wollstonecraft-ról (így
Claire Tomalin: Jane Austen élete Read Post »
Mikor kiderült 2010 végén, hogy az évet a kiadó a 3. Sandman kötettel fogja zárni, eléggé belelkesültem. Főleg, amikor előrendelésben az előzőekhez képest jóval olcsóbban lehetett hozzájutni. Úgyhogy gyorsan megvettem. Most én jártam úgy, hogy amikor kézbe vettem, kicsit csalódtam. Ugyanis a kötet jóval vékonyabb, mint az előző kettő, ráadásul csak 4 történetet tartalmaz. A
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme 3 : Álomország Read Post »
Tim Powers nevével a legújabb szerelmem, a steampunk körüli tapogatózás során találkoztam komolyabban. Bár annak idején szemezgettem az Anubisz kapuival, de végül valahogy kimaradt a fantasys korszakomból. De most kölcsön kaptam és elolvastam, mert kíváncsi voltam rá. Brendan Doyle amerikai professzor és életrajzíró kutatási területe a XIX. század első részének költészete, Coleridge és kortársa, William
Tim Powers: Anubisz kapui Read Post »
Mivel nálunk igazából a Nyugathoz képest késve durrant be a paranormális romantika, meg az urban fantasy divatja, s gyakran előbb találkozunk egy-egy író friss regényével, aztán jelennek meg magyarul a korábbiak is, amelyek színvonala esetleg elmarad a megszokottól, mert ugye mindenki kezdi valahol. Hogy klasszikust idézzek: Először mindenki béna, Aztán másodszor már nem papírtapéta, Hiszen
Nalini Singh: Vonzódás Read Post »
Amikor az Agave Kiadó meghirdette, hogy idén elindítanak egy új sorozatot, amelynek hősnője felveheti a versenyt Anita Blake-kel, kicsit szkeptikus voltam. Mert én úgy indítottam, hogy kedveltem L.K. Hamilton hősnőjét, az alapkiadást, aki aztán valahogy nagyon elváltozott és már abszolút nem is érdekel jó ideje. Viszont belevaló urban fantasys hősnőkre azért még kíváncsi vagyok. S
Patricia Briggs: Megszólít a Hold Read Post »
Ráfael Abalos ifjúsági regénye hatalmas sikertörténet, hiszen spanyolul jelent meg de villámgyorsasággal fordították le más európai nyelvekre is és jelent meg Amerikában is nagy csindradattával, ami ugye nem rossz beugró egy nem angolszász írónak. Pláne ha az első könyvéről van szó. A regény magyarul március végén fog megjelenni és a Könyvmolyképző Kiadó tervei szerint a
Rafael Ábalos: Grimpow – A láthatatlan út Read Post »
Azt hiszem, hogy ez a mostani évkezdet a tavaszi fáradtság előtt nekem is kicsit olvasási válságot hozott. Csak nem nyavalyogtam róla, de azért kicsit lassabban mennek a dolgok és gyakran voltam tanácstalan, hogy mégis mibe kezdjek bele. Nézegettem, milyen könyveket is kell visszavinnem a könyvtárba és megtaláltam A farkas és a galambot, amit még karácsony
Kathleen E. Woodiwiss: A farkas és a galamb Read Post »
Az Egmont Kiadó a tavaly őszi első rész után hamar megjelentette az írónő Angyali vadász sorozatának második részét, majdnem egyidőben a külföldön napvilágot látott harmadik regénnyel. A kötet szinte másnap folytatódik ahhoz képest, ahol az előző véget ért, s bár itthon a borító nem spoileres (a külföldi kiadásnál már a külső elég nagy poénlelövés volt),
Nalini Singh: Angyalcsók – Angyali vadász 2 Read Post »
Íme megint egy írónő, akinek minden magyarul megjelent regényét kiolvastam, s ahogy Dessen két korábbi könyve, ez is ifjúsági, láthatólag teljesen hétköznapi dolgokról szól, amikkel fiatalok szembetalálhatják magukat. Nincs benne túl nagy dráma, különlegesség, de érzékenység és kiváló helyzetfelismerés és egy jó hang, amire ilyen regénynek erősen szüksége van. Macy élete másfél éve teljesen felborult:
Sarah Dessen: Tökéletes Read Post »
Még a 90-es évek közepén, amikor bébisintérkedtem a ködös Albionban többször is a kezembe akadt könyvtárban, könyvesboltban az Outlander első három része, de mindig visszatettem őket a polcokra. Nagyon vastagok voltak és még csak tanultam az angolt, úgyhogy inkább nem vágtam bele vastag történelmi regényekbe. Aztán úgy másfél éve valamelyik könyvklubunkon Stella áradozott róla, hogy
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen Read Post »
Van egy olyan perverzióm, hogy szeretek utána járni és elolvasni kedvenc írók korai munkáit is. Bármilyenek is legyenek azok. Lásd ugye pont a múltkor olvasott Jennifer Crusie, de hosszasan tudnám sorolni, hogy kikkel jártam még így. Az Ida és az aranygyapjúval pedig most már Baráth Katalin életművét is kiolvastam:) Mert bár előszeretettel emlegetik, hogy a
Baráth Katalin: Ida és az aranygyapjú Read Post »
Mindig azt hiszem, hogy én tulajdonképpen már az összes Austent olvastam, de igazából csak a felét, igaz abból van amit többször is. A Meggyőző érvek sokáig azért maradt ki, mert mindenhol azt írták, hogy a legérettebb műve és én ettől azt képzeltem, hogy biztos komolyabb és hiányzik belőle az a vidámság, könnyedség ami a többi
Jane Austen: Meggyőző érvek Read Post »
Már elég régóta várok valami igazán markáns, nagy ívű fantasyra, ami megjelenik magyarul, s nem húzzák mint a rétest, hanem mondjuk trilógia, vagy egy egész regény. Tavaly ilyen volt az Elantris, s úgy tűnik, idénre is akad már az év elején egy ami megfelel a feltételeknek: az Éjangyal trilógia első kötete. Durzo Blint a legjobb
Brent Weeks: Az árnyak útján Read Post »
Szokás szerint pár hónap kihagyás után az idő megint megérett egy Bernie-re. Direkt hagytam ennyit az előző könyv és eközött, mert legutóbb a Ted Williamses sztori valami fenomenálisra sikerült, s kicsit még hagytam annak az emlékén rágódni magam. De most már eljött az idő, ráadásul a könyvet is vissza kellett vinni a könyvtárba, mert amúgy
Lawrence Block: A betörő aki Bogartnak képzelte magát Read Post »