Stephen Fry: HazudozóA legfrissebb keddi kitekintőben írtam már Stephen Fry-ról és kebelbarátjáról meg közös múltjukról, s közben párhuzamosan éppen olvastam is tőle első regényét, a Hazudozót. Valószínűleg azért is emeltem be oda, mert ő igazán olyan ember, akire érdemes odafigyelni.

A Hazudozó főhőse Adrian Healey igazi angol középosztálybeli fiatalember. Bentlakásos iskolákból indul, hogy aztán Cambrdige-ben kössön ki. Healey legfőbb ereje abban rejlik, hogy kiváló hazudozó és igazi szélhámos. Így sikerül előre jutnia és belekerülnie belsős dolgokba. Miközben átvergődik a középiskolán, megtapasztalja mennyire nehéz megküzdeni a hormonokkal egy csupa fiúból álló társaságban. Majd Cambridge-ben szerez magának mentort a fura alaknak tartott Trefusis professzor személyében, akinek megtetszik Adrian szélhámosságra való hajlama. S miután összebarátkoznak, hamarosan a két szálon futó cselekmény – mert közben titokzatos, ruháikról megkülönböztetett emberek kalandjairól is olvashatunk Európa szerte – összekapcsolódik és érthetővé válik. Kiderül, hogy is kerül képbe a magyar sakkbajnok, titokzatos találmányok és hogy a hidegháború után mivel is foglalkoznak a titkos ügynökök.

Fry zseniálisan kavarja a szálakat és a regény végéig kétséges, hogy akkor mi most kémregényt olvasunk, iskolai regényt, vagy netán egy sima életrajzot? Meg egyáltalán, ki az aki igazat mond itt? Mennyi volt az igazság az egész történetben? Hihetünk-e Adriannek, vagy már a kérdései is hazugságok? Úgyhogy végül az embernek van egy képe, hogy miről is szólt a történet, ugyanakkor vannak részletek, amikre újra és újra rá lehet kérdezni és elgondolkozni azon, hogy vajon ez megtörtént, vagy hazudozónk kiváló elméjéből pattant csupán ki az egész (gondolok itt például azokra az időkre, amiket Adrian a középiskola és Cambridge között töltött eltöltött).

Azt hiszem jól tettem, hogy nem a Magyarországon először megjelent Fry regénnyel kezdtem, ami a Víziló volt, hanem az író első könyvével. Amit még 1991-ben írt. Mert így legalább majd követni tudom a fejlődését. Mert alapjában a Hazudozó egy vicces és itt-ott brilliáns jelekkel rendelkező regény volt, azért még nem érzem tökéletesen kifinomultnak, amilyent amúgy Fry-tól az eddigi ismereteim alapján elvárnék. Néhol kicsit unalmas volt és túlságosan bonyolult, úgy a közepe felé kicsit leült az egész (és nem csak a krikett miatt :), de aztán nagyon beindult, ezért a végére sikerült elég meghökkentővé, meg kerekké válnia. S persze maradtak a fentebb említett izgalmas kérdések. Na meg persze Pék Zoltán megint zseniálisan fordított.

Szóval összességében nagyon jó kezdés ez a könyv Fry életművéhez kiváló belépő. Azt hiszem azonban, hogy maga a Kult Könyvek kiadó is jól választott, hogy nem ezzel kezdte az itthon Fry bemutatást. Viszont remélem, hogy jön az eddig megjelent 3 regény után is a folytatás, mert én tuti tervezem tovább olvasni őt.

Eredeti cím: The Liar
Megjelenés: 2010 (1991)
Kiadó: Kult Könyvek
Fordító: Pék Zoltán
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 9789638885104
Honnan: Könyvtárból


3 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *