Kelley Armstrong: A szellemidézőMivel Kelley Armstrong Bitten című regényével meggyőzött, kíváncsi voltam, hogy mikor fog magyarul is megjelenni tőle bármi is.  S miért is ne pont a Könyvmolyképző csapott le rá, s miért is ne egy ifjúsági regényhármast kezdjen el kiadni? Úgyhogy bár mostanában kicsit húzódzkodtam a műfajtól, az írónő neve és a mindenhol máshol olvasott jó vélemények miatt izgatottan vártam a könyvheti megjelenést. Úgy döntöttem, meg is veszem, még ha úgy is járok, mint tavaly a Csitt, csitttel. De szerencsére, most nem nyúltam mellé.

Chloe Saunders igazából normális tiniéletet él, legalábbis a körülményekhez képest (árva, apja mindig úton van, művészeti iskolába jár, kamaszodik és bár fiatalabbnak tűnik kortársainál azért szeretne már igazán nagylány lenni). Aztán egy csapásra minden megváltozik és hirtelen fura dolgokat kezd látni, szellemek üldözik az iskolában és teljesen összeomlik. Úgyhogy egy különleges intézetbe kerül, a Lyle Házba, ahol hozzá hasonlóan néhány, kisebb mentális gonddal küzdő vele egykorú fiatal van. Csakhogy a gyógyszeres kezelés ide vagy oda, Chloe újból tapasztal fura dolgokat. S akkor még nem is beszéltünk a fura társakról, a kedves Simonról és nem kicsit ijesztő bátyjáról a veszélyes kinézetű Derekről, Toriról az elkényeztetett kiskirálylányról, Rae-ről és különös kapcsolatáról a tűzzel meg Lizről, a szobatársról és hangulatváltozásairól. A lányt próbálják terelgetni afelé, hogy rájöjjön ki ő és mit is keres ebben az “intézetben”, ahol érdekes szabályok vannak és talán olyanok lehetnek a szövetségesei, akikre nem is számít.

Azt kell mondani, hogy Armstrong zseniálisan indítja ezt a trilógiát. Megismerjük a fő szereplőket, sejtjük, hogy valami nincs itt rendben, jó pár titokra fény derül de még mindig rengeteg kérdőjel marad, meg igazi cliffhanger vég, hogy igazán örülök, a trilógia már lezárult és remélem, hamarosan olvashatom a többi részt is. Amiben eltér ez a regény a szokásos ifjúsági paranormális történettől, hogy nincsenek beleerőszakolva a sablonos elemek. A barátság fontosabb, mint mindenféle mondva csinált szerelmi szál, s igazán arra fókuszál, hogy milyen nehéz helyzetben van Chloe. Kamasznak lenni amúgy se könnyű, pláne ha az embernek szembe kell nézni azzal a lehetőséggel, hogy valami nincs rendben vele, mentálisan, esetleg fennáll a veszélye, hogy megőrül. S ilyenkor már semmiben sem biztos, nem tudja ki az, akiben bízhat és ki az, akiben nem. Kedvelhető főszereplő Chloe, aki ugyan kellően tájékozatlan, s néhol elkövet hibákat, de nem túl átlátszókat, kedvelhető és józan marad, hétköznapi lány, mindenféle hősködés nélkül akit sokadszorra is kiborít, ha szellemeket lát, pedig elvileg hozzá kéne végre szoknia. Pörgős, gyorsan olvasható könyv ez, végig fenn tudja tartani a feszültséget és kikerül mindenféle sablonos megoldást, s még jó meglátások is vannak benne.

Torinak tényleg problémája volt. Azt elvárni, hogy úgy viselkedjen, mint egy normális tizenéves lány, aztán sértegetni és bántalmazni, mikor nem úgy tesz, olyan volt, mint az elmaradott gyereket kigúnyolni a suliban. Segítségre, támogatásra és figyelmességre volt szüksége, és ezt senki mástól nem kapta meg, csak Liztől.

Viszont jó meglátások ide vagy oda, ebből az idézetből is kitűnik, hogy a magyar fordítás kicsit döcögősre sikerült. Meg sokszor zavaró volt, hogy a központozás elmaradt és nem lehetett tudni, hol ér véget a párbeszéd, mi az amit kimondanak hangosan a szereplők és mi az, amit már nem.

Szóval ez az első kötet eléggé felkeltette az érdeklődésemet ahhoz, hogy várjam a többit, csak remélem kicsit kevésbé lesz összecsapott a magyar kiadás. Mert most már megvárom, remélem hamar felzárkózik mögé a második, harmadik rész, hisz jól mutatna a polcomon. Úgyhogy bebizonyosodott, Kelley Armstrong nem egy tucatíró és képes feszegetni a műfajok megszokott határait, meglepő fordulatokat, szereplőket, eseményeket felvonultatva.

Eredeti cím: The Summoning – Darkest Power Trilogy 1
Fordító: Godó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2011 (2008)
Terjedelem: 344 p.
ISBN:  9789632454252
Honnan: Saját, vásárlás


3.5 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Kelley Armstrong: A szellemidéző”

  1. kicsit spoileres kérdés: szerinted nem volt nagyon elcsépelt, ami Derekkel történt? oké, hogy nem lehetett előre kitalálni, de annyi minden más lehetett volna, ami még nem szerepelt kismillió másik ifjúsági könyvben.

  2. @Ronena akkor én kevés ilyen típusú ifjúsági könyvet olvastam, mert engem kellemesen meglepett, inkább ismerve az írónő másik sorozatát, azért volt Aha élményem:)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *