Neil Gaiman: Farkasok a falbanSzép csöndben én azért Neil Gaiman rajongó vagyok. Nem az a kemény vonalas fajta, aki már akkor Sandmant olvasott amikor még senki se hallott róla itthon, de a Tükör és Füst első magyar kiadását megvettem és onnantól datálnám, hogy egyik nagy kedvencem ő. Még ha nem is mindig minden műve varázsol el teljesen, azért alapvetően az a véleményem, hogy hihetetlenül jól tud mesélni és fantáziája csodálni való. Ami különösen tetszeni szokott, hogy tud idomulni stílusban a választott közönségéhez. Ez főleg a gyerekeknek íródott könyveiben figyelhető meg, s van belőlük jó pár.

A Farkasok a falban képeskönyv és időben a Coraline és a Temető könyve között helyezkedik el, ráadásul itt is nagyon fontos szerepet játszik az illusztrátor, Dave McKean, aki az előbb említett magyarul is megjelent regényeknél is közreműködött,  ám itt talán még fontosabb szerepet kap látásmódja és technikája. Ami nagyon illik a rövid már-már líraira fogalmazott meséhez. Mert a Farkasok a falban történetét el lehet a képek nélkül is olvasni, csak a szöveg ringatása miatt, de igazán azokkal alkot egységet. A mese, ami talán a 8-10 éveseknek szólhat sötét tónusú, de én nem éreztem annyira ijesztőnek. Lucy úgy hallja, hogy házuk falában farkasok élnek, de persze senki se hisz neki, egészen addig, amíg a farkasok elő nem jönnek… Van persze tanulsága is a könyvnek, de Gaiman szokásához híven ez nincs szánkba rágva, hanem mindenki elgondolkozhat rajta, felnőtt, gyerek egyaránt. Igazán nem horrorisztikus se a történet, se a képek. Csak hangulatos és aláfesti rendesen a mondanivalót. Ahogy Bruno Bettelheim óta tudjuk, hagyni kell, hogy a gyerekek szembeszálljanak a saját belső félelmeikkel, s ne zárjuk őket el olyan történetektől, ahol szörnyek is vannak. A Farkasok a falban pont ezt a tételt illusztrálja.

Az egész könyv kicsit olyan, mintha a képeskönyv és képregény kereszteződése lenne. McKean rajzokat és fényképeket mos össze, amelyek tónusukkal és színvilágukkal, tipográfiájával teljesen aláhúzzák, mennyire bizonytalan is Lucy világa. Igazán a próza és az illusztráció ilyen jól megtalált egysége teszi különlegessé a kötetet.

Nem mondom, hogy mindenkinek bejön ez a stílus, s mindenképp tudni kell olvasás előtt, hogy ez egy gyerekkönyv, rövid és sok-sok kép van benne, amelynek apró részletein is el lehet időzni. Egyedül talán az a kár, hogy nem kemény a borítója.

Eredeti cím: Wolves in the Walls
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agavé
Megjelenés: 2011 (2003)
Terjedelem: 56 p.
ISBN: 9786155049200
Honnan: Kiadótól, recenziós példány


 

 

4 Stars
Oszd meg!