Az az igazság, hogy Jennifer Estep Elemental Assassin sorozatával már szemeztem egy ideje, de nem mertem belevágni, mert mi van, ha nem tetszik, ha ez is csak egy a sok urban fantasy sorozatból, ahol úgy néz ki, kemény csaj a főhős, de aztán kiderül, átverés az egész. Csakhogy az írónő ifjúsági sorozatával igencsak felkeltette az […]
Jennifer Estep: Spider’s Bite Read Post »
Először azt hittem, hogy a címben valami elírás van, de a jó kis jegyzetekben, ami most azért kevesebb, mint korábban, elmagyarázzák, hogy a cím egy John Keats versből van, amit magyarra Tóth Árpád fordított (és amit Daniel Cleaver is szaval Bridget hajóján a mini-break-en: Season of Mists and mellow fruitfulness). Szóval ha nem lett volna
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme 4 : Párák évszaka Read Post »
A regény sorsát igazából már az eredeti megjelenéskor figyelemmel kísértem, ugyanis nagyon ígéretes volt a története. Aztán megörültem, hogy hamar megjelenik magyarul is, de mire eljutottunk odáig, hogy kiadták, el is bizonytalanodtam, hogy vajon megszerezzem-e, úgyhogy ellenálltam még az akcióknak is, mert tartottam tőle, hogy csupán egyszer olvasandó könyv lesz belőle. Márpedig ilyenre most nem
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve Read Post »
Annak idején amikor a Csúfokat olvastam azt mondtam, hogy nagyon korrekt ifjúsági regény, csak kicsit sokat kellett várni a folytatásra. Most már azonban mind a három rész megjelent és aránylag egymáshoz közel olvastam el a második meg a harmadik részt (Szépek, Különlegesek), s mivel a két könyv közel azonos témákkal dolgozik, illetve átfedések vannak, először
Scott Westerfeld: Szépek Read Post »
Urban fantasy sorozatokkal is teli van a padlás, s lassan nehéz olyat találni, amiben van valami kiemelkedő és nem bizonyos formulákkal dolgozik, s mondjuk csak a főszereplő foglalkozásában tér el a hasonszőrűektől. Éppen ezért jómagam is már kicsit óvatosabban fordulok az ilyen regényekhez, de Diana Rowland elég jó sajtót kapott itthon és külföldön is ahhoz,
Diana Rowland: A démon jele Read Post »
A sorozat második részét egy számomra teljesen ismeretlen írónő írta, még csak nem is hallottam korábban Jill Monroe-ról. De mint korábban is írtam a világ és az alapötlet elég érdekes ahhoz, hogy ne hagyjak ki részeket a sorozatból, bár igazán magában is lehet olvasni minden kötetet: mágiára, mesére számítottam. A történet kezdetén kicsit árnyaltabb képet
Jill Monroe: Lord of Rage Read Post »
Azt hiszem magamat is megleptem, amikor elhatároztam, hogy elolvasom a Zombiháborút. Nem igazán az a fajta könyv, amit forgatni szoktam. Nem mondom, olvastam már zombikról, láttam őket filmben is, ifjú koromban nem zavart a horror, de aztán ahogy öregedtem és szülő lettem, valahogy kényesebb lett a gyomrom. Már a túlzott vérre applikáló, vagy nagyon meghökkentő
Max Brooks: World War Z – Zombiháború Read Post »
Mostanában kicsit elegem lett abból, hogy majd minden új könyv egy sorozat első része, ráadásul leszokóban vagyok az ifjúsági (YA) regényekről is, főleg az urban fantasy vagy paranormális romantikus ágazatukról, mert annyira egy kaptafára készülnek. Ennek ellenére Jennifer Estepről, felnőtteknek szóló regényeiről csak jókat hallottam, s ezt a könyvet meg akció keretében lehetett olcsón letölteni,
Jennifer Estep: Touch of Frost Read Post »
Amikor az ember kezébe vesz egy Prathcett könyvet, tudja mire számíthat: angol humorra, kiforgatott mítoszokra és ha szerencséje van, a Halálra. Aki majd minden könyvben feltűnik, de itt-ott még főszereplő is lehet belőle. Mert most megint valami másba vágta a kaszáját. Disznólesés előestjén, minden gyerek a Korongvilágon tudja, hogy Vadkanapó a szánkóján körbejár, ajándékokat osztogat,
Terry Pratchett: Vadkanapó Read Post »
Valahogy engem teljesen elkerült A Tündérkrónikák és a körülötte zajló rajongás. Akkor kezdtem kicsit odafigyelni rá, amikor Nima, aki amúgy mostanában teljesen leszámolt a paranormális romantikus meg urban fantasy regényekkel, a második meg a harmadik részről elismerően nyilatkozott. Úgyhogy amikor legutóbb szembejött velem a kötet a könyvtárban, hazahoztam és valóban roppant gyorsan ki is olvastam.
Karen Marie Moning: Keserű ébredés Read Post »
A tavalyi év egyik kellemes ifjúsági fantasy meglepetése volt a Crowfield átka, amit jómagam is A rózsa nevéhez hasonlítottam, mert hogy a középkorban játszódott, egy apátság körül és egész sokat meg lehetett tudni, a szerzetesek életéről benne. Egy sorozat második részéről mindig nehéz spoilerek nélkül beszélni, mert többnyire az első rész szereplői visszatérnek és fontos
Pat Walsh: Crowfield démona Read Post »
Az idei évet fantasy szempontjából jól indítottam, mert Brent Weeks Éjangyal trilógiájának első része nagyon kedvemre való volt. Nem kétséges, hogy vártam a folytatást. S miután most már a második részt is elolvastam, már csak azt remélem, hogy a Könyvmolyképző még idén kiadja a harmadikat és pont kerül az izgalmas történet végére. A történet pont
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén Read Post »
Legutóbb az eredeti Széttáncolt cipellők Barbie féle feldolgozását volt szerencsém látni az unokahúgaimnál, akkoriban kicsit felfrissítettem, miről is szól a történet. Amúgy én szeretem a mesefeldolgozásokat, kíváncsi voltam hát erre a regényre is, arra számítottam, hogy valami olyasmit kapok, mint A suttogó volt. Nem modernizált, vagy tükörtörténetet, hanem az eredeti mese kicsit mélyebb, alaposabban átgondolt és megírt
Jessica Day George: Éjféli bál Read Post »
Tavaly tavasszal olvastam a regénysorozat első részét és először még úgy gondoltam, hogy megvárom a magyar megjelenést, mert ha siker lesz akkor folytatni fogják és jön a többi is. De most már lassan másfél éve a megjelenés csak tolódik, ezért aztán kihasználva mindenféle bookdepositorys kedvezményeket szép lassan beszereztem a sorozat további köteteit is. Amelyek jó
Gail Carriger: Changeless Read Post »
Szép csöndben én azért Neil Gaiman rajongó vagyok. Nem az a kemény vonalas fajta, aki már akkor Sandmant olvasott amikor még senki se hallott róla itthon, de a Tükör és Füst első magyar kiadását megvettem és onnantól datálnám, hogy egyik nagy kedvencem ő. Még ha nem is mindig minden műve varázsol el teljesen, azért alapvetően
Neil Gaiman: Farkasok a falban Read Post »
Mivel Kelley Armstrong Bitten című regényével meggyőzött, kíváncsi voltam, hogy mikor fog magyarul is megjelenni tőle bármi is. S miért is ne pont a Könyvmolyképző csapott le rá, s miért is ne egy ifjúsági regényhármast kezdjen el kiadni? Úgyhogy bár mostanában kicsit húzódzkodtam a műfajtól, az írónő neve és a mindenhol máshol olvasott jó vélemények
Kelley Armstrong: A szellemidéző Read Post »
Ez a regény igazából két dolog miatt keltette fel a figyelmemet: steampunk na meg a csodás borító. Az előbbiből ugyan még sokat nem olvastam, de ugye egyrészt nagyon felkapott téma, divatos s eddig kellemes élményeim voltak vele kapcsolatban, az utóbbi pedig a fülszöveggel együtt azt ígérte, hogy valami izgalmas, új dologgal fogok találkozni. Finley Jayne
Kady Cross: The Girl in the Steel Corset Read Post »
Vajon lehet túl sok Pratchettet olvasni? Eddig még nem mertem kipróbálni, mert mindig attól tartottam, hogy megunom, de most megint tartogattam két könyvét is tavaly óta, főleg mert szinte egymás után jelent meg az Agyaglábak és a Vadkanapó, sőt hamarosan megint jön a következő etap, a Hazafiak (amit még Jingo néven valamikor olvastam angolul és
Terry Pratchett: Agyaglábak Read Post »
Ez a kisregény is időutazásos sztorit taglal, úgy látszik mostanában akaratlanul is ilyesmikbe botlottam. A borítója, a címe és a fülszövege volt, ami először felkeltette a figyelmemet. Stormy Gale időkalóz, aki ide-oda ugrál az időben és próbál apróbb dolgokat rendbe hozni.1810-ben született, de most már igazi 21. századi lány, s csak a legközelebbi családtagjai tudják,
Christine Bell: The Twisted Tale of Stormy Gale Read Post »
Mikor kiderült 2010 végén, hogy az évet a kiadó a 3. Sandman kötettel fogja zárni, eléggé belelkesültem. Főleg, amikor előrendelésben az előzőekhez képest jóval olcsóbban lehetett hozzájutni. Úgyhogy gyorsan megvettem. Most én jártam úgy, hogy amikor kézbe vettem, kicsit csalódtam. Ugyanis a kötet jóval vékonyabb, mint az előző kettő, ráadásul csak 4 történetet tartalmaz. A
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme 3 : Álomország Read Post »