Karen Marie Moning: Álom és valóságAmikor a nyáron elolvastam Moning sorozatának első részét, azt mondtam, hogy oké, majd ha szembejön velem a könyvtárban a folytatás, hazahozom. Ami megtörtént most ősszel, úgy gondoltam, Lehane után könnyűeket fogok egy darabig olvasni, s ez is sorra került. Mivel sorozatról van szó, lehetetlen úgy írni róla, hogy az előző részt nem olvasók ne találkozzanak spoilerrel, szóval most figyelmeztetek mindenkit. A következő bekezdésben spoiler gyanús elemek találhatók.

A második rész alig pár héttel az előző vége után folytatódik, Mac már felépült nagyjából és továbbra is azon van, hogy bosszút álljon húga gyilkosán. Akinek a személyét már ismeri, viszont még mindig nem lehet tudni, hol találhatja meg. Közben pedig szállásadója, Jericho Barrons újabb szívességre kéri, keresik tovább a szent tárgyakat és a titokzatos fekete könyvet. A lány ismét életveszélyes helyzetekbe kerül, V’lane a szextündér próbál szövetséget kötni és végre a többi tündérlátó is keresi vele a kapcsolatot. Közben pedig úgy tűnik, hogy Dublinban egyre többen lesznek az unseelie-k a gonosz tündérek, akik aztán az embereket kihasználják, elpusztítják. S valaki(k) megint a lány életére tör(nek).

Most, hogy így végiggondolom, igazából semmi komoly nem történt a regényben, ami igazán előrébb vitte volna a cselekményt. Sokkal több újdonságot nem tanult se az olvasó, se Mac. Mert persze Barrons továbbra se szól egy szót se fontos dolgokról, s bár a lány folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő márpedig ezt nem tűri el, amikor félresöprik a kérdéseit, akkor nem erőszakoskodik komolyabban a válaszokért. Cserében persze bár azt állítja, hogy sokat fejlődött, tanult és már nem olyan naiv mint korábban, ismét csak butaságokat csinál (ismeretleneknek mutogatja a naplóját, egyedül megy veszélyes környékre stb.). Úgyhogy Mac fejlődése szememben csak annyi, amennyit ő is külsőségekkel elért: már nem szőke és ritkán van alkalma rózsaszínben járni.  Ja és furának tartottam, hogy ahhoz képest amit a saját származásáról megtudott az előző részben, most épp csak elbeszélget kicsit erről az apjával és nem nagyon nyomul a sidhe-látóknál se, hogy magyarázzák el mégis ki ő. Nem ez lenne az ember egyik legfontosabb dolga ha ekkora fátylat lebbentenek fel a saját múltjáról?

A sztoriban voltak nagy lyukak számomra. Például most akkor mi van a detektív halálával? Ha annak bármi köze is lenne Alinához, akkor Mac miért nem foglalkozik vele, miért nem derül ki erről semmi? Sőt kicsit le is nézi az őt követő nyomozót, aki pedig legalább annyira és azért olyan elszánt mint ő. Meg V’lane is úgy eltűnik mint szürke szamár az ír ködben (esőben). A Sidhe-látók is csak csalik. Az pedig tényleg olcsó húzás, hogy a jövőből a múltját elmesélő Mac (a két progólus legalábbis erre utal) mindig majdnem meghal – pedig tudjuk, ez nem történik meg vele, különben nem mesélhetné el a történetét.

Szóval úgy éreztem, hogy az előző rész pörgése után itt most alig történt valami és nem lett senki se sokkal okosabb. Nem nagyon lettem én fanja ennek a sorozatnak, ahogy elnézem pedig mindenki odáig meg vissza van tőle. Még mindig úgy gondolom, hogy a világ, amit Moning elképzelt egész korrekt, csak a szereplők idegesítőek (Mac buta, Barrons túl titokzatos) és nem látom, hogy fog-e haladni előre a sztori.

Eredeti cím: Bloodfever
Megjelenés: 2010 (2008)
Kiadó: Kelly Kiadó
Fordító: Laskay Ildikó
Terjedelem: 301 p.
ISBN: 9789639943810
Honnan: Könyvtárból



 

3 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *