A Tribute már megint egy olyan regény, amiben Nora Roberts megmutatja, mit tud, miért olyan népszerű, hogy most már a New Yorker is készített róla egy elemzést. Meg lehet hallgatni egy podcastot is amint a cikk szerzőjével beszélgetnek, aki jól felkészült a témájából és még a Smart Bitchektől is idéz. Cilla McGowan harmadik generációs színésznő […]
Nora Roberts: Tribute Read Post »
Ugyan engem annyira nem tud lázba hozni a Kínai kultúra és kicsit untalmasnak tartottam a sárkányos fantasy előző részét, viszont Novik stílusa és a környezet, amiben játszódik nagyon tetszik, nem volt kérdéses, hogy az olvasását folytatni fogom. Úgyhogy a könyvhéten be is szereztem a kötetet az Agave standján. A sztori ott folytatódik, ahol az előző
Naomi Novik: Puskapor és sárkányvér Read Post »
Jubileumi, ötszázadik posztként egy szívemnek igen kedves témát boncolgató könyv kerül terítékre. Jöhetnek a kövek. Amikor megtaláltam Candy Tan és Sarah Wendell blogját, úgy éreztem, ők nekem írnak. Okos nők, akik szeretik a romantikus regényeket, de nem ám szemellenzővel, mert igenis látják a hibákat benne és véleményüket nem rejtik véka alá. Ráadásul kiváló a humoruk,
Sarah Wendell-Candy Tan: Beyond heaving bosoms Read Post »
Mademoseille kardoskodott amellett, mennyire jók a hangoskönyvek, hogy bármikor lehet hallgatni, akármit is csinál. Mondjuk az ő általa favorizált gépi felolvasós hang nem igazán jött be, de még emlékeztem arra, mennyire szerettem a meselemezeinket, a rádiós játékként feldolgozott Óz a nagy varázslót, vagy A fájósfogú oroszlánt, amiket bakelitekről hallgattunk többezerszer és kívülről tudtuk, mikor mit
Raymond Chandler: Asszony a tóban Read Post »
Rebecca Brandon (született Blomwood) visszatér, a Boltkóros sorozat ötödik részében, s élete megint nagy átalakulás előtt áll: ugyanis gyereket vár. Hamarosan család lesznek hát. Luke szorgalmasan dolgozik, Becky pedig az anyaságra készül. Na és mennyi mindennel tud készülni: például rengeteg dolgot lehet vásárolni. S most igazán önzetlen, mert nem magának, hanem a születendő babának vesz
Sophie Kinsella: Shopaholic and Baby Read Post »
Megint egy ifjúsági regény, ami kicsit történelmi, kicsit horrorba hajló, de épp eléggé lebilincselő, s gyorsan olvasható. Maryt nagyanyja neveli Angliában, egy kis faluban, ahol ő a javasasszony. A XVII. században, nem sokkal II. Károly visszatérte előtt járunk, amikor a zavaros időkben zavaros emberek éltek, s boszorkányokat találtak mindenfelé, akiket aztán üldöztek és megöltek. Erre
Celia Rees: Bűbájos Mary Read Post »
A Femina sorozatot én is nagyon jónak tartottam, s mostanában próbálok beszerezni közülük párat jómagam is, mert színvonalas nőirodalmat képviselnek. Most már lassan én is ott tartok, hogy elmondhatom, bezzeg az én időmben milyen jó kis regények jelentek meg, milyen korrektül kezelték őket, még ha a borítók ma már kicsit idejétmúltnak is tűnnek. De párszáz
Nevil Shute: Az örökség Read Post »
Azt kell mondanom, hogy ez a második Wilson könyv még durvább volt, legalábbis témaválasztásilag, mint az előző. Ismét csak egy 10 éves szemével látjuk a világot, aki néha sokkal felnőttesebben viselkedik, mint azt várnánk, de hát ez nem is csoda. Dolphine, akit igen, delfin után neveztek így, nővérével, Star-ral és anyjával Marigolddal él együtt. Marigold
Jacqueline Wilson: Micsoda anya! Read Post »
Jacqueline Wilson nevével akkor találkoztam először komolyabban, amikor nézegettem a BBC Big Read listáját, amin több műve is szerepelt. Láttam a könyveit itthon is a könyvesboltok polcain, de már kinőttem akkoriban abból, hogy őt olvassam és nem is volt semmi motivációm arra, hogy kézbe vegyem őket. Aztán amikor nagybátyámék különváltak, unokatestvéremnek, aki akkoriban imádott olvasni
Jacqueline Wilson: A kofferes kislány Read Post »
Vannak a Korongvilág regények között a boszorkányosak, meg az éjjeliőrösek. Mindegyik másért jó. Talán az utóbbiban több a hangosan nevetgélős, burleszkesebb rész. Mint ahogy most is történt, hogy itt-ott a metrón elhangzott pár kacaj. Elvégre eleve az alapszereplők megmosolyogatni valók. Vinkó kapitány, aki épp nősülni készül, meg leszerelni és bejutni a felső ezerbe, magára hagyva
Terry Pratchett: Fegyvertársak Read Post »
A Walsh családdal a Watermelon (Görögdinnye) lapjain találkoztam először, a Rachel’s holiday is nagyon tetszett, az Angelst nem olvastam végig, de most újból beszippantott ez az ír család. Anne eddig csak mellékszereplő volt, de ez most az ő regénye. Ő a negyedig lány, az álmodozó, aki a fellegekben járt, aztán felnőtt az élethez, New Yorkba
Marian Keyes: Anybody out there? Read Post »
Azon a címen, hogy tájékozódom milyen mesekönyvekkel teljen meg Babszem polca elkezdtem mindenféle meseregényekkel, gyerekkönyvekkel ismerkedni. Egyelőre a könyvtárban csemegézek, hogy tájékozódjam, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy lányregényekből tudom a frankót, de például összesen 3 db indiános-cowboyos regényt ha olvastam ifjú fejjel. Cincin lovag legendája tehát ezen törekvésemnek köszönhetően jött velem haza múltkor a helyi
Kate diCamillo: Cincin lovag legendája Read Post »
Az ember gyakran tűnődik el azon, hogy a szerzőpárosok vajon hogyan dolgoznak. Mi az amit egyikük ír, mi az, amit a másik? Egyáltalán milyen a munkabeosztásuk? Egyik gépel, másik meg diktál? Aztán helycsere? Mindenesetre Jennifer Crusie-nak nagyon bejött, hogy egy másik ráadásul férfi szerzővel szűrte össze a levet. A regény vicces, kedves és még a
Jennifer Crusie and Bob Mayer: Agnes and the hitman Read Post »
Nem mondom, kicsit vártam, mire elolvastam a tavalyi év egyik kedvenc könyvének A másik Boleyn lánynak a folytatását, de megérte a várakozást. Philippa Gregory ismét csak VIII. Henrik udvarába visz, ismét csak női szemszögből mutatja meg mi történt 1539-1542 között, de most egy helyett három elbeszélőnk van. Ezekben az években az angol uralkodó már 3
Philippa Gregory: A Boleyn örökség Read Post »
Ezt a könyvklubot most nem hagytam ki és bár amikor a beszélgetés folyt, még csak a könyv felénél tartottam, az összejövetel nem vette el kedvemet az olvasás folytatásától. Sőt, inkább meghozta hozzá a kedvet és a gyorsabb iramot. Csak mivel már kibeszéltük, kicsit nehezebb írni róla. Inkább benyomások, mint valami történetmesélés lesz itt. Meg voltam
Kaffka Margit: Színek és évek Read Post »
Úgy tűnik, hogy Block befejezi Kellerről, a bérgyilkosról szóló sorozatát, s mindezt nagyon elegánsan teszi, meg kell hagyni. A sorozat első részei után a legutóbbi talán nem volt annyira jó, de most megint nagyon eltaláltra sikerült. J.P. Keller már egy ideje fontolgatja, hogy visszavonul a szakmájából, elvégre összeszedett annyi pénzt, hogy abból kényelmesen eléldegél és
Lawrence Block: Bérgyilkos inkognitóban Read Post »
Előző körben kiderült, hogy a Kenzie/Gennaro nyomozópáros prózában még jobb mint a filmen, plusz a Vihar sziget után az is, hogy Lehane ott van a szeren. A Sötétség, fogd meg a kezem pedig csak tovább erősítette ebbéli meggyőződésemet. Ráadásul a könyv kezdése miatt, ami az események után egy jó hónappal történik végig képes volt rettegésben
Dennis Lehane: Sötétség fogd meg a kezem Read Post »
Jodi Picoult előző könyveihez hasonlóan itt is elég meredek témát feszeget: az iskolai erőszakot. Adott egy 17 éves fiú, Peter, aki egy reggel felpakolja a hátizsákját nem éppen iskolába illő dolgokka, s a gimnáziumban 19 perc alatt megöl 10 embert és megsebesít egy csomó másikat. Folyik a nyomozás, készülődnek a tárgyalásra, a bírónő lánya, Josie
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc Read Post »
Jane Austent én csak mint írót ismertem, vagyis csak a regényeit. Persze olvasgattam róla valamennyit, sőt talán még szigorlati tételem is volt egykor, de részletesen nem különösebben foglalkoztam az életével, csak amennyi tanulmányaim meg a könyvklubunk után rám ragadt. Na de mivel megszereztem a mindenfelé hirdetett Jane Austen naplóját, úgy gondoltam, végzek előtanulmányokat. Az Ulpius
Carol Shields: Jane Austen Read Post »
Neil Gaiman ezt a kisregényt a World Book day-re írta, amit az Egyesült Királyságban tartanak és célja, hogy a gyerekeket az olvasásra bíztassák. Egy fontért lehetett megkapni az aprócska kötetet, benne egy alig 100 oldalas kis történettel, ami azonban igazi Gaiman mű. Gaiman szereti az isteneket meg az északi mitológiát, innen a történet is, vagyis
Neil Gaiman: Odd and the Frost Giants Read Post »