Vannak a Korongvilág regények között a boszorkányosak, meg az éjjeliőrösek. Mindegyik másért jó. Talán az utóbbiban több a hangosan nevetgélős, burleszkesebb rész. Mint ahogy most is történt, hogy itt-ott a metrón elhangzott pár kacaj.

Elvégre eleve az alapszereplők megmosolyogatni valók. Vinkó kapitány, aki épp nősülni készül, meg leszerelni és bejutni a felső ezerbe, magára hagyva kis seregét, Bendő Frédit, Karott káplárt, akit mindenki kedvel és persze Göcsörtöt, akit “hivatalosan kizártak az emberi fajból sunnyogásért”. De éppen toborzás van, ugyanis az egyenlő esélyek nevében mindenkit be kell venni az őrség tagjának, faji hovatartozásra való tekintet nélkül. Persze a nemszeretem PC dolgokat a Városőrség éjszakai szakaszában kezdik bevezetni, de még így is csak 3an jelentkeznek, egy törpe, egy troll és egy… nő.  Míg folyik a kiképzés, ami egy állandóan földközelben tartózkodó újonc és egy folyton tisztelegni akaró kőszikla mellett, akik közt (fajaik közt) évezredes vendetta húzódik nem is egyszerű, nem beszélve arról, hogy a harmadik segédőr páncélját mellkasban erőst át kell alakítani, Ankh Morporkban gyilkosságok történnek. Ami eléggé fura, mert eddig csak öngyilkosságok voltak (mint pl. öngyilkosság arra menni, ahol várhatólag leütnek és kirabolnak, ezt még Karott is belátja) Valami fura tárggyal, amit az Orgyilkosok Céhéből loptak el. S talán még a monarchiát is szeretnék visszaállítani. Szóval az őrségnek aztán nincs könnyű dolga, mert lyukakkal a mellkasukon tűnnek fel a hullák, a Patrícius szorongatja Kadart, a törpék meg a trollok összeugranak és egy korcs kutyának új barátnője lesz.

Egyébként ez a kötet a sorozat kiemelkedő darabja, eddig volt néha olyan érzésem, hogy a vége ellaposodik a sztoriknak, de nem itt. Mire minden kiderül akad jó pár meglepetés, még Karott káplárnak is tartogat valamit a sors. Na és persze feltűnik a Halál is, mert hát ahol hullák vannak, neki is jelenése van. S itt volt gondom a kötettel. A külalakkal. Rájöttem, hogy nem jó olvasni a Delta Vision bakancsos-vékony betűit (fene erre biztos van valami nyomdai szakszó, amit nekem is tudnom kéne de most nem jut eszembe). Ráadásul míg eddig a Halál csak simán nagybetűkkel beszélt, itt vastagok és csizmásabbak a szavai, ami zavaróbb a száraz Capslocknál.

Amúgy nagyon jól szórakoztam, a fordító és a háttérbrigád kiválóan megbírkózott a névadással (sőt Karott káplár sokkal jobb név, mint Murok volt, mert annak utána kellett nézni, hogy répa régiesen és ezzel utaltak a srác hajára), mondjuk tény, hogy itt meg Kadar kapitányt lehet még visszasírni, de a többi mellett ez igazán elsikkad.

Csak remélem, hogy ezentúl kicsit sűrűbben jönnek a Korongvilág regények.


Eredeti cím: Man at Arms
Kiadó: Delta Vision
Fordító: Járdán Csaba
Megjelenés: 2009 (1993)
Terjedelem: 440 p.
ISBN: 9789639890206

4 Stars
Oszd meg!

4 thoughts on “Terry Pratchett: Fegyvertársak”

  1. A Halál eredeti betűtípusa nem csupa nagybetű, hanem kiskapitális. Engem a nagybetűzés zavar a fordításokban.

  2. @Alcanis mivel én csak magyarul olvastam Pratchettet természetesen a nagybetűzést szoktam meg. Úgyhogy engem a fordítottja zavarna

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *