Mottó:

gomboc1

“Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét.

Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét.
A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”

A bennem lakozó Gombóc Artúr (s kiben nem lakik?) nagy örömmel olvasgatta a csokis-könyves kérdőíveket, körbeposztokat (bocsánat de feláll a hátamon a szőr a Tag-ezés miatt, nekem a tag nem más, mint a címke a bejegyzés végén), s lám, Amadea még rám is gondolt, úgyhogy megpróbálom összepárosítani a csokifajtákat a könyvekkel. Azaz melyik édesség jellemzői passzolnak mely kötethez.

Étcsokoládé – egy sötét témájú könyv
Elizabeth Wein: Rose Under Fire – mert a második világháborús munkatáborok elég sötét téma

Fehér csokoládé – egy vidám könyv
Bármi Terry Pratchett-től, mondjuk legyen a Fegyvertársak

Tejcsokoládé – egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni
Na jó, ide tudnék egy hosszú sort írni, mert ezek azok a regények, amikről mindenki áradozik aztán persze megy a kívánságlistámra/várólistámra és csak várja, hogy elolvassam. Na találomra rábökök egyre: Andy Weir: A marsi

Csokoládé, aminek karamell van a közepén – egy könyv, ami ellágyított
Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete, mert éppen az van benne, amit szeretek: könyvek, család kis közösség és sok szeretet.

Ostyamentes Kit Kat – egy könyv, ami meglepett téged
Katie McGarry: Pushing the Limits – mert úgy gondoltam, hogy YA regényből nekem már nem fognak újat mutatni. Azóta McGarry regényeit mindig előrendelem. Már most leadtam Noah és Echo új sztorijára az előjegyzésemet a Google-nél (mert ott volt a legolcsóbb e-ben:)

Snickers – egy könyv, amiért megőrülsz
Idén ilyen könyv volt Graeme Simsion: A Rosie Projekt című regénye, ami annyira elvarázsolt, hogy a folytatást is nagyon vártam. Igazából néha úgy érzem, már öreg vagyok az igazi őrülethez 🙂

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral – egy könyv, amit bármikor újraolvasol
Természetesen a Büszkeség és balítéletet bármikor újra tudom olvasni, hatalmas vigyorral az arcomon.

Bonbon – egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet
Terry Pratchett Korongvilág sorozata, mert van benne humor és fantázia és nem csak a jól ismert fantasy elemeket figurázza ki, de általában a popkultúra bármelyik nagy témáját hajlandó görbe tükörként bemutatni. Legyen az filmek, rocksztárok, Shakespeare vagy a totális diktatúra.
S miközben csokis képeket keresgéltem illusztrációnak, találtam egy pofonegyszerű forró csoki receptet, ami ugyan most nem aktuális (tegnap délután 6-kor mezítláb, rövidnadrágban fociztunk a srácokkal az udvaron), de elteszem majd hidegebb napokra, s feltétlenül kipróbálom.

Nutellás forró csoki:
1 pohár tejet felmelegíteni, beletenni 2 kanál Nutellát, elkeverni, amíg feloldódik és forrón inni. Persze tovább lehet ízesíteni vanília esszenciával, rápakolni tejszínhabot stb.
Addig is maradunk Gombóc Artúr fogyókúránál:

“Mikor nem a csokoládéra gondol, akkor a fogyókúrára gondol.
Hogy mi mindenről mondott már le!
Lemondott a vízről, a tejről, a teáról, a főzelékről, a kenyérről, a sóról, az almáról, a körtéről, a narancsról, a citromról, a kóláról, lassan már mindenről lemondott, kivéve a csokoládét.”

Oszd meg!