Graeme Simsion: The Rosie Project

Ugyan a regényről már beszéltem a Popkult, csajok, satöbbi 7. adásában, de azért írok is róla, mert annyira meghatározó élmény volt, hogy akik nem szeretik azt a fajta médiumot (miért is?:), azok is megismerhessék a könyvet. A The Rosie Projectet ugyan sokan románcként kategorizálják, de igazából sima szórakoztató irodalomként kéne olvasni, amiben persze a szerelem is fontos szerepet kap, de mivel sokkal többről szól, mintha csak az lenne a központban, igazából bárkinek ajánlható. Sőt szinte az összes borítója a világ körül elég semleges, a biciklis például egyenesen az, ráadásul férfi írta, aki korábban IT szakkönyveket hozott össze, úgyhogy abszolút távolról közelíti a románc sablonokat.

Főszereplőnk Don Tillman közel 40 éves genetikus professzor, akinek komoly gondjai vannak a társas kapcsolatokkal. Barátai számát 4-re taksálta (ebből 2 már nem is él), szigorú napirendje van, nem szereti ha mások visszaélnek az idejével, zene helyett is podcastocat (!) hallgat, mert mindig mindenhonnan információkat tud összeszedni így. Természetesen zseni és persze bár nincs kimondva, valószínűleg Asperger szindrómás. Don eljut addig, hogy társat szeretne, s miért is ne nősülne meg: jó munkája van, jól keres, egészséges, van érdeklődési köre, csakhogy természetesen roppant válogatós. A randizás nem jött be neki (lásd társas kapcsolatok hendikep) , úgyhogy összeállít egy kérdőívet, ami alapján meg tudja szűrni a lehetséges jelentkezőket és elkerülheti a kellemetlen, kínos találkozásokat. A tesztet aztán internetes társkeresőkön, rapid randikon népszerűsíti, de mindig van valami, ami miatt a jelentkező nem tökéletes. Egy nap Don irodájába besétál Rosie, aki már a kérdőív első részén elhasalna, viszont ő nem férjhez akar menni, hanem az apját keresi, s ehhez kéri a prof segítségét. Don élete eléggé felfordul, miután kézbe veszi az ügyet, mert ő semmit se csinál félgőzzel, Rosie pedig bárhol képes káoszt okozni. De nem csak problémák merülnek fel, mert közben a férfi egy csomó mindent megismer a világról, mert néha kénytelen partneréhez alkalmazkodni, s hirtelen azon veszi észre magát, hogy élvezi a spontaneitást a napirendtől való eltérést és egyre több emberrel ismerkedik meg, sőt még barátai köre is bővül. S az is lehet, hogy pont ott találná meg a partnerét, ahol nem is keresi. Már csak az a kérdés, hogy lehet-e Dont szeretni, s ebben még neki is kétségei vannak.

A regény kulcsa természetesen Don és az ő “hangja”, hiszen egyes szám első személyben íródott a regény és végig az ő szemszögéből ismerjük meg a dolgokat. S azt kell mondanom, hogy nagyon eltalált volt a személyisége, a kifejezései, a gondolatainak a megfogalmazása, ahogy racionálisan végig követ mindent, s az író konzekvensen ragaszkodott ehhez a stílushoz, ezért aztán az első oldalaktól magával ragadott a történet. Ráadásul nincs benne szépítés, Donnak se kell kimondania, az olvasó érzi, hogy ezzel az emberrel együtt élni, na az az igazi kihívás. Ugyanakkor ő ugye alapjában jó ember, nincs benne rosszindulat és nem ismeri a kerülőutakat, rendszerint el is bukik, ha valami ilyesmivel kell próbálkozni. Az egyoldalú bemutatás ellenére is lehet érteni, hogy mi benne a vonzó (túl azon, ha kifésülködik akkor erősen hasonlít Gregory Peck-re), úgyhogy a románc is érthető. Az oda vezető út pedig végtelenül izgalmas. Rettentően tetszett, ahogy Don próbálta feldolgozni, hogy szerelmes, s úgy gondolta, vannak elvárások ahogy viselkednie és éreznie kellene, s ő nehezen tud olvasni emberekből, ezért aztán a népszerű médiumhoz, a filmhez fordul. Úgy gondolja, hogy a Casablanca, Bridget Jones naplója, Harry és Sally meg a Lesz ez még így se és társaik maratoni nézése és analizálása majd megtanítja arra, neki miként kell megállnia a helyét a szerelmi életben.

Ja és még magyar vonatkozások is vannak benne. A regény ausztrál és főleg Melburne-ben játszódik, ahol ugye mindenféle náció megfordul. Don házvezetőnője például a rövid szoknyás Éva, aki nagyon jól végzi a munkáját, valamint van egy László Havasi nevű professzor is a tanszéken, aki ha lehet még kevésbé van otthon a társasági életben, mint Don. Sőt eredetileg a főszereplőnő is magyar lett volna szóval kis híján Klára projekt lett a regény címe.

Humoros, kedves, bájos és nagyon okos ez a regény. Annyi minden tetszett benne, hogy hosszan tudnék részletekről mesélni meg elemezni őket. S persze megint nehéz “eladni” egy könyvet, ami ennyire magával ragadott (manapság lassan olvasok időhiányban, de ezt a regényt úgy 2 nap alatt kivégeztem, ami sokatmondó). S azt is tudom, hogy akit nem fog meg Don stílusa és életszemlélete az elején (én az első oldaltól mosolyogva olvastam, mert annyira varázsosnak és izgalmasnak találtam a betekintést egy ilyen agyba), annak ez elveszett ügy, de szerintem sokan vannak, akiket meg hozzám hasonlóan elvarázsol. Ha valaki szerette pl. A kutya különös esete az éjszakábant vagy a Marcelo és az igazi világ-ot, annak Don Tillman és a projektjei is be fognak jönni.

Kiadó: Penguin Books
Megjelenés: 2013
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 9781405912785
Honnan: Vásárlás, saját e-könyv