Elizabeth Wein: Rose Under FireAmikor két éve olvastam a Code Name: Verity-t le kellett borulnom Elizabeth Wein nagyszerűsége előtt. Összehozott egy izgalmas, érdekes történetet fiataloknak a háborúról, a hősiességről és mindenekelőtt a barátságtól. Annyira lányközpontú és kiváló példaképeket mutat, hogy például be is lett válogatva nem egy best of listába, nyert díjakat és nem is értem, miért nem fordították még le magyarra. Vagyis sejtem azért, mert nem igazán jól marketingelhető, sokkal komolyabb, mint a divatos ifjúsági (YA vagy NA) regények. Annak ellenére, hogy a R-t már régebben megszereztem, halasztgattam az elolvasását, mert attól tartottam, hogy nem fog a szenzációs első könyv nyomába se érni. De azt kell mondanom, hogy nem kellett volna látatlanban ítélkeznem, mert Elizabeth Wein írt egy újabb figyelemfelkeltő regényt, ami egyrészt követi az előzőt sok mindenben, másrészt alapvetően totál más, ám ugyanolyan mély nyomot hagy az emberben, igaz, ezt is másképpen éri el.

Rose Justice fiatal amerikai pilótanő, aki lelkesedésből érkezik a Normandiai partraszállás előtt Nagy Britanniába, hogy a hátországban szállítson árut, sebesült gépeket, utánpótlást stb. Szóval egyáltalán nem a frontvonalon dolgozik, néha nehezményezi is ezt. Aztán Párizs felszabadítása után eltűnik a kontinens felett és csak fél évvel később kerül elő, miután megjárta Ravensbrück-öt a női koncentrációs tábort. A történetét naplóregényként tudjuk meg, mert Rose már akkor írt, mielőtt eltűnt volna, majd miután felbukkan, úgy próbálja feldolgozni a vele történteket, hogy papírra veti, mert beszélni egyszerűen képtelen róla.

Rose igazi naív, majdhogynem gondtalan fiatal, s akárcsak akkoriban sokan mások a táborokról és az ott hallott dolgokról a fülébe jutó hírmorzsákat németellenes propagandának tartja. Elképesztő az ellentmondás aközött, hogy valaki a hátországban, más kontinensen él a háború alatt és aközött, akinek napi realitása az egész rémálom. Aztán a 32-es blokk lakójaként megtudja, hogy mindez nem csak álhír. Hiszen túlél egy dupla huszonötöt, társai lesznek azok a fiatal lengyel lányok, a Nyulak, akiken mindenféle „kísérleti” operációkat hajtottak végre, olyan munkacsoportba osszák be, ahol halottakat kell a gyengélkedőből százszámra szállítani, megtapasztalja milyen az éhség, az embertelen fáradtság, hogy a végén eredeti súlyának kétharmadával kerüljön elő. De ugyanakkor megtapasztalja azt is, hogy vannak lehetőségek a csendes ellenállásra, a kétségbeesett nevetés, a humor és a versek segítenek az ép ész megőrzésében, hogy lehet gettó családot is találni és olyan barátokat, akik akár fel is áldozzák magukat azért, hogy ezeknek a szerencsétlen nőknek a sorsa végre tényleg kitudódjon és a világ rádöbbenjen, micsoda kegyetlenkedések folytak a táborokban. Rose-t természetesen megváltoztatja ez a fél év, egyszerűen képtelen hazamenni úgy tenni, mintha minden folytatódhatna a normális kerékvágásban, mintha ez a háború továbbra is csak hír lenne az újságban, rádióban. Még azzal is gondja van, hogy szavakba öntse és elmesélje az élményeit. Egyedül az írás, a költészet az, ami segít megőrizni a józan eszét.

Szóval ha a Code Name: Verity egy csavarosan megírt kémregény volt ahol a két lány közötti barátságon volt a hangsúly itt mindenképp a helytállás mellett a megbocsátás, a rehabilitáció és az elengedés a téma. A regény nagy része, táborban történtek nagyon hihetőre sikerültek, látszik, hogy Elizabeth Wein alapos kutatómunkát végzett (a honlapján erről részletesen be is számol), teljesen átjön a sorok közül a kétségbeesés és a rengeteg kegyetlenség, a mindennapos szenvedések, amikkel ott szembe kellett néznie a raboknak. Nagyon jól el van találva az aránya a megdöbbentő, szívszaggató és könnyedebb, reményt adó részeknek. A szereplők mind hitelesek, valóságosak és egyáltalán fontos könyv ez, ami megmutatja milyen volt az élet egy ilyen táborban.

Ez az a könyv, ami ahogy halad előre benne az ember egyre inkább összeszorul a szíve és hiába világos a narráció alatt, hogy mi fog történni, azért végig feszült és torokszorító a történet, s a végletekig szívet tépő. Míg Wein előző regényében a két lányért szakadt meg a szívünk, addig itt szinte egy egész tábornyi nő az, akiknek a sorsa mindennél fontosabbá válik, ott amiatt könnyeztem, hogy milyen kemény döntéseket kellett meghozni a túlélés érdekében, itt azért, hogy micsoda körülmények között kellett kitartaniuk a szereplőknek. Rose mellett még visszatér pár szereplő a Code Name Verityből is, ez kellemes élmény, ám vannak új emberek is, akiknek a fejlődése, megfejtése és élete fontossá válik még számunkra. Például mi történik egy orosz pilótanővel, aki tisztában van azzal, hogy hiába volt hőse a Szovjetuniónak, az ellenséges fogságban eltöltött idő nemhogy további elismertséget hozna neki, hanem ha túlélné a náci tábort, mehetne a Gulágra. Úgyhogy Rose-ban is felmerül, vajon jól járnak-e ha a szovjetek érnek oda előbb Ravensbrückhöz. Képes-e megbirkózni a külvilággal, a békével az, aki 14 éves korától él a táborban, s aki szinte csak ezt az életet ismeri, s akinek egyetlen különlegessége, hogy Nyúlként iszonyú megpróbáltatásokon esett át.

Ismét csak olyan lányokról írt Wein, akiknek hamar kell felnőnie, számunkra szinte elképzelhetetlenül kegyetlen helyzetekben megtartani az emberiességüket. S mindezt lebilincselő stílusban teszi, végig izgalmas és fenntartja a figyelmet, s csupán csak azért kellett néha letenni a regényt, mert nehéz volt olvasni mindarról, ami a táborban történt. Ez tehát megint egy olyan történelmi ifjúsági regény (young adult vagy akár new adult kategória is lehet), amit igencsak érdemes lenne széles körben terjeszteni!
Kiadó: Egmont UK
Megjelenés: 2013
Terjedelem: 480 p.
ISBN: 9781780312545
Honnan: Vásárlás, saját e-book,

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

5 Stars
Oszd meg!