Graeme Simsion: The Rosie EffectGraeme Simsion első regénye, a Rosie Projekt az egyik idei nagy kedvenc olvasmányom volt. Annyira, hogy 10 csillagot kapott, mindenhol rajongtam érte, örültem, amikor megjelent magyarul, megvettem ajándékba stb. Aztán szeptember elején megtudtam, hogy készül a folytatása is, sőt már megjelenés előtt állt akkor, úgyhogy persze, tűkön ülve vártam, hogy elolvashassam és igyekeztem mindenféle követ megmozgatni, s minél előbb kézbe venni a kötetet. Szerencsére ez sikerült, s amikor már ott volt az olvasómon, akkor kicsit elbizonytalanodtam. Mint minden nagy élmény esetében elkapja az embert a félsz, hogy vajon a folytatás az felér-e az első részhez és adja-e ugyanazt, vagy talán valami mást és többet, mint az előző rész.

<Szolgálati közlemény> Innentől kezdve hatalmas SPOILER lesz az első kötetet még nem olvasóknak, úgyhogy érdemes megfontolni, akarod-e mielőtt tovább görgeted. </Szolgálati közlemény>

Don Tillman immár 10 hónapja férje Rosie-nak és New Yorkban élnek, s egész jól veszik a közös akadályokat, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a nő teherbe esett. A dolog persze nem tervezett, s mint ilyen teljesen felborítja Don rendezett, szervezett életét, mert az egy dolog, hogy elhagyta az Egyszerűsített Étrendet, de egy növekvő embrió ennél többet kíván. A kezdeti sokkot követően azért Don papírt és ceruzát ragad, s tervezni kezd meg kutatni, hogy felkészüljön a felkészülhetetlenre. De a családalapítás nem megy zökkenőmentesen, annyira, hogy kis híján kitoloncolják főhősünket Amerikából.

Szóval mennyire felel meg az elvárásoknak a regény? Nos, Don még mindig Don és élvezet ismét az ő szemével látni dolgokat. Annak ellenére, hogy neki az agya mennyire másképpen van összerakva, mint a mienk, igazából elköveti az összes olyan hibát, amit a férfiak elkövetnek egy kapcsolatban. Főleg ha olyan kritikus helyzetről van szó, mint a babavárás. Közben pedig megint jön az, hogy más problémáit, amelyek akár hasonlóak az övéhez, teljesen tisztán lát és kész rá a megoldással, saját magára már nehezen alkalmazza ezeket, sőt ugye észre se veszi. Ugyanakkor teljesen megható, ahogyan elfogadja a nála tájékozottabbak véleményét és megfigyelését, még akkor is, ha mi látjuk, hogy ez mennyire nem helyes és a szívünk szakad meg, hogy egy olyan mondat, mint a “Maga nem apának való” hova viszi el Dont. S persze az is megint kiderül, hogy nem mindig a túlanalizálás, ami a megoldáshoz vezet, mert közben meg hányszor cselekszik ösztönösen tökéletesen, az valami csoda.

Don kalandjai közben akaratlanul is megint teljes támogatói csoportot gyűjt maga köré, persze főleg férfiakból, akik többnyire ellentétes tanácsokkal látják el egymást a kapcsolati hálókat illetően. De főhősünk ilyenkor gyorsan pro-kontra listákat rittyent és elmagyarázza hogy mégis mi a helyes megoldás. S a kötet végére az is kiderül, most milyen közismert szerepet játszik el Don és tényleg meglepően jól működik, amikor feltárul a párhuzam egy másik fiktív karakter történetével.

Vannak persze megint kacagtató jelenetek, például amikor szülés előkészítőn Don kiperdül a sorstársak elé és még az előadó álla is leesik, amikor hosszasan és persze tudományos alapossággal kifejti a szoptatás előnyeit és hátrányait a leendő szülőknek. Vagy amennyire tudatlanul és ártatlanul viselkedik letartóztatás közben, meg amikor terroristának nézik.

Akkor mi volt a gond? Hát Rosie, aki teljesen hülye picsaként viselkedik. Komolyan, nem jut jobb kifejezés rá az eszembe. Csak arra tudok gondolni, hogy Graeme Simsion egyszerűen nem tudta, hogy mit kezdjen a karakterével, ezért aztán olyat csináltatott Rosie-val aminek egyszerűen semmi értelme sem volt. Elvégre a nő pontosan tudta, hogy kihez megy feleségül, azt is, hogy Don mennyire megbízható és mik a határai. Na most ehhez képest úgy viselkedett Rosie, mintha valami teljesen új dolog történt volna a férfivel s ő nem az lenne, akibe beleszeretett. Elvárta volna, hogy Don úgy viselkedjen mint mások, amikor pedig megtörtént, elutasította. Legtöbb dolgát nem lehetett a hormonok javára írni. Úgyhogy továbbra is lehet sajnálni szegény Dont a regényben.

<Szolgálati közlemény> Innentől már NINCS SPOILER, csak értékelés </Szolgálati közlemény>

Aki szerette a Rosie Projektet, mert Don Tillman felejthetetlen karakter, akkor az a folytatásban sem fog csalódni. Mert szerencsére ő továbbra is teljesen lebilincselő és érdekes és aranyos és kedves, és az ember szinte beleszeret, de aztán emlékezteti magát, hogy nem éppen egyszerű egy ilyen alakkal együtt lenni, bármennyire is képes tökéletes pillanatokat létrehozni, az idő többségében eléggé idegesítő tud lenni. Don próbál úrrá lenni a káoszon, megküzdeni az ismeretlennel, s közben van összeszoruló szív, meg kacagás és elmorzsolt könnycsepp is. Viszont van egy nagy hibája a könyvnek (erről a SPOILER részben írtam) és azon nehéz túltennie magát az olvasónak. Ha ez ki lenne iktatva és másképp megoldva, akkor tökéletes folytatás lenne, mert van benne elég új elem ahhoz, hogy frissnek és ne ismétlésnek tűnjön. Így azonban bukott 2 csillagot nálam.

 

Kiadó: Simon & Schuster
Sorozat: Don Tillman #2
Megjelenés: 2014
Terjedelem: 304 p.
ISBN: 9781476767314
Honnan: Edelweiss, Netgalley Recenziós e-book

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

4 Stars
Oszd meg!