Ezt a könyvklubot most nem hagytam ki és bár amikor a beszélgetés folyt, még csak a könyv felénél tartottam, az összejövetel nem vette el kedvemet az olvasás folytatásától. Sőt, inkább meghozta hozzá a kedvet és a gyorsabb iramot. Csak mivel már kibeszéltük, kicsit nehezebb írni róla.

Inkább benyomások, mint valami történetmesélés lesz itt. Meg voltam győződve arról egyébként, hogy én olvastam Kaffka Margitot, de megnéztem a könyveimet és kiderült, hogy csak a Képzelet királyfiak vannak meg tőle, meg a róla szóló monográfia Fülöp László tollából. A verseit mondjuk ismertemde regényeit nem, s mivel eleinte vacilláltunk, hogy ezt, vagy a Hangyabolyt olvassuk-e megvettem mind a kettőt, de mégis a Színek és évek lett a novemberi penzum. De ezek után a Hangyabolyt se szeretném sokáig várakoztatni a polcomon.

Fő témánk a női sorsok voltak, természetesen, s az, hogy a regény rögtön azzal kezdődik, hogy elbeszélőnk már öreg, hisz 50 éves és már semmit se tud kezdeni magával, míg a lányainak, akik tanulhatnak, karriert építhetnek, sokkal jobb sorsa lesz. A XIX. század végén, XX. század elején mennyire be volt határolva egy nő élete: férjhez kellett mennie, háztartást vezetni, családot felnevelni, férjet támogatni. Főleg egy lecsúszott dzsentri lányának, mint amilyen Kaffka hősnője is, nem nagyon volt másra lehetősége. Pórtelky Magda tehát hivatalnok feleség lesz, férjhez megy egy vagyonosabb polgárhoz, aztán mikor megözvegyül, szembe kell néznie azzal, hogy egyedül semmit se tud kezdeni magával. De igazából nem is akar, a lehetőségeket elszalassza, nem használja ki, rangján alulinak érzi, s egy második házassággal próbál meg ismét megkapaszkodni a világban. De már ez sem úgy sikerül, mint kellene és a végén csak a lányainak próbál meg valamit nyújtani, saját magára már nem is gondol.

Egyébként főleg három könyv volt, amire szinte mindannyian hivatkoztunk és utalgattunk meg amikkel párhuzamokat vontunk. Elsősorban Szabó Magda Régimódi története, aztán meg Móricz Zsigmond: Rokonokja és Mikszáth Gavallérokja. Az elsőhöz maga az alapállás volt adott: az erőskezű nagymama, aki férfi segítség nélkül képes kézben tartani egy családot, vagyont amit még gyarapít is. Talán nem is véletlen, lehet maga Szabó Magda is tisztelgett könyvével Kaffka Margit előtt. A politika és a dzsentrivilág meg egyértelműen ugyanarról szól, mint a másik két könyvben: hogy mennyire belterjes, kicsinyes volt akkoriban ez a réteg és hogy mennyi minden van, ami igazából mondhatni nemzeti vonás, mert akár ma is megtaláljuk, ha nagyon akarunk politizálni.

4 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *