Jodi Picoult előző könyveihez hasonlóan itt is elég meredek témát feszeget: az iskolai erőszakot. Adott egy 17 éves fiú, Peter, aki egy reggel felpakolja a hátizsákját nem éppen iskolába illő dolgokka, s a gimnáziumban 19 perc alatt megöl 10 embert és megsebesít egy csomó másikat.  Folyik a nyomozás, készülődnek a tárgyalásra, a bírónő lánya, Josie túlélte a tragédiát de emlékezetkiesése van, a védőügyvéd megpróbál valami enyhítő körülményt találni a nyomozó úgy érzi, valami elkerülte a figyelmét stb. Aztán szépen lassan megtudhatjuk, hogy mi vezetett el az ámokfutásig mert ez nem olyan egyszerű. Rengeteg emberen keresztül tudjuk meg mindezt és nem feltétlenül csak az áldozatok, szemtanúk közül kerülnek ki a szereplők.

Ismét csak kiderül, hogy a szülők többsége csak jót akar, de valahol mégis elveszíti a kapcsolatot nem csak a kamaszodó gyermekével, de a valósággal is és értetlenül áll a következmények előtt. Hiába keresi azonban mégse tud rámutatni egy pontra, hogy itt rontotta el, itt kellett volna másképp viselkednie. Számára mindig ott marad a kérdés, hogy nem látta ezt?

Nem újdonság az sem, hogy a gyerekek mennyire kegyetlenek, s főleg egymással. Hogy a tanárok, nevelők hiába avatkoznak be, a dolgok nem fognak az ő ráhatásukra feltétlenül jobbá válni. Egy középiskolában pedig megvannak a klikkek, megvan, hogy ki hova tartozik, kire milyen szabályok érvényesek és ki meddig mehet el. Van aki bármeddig és van, aki annak érdekében, hogy befogadják, kedveljék inkább marad csendben. Persze nem mindenki fogja magát és öli meg az osztálytársait még akkor se, ha egy évtizeden keresztül használják lábtörlőnek.

Bár nem olvastam előre a regényben, kicsit éreztem, hogy hol lesz meg a csavar, a fordulat, mert pár kulcsszereplő és mozzanat emlékeztetett a Döglött akták azon kb. egyetlen epizódjára amit  éppen láttam.

Picoult itt-ott utal arra, hogy bármelyik normális családban bekattanhat valaki, bármikor pokollá válhat az életünk, pedig nem is gondolnánk. De nem ítélkezik, nem vonja le a tanulságot, azt az olvasóra hagyja. Valahogy meglepően jól nyúl ezekhez a kényes témákhoz és nem lesz belőlük melodráma, vagy filozófiai mélység. Olvasmányos és elgondolkodtató tud lenni.

4 Stars
Oszd meg!