Nem mondom, kicsit vártam, mire elolvastam a tavalyi év egyik kedvenc könyvének A másik Boleyn lánynak a folytatását, de megérte a várakozást.

Philippa Gregory ismét csak VIII. Henrik udvarába visz, ismét csak női szemszögből mutatja meg mi történt 1539-1542 között, de most egy helyett három elbeszélőnk van. Ezekben az években az angol uralkodó már 3 feleségen túl van, ahogy ifjúságán is, teljhatalma van népe fölött, elvégre kinevezte magát az egyház fejévé is, udvarában egyre szövevényesebbek a cselszövések. Négy év alatt pedig elfogyaszt 2 feleséget. Klevei Anna, a német hercegnő az egyik elbeszélő, aki a szabadság reményében jön Angliába, s mindenképp jó királynő akar lenni, mert bármi jobb lehet mint a családja körében élni. A nyelvi akadályok és egy szerencsétlen első benyomás hatására azonban a házasság nagyon rosszul indul. Henrik aztán érvényteleníti, el is válik Annától, aki az egyik elbeszélőnk, hogy feleségül vegye Howard Katalint, a királynő fiatal, 15 éves udvarnőjét. Kitti, ez a szeleburdi, butuska, szertelen tini a másik elbeszélő, aki bár igyekszik megfelelni a királynak, mégis várható, hogyha a házastársak közül az egyik elhízott, beteg és a nagyapja lehetne az ifjú asszonyának, akkor ott lesz valami kitörési kísérlet, ami azonban ismerve Henrik paranoiáját és szeszélyeit csak tragédiába torkollhat. A harmadik szemet pedig az a Jane Boleyn képviseli, aki sógornője volt Boleyn Annának, s akinek a vallomása alapján őt és testvérét elítélték, s vérpadra küldték. De ez a nő nem adja fel, neki ott van a helye az udvarban, ő mindenáron vissza akarja kapni a Boleyn örökséget, a birtokot és vagyont, ezért aztán hajlandó mindenre, amit a norfolki herceg, aki a háttérből mozgatja a szálakat kér tőle.

Három nő, három sors, amelyeket akár modernnek is lehetne felfogni. Ahogy A Boleyn örökségben Mary kilógott a sorból és inkább a családot, szerlmet választotta, itt Anna az, aki megtalálja végül élete értelmét, s megkapja a szabadságot, amire annyira áhítozott. A VIII. Henrik magánéletében ő volt az a feleség, akivel kártyáztak a hálószobában és később is mindig jóbarátok maradtak – csak hogy a filmes utalás se hiányozzon innen. Howard Katalin pedig csak egy tini, akit nem arra neveltek, hogy uralkodjon, neki nem is voltak nagy ambíciói, amikor azonban oda kerül, már nincs barátja, nincs támasza, senki se tudja őt ellátni tanácsokkal, mindenki csak ki akarja használni. Szerencséjére ezt még maga se látja be, lévén eléggé limitált az értelmi kapacitása. Jane Boleyn őrülete pedig teljesen nyilvánvaló nem vesz tudomást arról amit tett, megvan a maga verziója a dolgokról és a saját ügyén kívül más nem is érdekli. Ezért tud annyira jó besúgó lenni: mert nincs lelkiismerete.

Ez a könyv, talán még jobban is tetszett, mint az előző, mert a női sorsokon túl igazán hátborzongató képet tudott festeni VIII. Henrikről, az aranyhercegből lett beteg, őrült királyról és az általa irányított, az ő hangulatától függő udvarról és országról. Itt aztán nem volt már romantika, a történelem azonban annál több szerepet kapott.

4 Stars
Oszd meg!