Az ember gyakran tűnődik el azon, hogy a szerzőpárosok vajon hogyan dolgoznak. Mi az amit egyikük ír, mi az, amit a másik? Egyáltalán milyen a munkabeosztásuk? Egyik gépel, másik meg diktál? Aztán helycsere? Mindenesetre Jennifer Crusie-nak nagyon bejött, hogy egy másik ráadásul férfi szerzővel szűrte össze a levet. A regény vicces, kedves és még a krimi szál is eléggé izgalmasra sikerült ahhoz, hogy a végén már nagyon kíváncsi legyek, hogy sikerül kibogozni a szálakat.

Agnes szeret főzni, társszerzőként mindeféle szakácskönyveket ír, van egy állandó cikksorozata Cranky Agnes (Bolondos Ágnes) címmel, ráadásul sikerült megszereznie álmai házát is egy Dél Karolinai kisvárosban. Csakhogy az álomházzal járnak különböző kötelességek is: például ott kell, hogy férjhezmenjen barátnője lánya, aki az előző tulajdonos unokája is egyben. Aztán meg a baj csőstöl jön: kutyatolvaj érkezik (ez egy Jennifer Crusie regény, azaz az excentrikus eb nem hiányozhat belőle), akit ugyan Agnes szerencsésen leszerel egy palacsintasütővel, ám így újabb gondok adódnak: feltárul egy befalazott pince, ahol lehet van egy bunker, talán hulla, de egy penészedő szobor mindenképp található. Aztán megjelenik a címben említett bérgyilkos, Shane, akit a nagybátyja kért meg, hogy jöjjön haza és vigyázzon Agnesre. A nő háza átjáróvá válik: készülődnek az esküvőre, amit a ház egykori tulajdonosa lépten-nyomon szabotálni akar, egy 25 évvel korábban történt bűnténnyel kapcsolatban is állandóan felmerülnek újabbnál újabb nyomok, na és Shane-nek is van egy befejezetlen ügye. Mivel a hét végére esküvőt kell tető alá hozni, gyilkosságokat kinyomozni, bérgyilkosokat elfogni, flamingókat utaztatni s közben Agnes állandóan főz és egyre többen ülik körbe az asztalát, a történet eszeveszett tempóra kapcsol.

S ez annyira jó, hogy nehéz volt letenni a kötetet. A végére különösen izgalmassá vált, hogy mégis ki kicsoda, kivel van és mit titkol, miért mire hajlandó. Ráadásul még a főszereplők jellemfejlődésére is volt lehetőség, s mindez Crusie-ra jellemző könnyed humorral volt fűszerezve, amibe gondolom jól beleillett Mayer stílusa is, akit eddig nem ismertem, mert nem vettem észre, hogy hol kezdődik az egyikük, hol végződik a másik. Szóval ez az összedolgozás, bármilyen metódussal is csinálták, az Agnes and the Hitman-ben jól bejött.

Felhőtlen szórakozást biztosítottak hát az ünnepekre.

 

4 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Jennifer Crusie and Bob Mayer: Agnes and the hitman”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *