Nos, Terry Pratchett még mindig hiányzik, de legalább örülhetek, hogy van még egy rakat könyve, amit nem olvastam, meg már alig várom, hogy a Manák trilógiát a fiam kezébe adhassam, s itt van a másik ifjúsági sorozatának nyitódarabja is, ami a Várólistámon is szerepel, ráadásul a főszereplőt ajánlották, mint tökös ifjúsági hősnőt is a válogatásomba, úgyhogy megismerkedtem a boszorkánypalántával és a skót hupikékekkel.
Sajogi Stefánia kilenc éves, már mindent kiolvasott, amit tudott (kb 4 könyv van a háztartásukban, de azokat többször is), ha jönnek a vándortanítók, akkor megy és répákért cserébe okosodik, s nagyon hiányzik neki a nagymamája. Sajogi nagyi persze lehet, hogy boszorkány volt a maga idejében, ami a Krétán, ahol élnek, kicsit kockázatos dolog, hiszen a Báró kihirdette, hogy márpedig boszorkányok nincsenek. Stefánia próbál helytállni, de amikor különleges mesebeli szörnyek tűnnek fel, meg garázdálkodó kis kék emberkéket vesz észre maga körül, nagyon jól jönne valami útmutatás. Ennek hiányában azonban kénytelen saját kezébe venni a dolgokat és a serpenyőjét, ami kiváló fegyver lehet, s utána járni, mégis mi folyik itt. Aztán a tétek csak magasabbak lesznek, amikor eltűnik az öccse, akit ugyan ki nem állhat Stefánia, de mivel összetartoznak, ne is vegye el tőle senki Dáma. Így aztán a kislány elindul, hogy a mandók (nac mac figlik, az apró, kék, skót szoknyát viselő, kleptomán emberkék) segítségével látogatást tegyen Meseországba – “a turisták által nem túl látogatott” részén kalandoznak – és visszaszerezze az öccsét.
Ez a könyv egyszerűen tökéletes volt. Egyrészt ott van ugye Sajogi Stefánia aki tényleg nem egy nebáncsvirág (sokban emlékeztetett Szeptemberre), éleslátása van (több is), imádja a szavakat, büszke a sajtkészítő tudományára, nem foglalkozik azzal, hogy a felnőttek lenézik, bátor, kezdeményező és megállja a helyét gonosz Dámákkal szemben, nem nyeli le a jogi békákat és még a mandók között is rendet tud vágni. Márpedig ez elég kemény dolog, viszont a nac mac fíglik meg szolgáltatják a kellő humorforrást, mert tényleg olyanok, mintha a skótokat keresztezték volna a hupikék törpikékkel. Ráadásul Pratchett tökéletesen kezeli a közönségét, ugyanis nem nézi le az ifjúságot, úgy hoz fel komoly témákat (nagyszülő elvesztése, álmok/rémálmok stb.), hogy nem butítja le azokat. Sőt, a gyerekek nézőpontjából próbálja láttatni a dolgokat, mint például azt is, hogy Stefánia nem szereti az öccsét, mert csak a gond meg a baj van vele, de akárcsak a kortársai, elég önző ahhoz, hogy ne hagyja veszni, ami az övé, márpedig a kisfiú hozzá tartozik, úgyhogy megy utána.
Az az igazság, hogy még mindig kb 3-ra tehető az általam angolul olvasott Pratchettek száma, azok is az ínséges időkben voltak, azaz amikor magyarul nem jelent meg tőle semmi, mert túlságosan összetettnek és nyelvi humorral és játékkal telepakoltank tartom, úgyhogy részemről minden elismerés a fordítóknak, akiknek sikerül magyarra ültetni ezeket a bravúrokat úgy, hogy nem döcögnek. Mert ugyan annak idején persze dr. Sohárnak volt néhány telitalálata (ld. Mállottviksz), de volt, amikor mellényúlt (Murok vs. Karott), azóta azonban teljesen élvezem a jó kis neveket és a magyarral párhuzamos utalásokat (mindig ki kell emelnem a Gördülő köveket és Muszty-Dobayt belőle, mert szerintem az zseniális volt) és a konzekvens dolgokat. Úgyhogy számomra teljesen érthető és elfogadható volt, hogy megmagyarították Tiffany Aching-et Sajogi Stefánia mert mégis ez elvileg egy ifjúsági regény és ne várjuk már el egy 12-14 éves gyerektől, hogy lejön neki ha benne maradnak cuccok angolul. Ráadásul Pratchett itt még a lábjegyzetektől is tartózkodott, szintén gondolom a közönségre való tekintettel. Úgyhogy részemről megint egy köszönet Farkas Veronikának, és segítőinek, meg a Delta Vision-nek, hogy itt van ez a csapat is () és már megjelent a Sajogi Stefánia trilógia második része, amit valószínűleg beszerzek hamarosan.
Szóval megint kiderült, hogy Pratchett egy zseni, Sajogi Stefánia pedig jó úton van affelé, hogy a következő Viharvész anyó legyen belőle, ha megnő. De addig még lehet derülni meg izgulni vele vagy 2 kötetnyit. Ja és ha valaki megrettenne, hogy ez a Korongvilág #30. része, nos ne féljen, vágjon bele nyugodtan, ugyanis teljesen önálló kötetként vagy éppen trilógia nyitóként is lehet kezelni. S igazán kiváló kapudrog lehet Pratchett világába.
Eredeti cím: The Wee Free Men
Sorozat: Korongvilág #30
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Delta Vision
Megjelenés: 2014 (2003)
Terjedelem: 304 p.
ISBN: 9789633950661
Honnan: Vásárlás, saját példány
