7, Bestseller, Könyvajánló, Krimi, Magyarul, Női író, Olvastam 2008ban, Regény

J.D. Robb: Halálos üdvösség


Hát akkor ismét itt van kedvenc guilty pleasure-öm legújabb része, a 27., amely ismét egy olyan része a sorozatnak, amelyben a nyomozás és a főhősök lelke kapja a főszerepet.

Halotti misét celebrálnak a spanyol Harlemben, ahol a közösség egyik idős, megbecsült tagját temetik, Miguel Flores atya a pap áldozás közben holtan esik össze. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mérgezés történt. De ki akarná megölni Isten szent emberét, egy olyan katolikus papot, akit mindenki kedvelt a környéken az öt évben, amit ott töltött és aki aktív szerepet vállalt a körzet ifjúsági központjában. Úgy tűnik, hogy Miguel Flores senkinek sem ártott, mindenki kedvelte. De Eve Dallas hadnagynak valami nem tetszik ebben az idilli képben. S hamarosan kiderül, megint nem csalt a szimata, megérzése. Miguel Flores bőrében bizony valaki más keresztelgette a környéket az elmúlt öt évben. Egy olyan mélyen vallásos társaságban, mint a templomhoz tartozó felekezet ez elég nagy megdöbbenést kelt: most akkor a keresztelések, házasságok, gyónások stb. mind hamisak voltak? Míg Eve férje, Roarke segítségével megpróbálja kideríteni, hogy ki adta ki magát az atyának, többmilliós tévénéző közönség előtt mérgezéstől meghal az egyik híres tévéprédikátor, showműsorának tetőpontján. Akkor most vajon sorozatgyilkosról van szó? Vagy a két halálesetnek nem sok köze van egymáshoz?

Eve maga nem vallásos, Roarke meg ugye ír, neki valamennyire a vérében van a katolicizmus, valamint mindkettejük múltjában van egy olyan esemény, ami etikailag kérdéses volt és most úgy érzik, aki a Flores atyának hitt férfit meggyilkolta attól nem sok válassa el őket. Milyen érzés elvenni egy olyan ember életét, akinek nevéhez mindenféle bűnök tapadnak? Van-e ennek jogalapja? Szóval van lelkizés, sok nyomozás, kevesebb technikai blabla (azaz apunak is ajánlható a rész, mert őt a jövőbeli kütyük emlegetése szokota különösképpen zavarni), mellékszereplőkből is kevés tűnik fel. Azért kicsit éreztem, hogy Roberts pár megszokott dolgot valahogy azért hanyagolt, mert mondjuk nem volt hozzá kedve: pl. a média vonal a szokásostól eltérően nagyon hamar elhaló szállá válik, ugyanúgy, ahogy a rendőri vezetséssel való kapcsolat is. Így viszont akár olyan is elolvashatja nyugodtan a regényt, aki még sose vett kezébe J.D. Robb könyvet, mert mondjuk irtózik a borítótól (amit nem csodálok).

3.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *