Egyéb

Abbahagytam 2008

Tavaly végre elérkeztem oda, hogy kevésbé vagyok lelkiismeretes és nem olvasok el mindent, amit kikölcsönzök a könyvtárból, akkor sem, ha éppen olyan kötetről van szó, amire eredetileg kíváncsi voltam, azt képzeltem, majd be fog jönni nekem. Szóval van amit abbahagyok egy idő után. Ez néha aránylag hamar, kb a 100. oldal előtt szokott bekövetkezni. Mivel idén már sok ilyen volt, úgy gondoltam megér egy postot azon könyvek listája is, amikkel ilyen vagy olyan okokból nem boldogultam.

Ott volt ugye Michael Faber regénye, A bíbor szirom és a fehér még valamikor májusban. De akkor meg is írtam, hogy: “nagyon nem kötött le az első 50 oldal után, s mivel volt még hátra vagy
750, inkább abbahagytam. Pedig reménykedtem benne, hiszen szép vastag,
XIX. század második felének Londonja, prostituáltak felemelkedése,
Dickenshez hasonló ívű regény (legalábbis ezek alapján szereztem meg a
könyvtárból), csupa lelkendező kritika… aztán unalmas kezdés, fura
stílusban. S próbáltam bevetni az elejét nagyjából olvassuk, később
talán megjön az étvágyam féle technikát, de nem sikerült, úgyhogy
félbehagytam. Aztán rájöttem, hogy Dickenst is utoljára középiskolában
kedveltem, azóta csak BBC tévéfilmsorozatban tudom elviselni, szóval
nem csoda, ha kifogott rajtam ez a kötet.”


Claire Calman: Leckék vasárnapi apukáknak
– miután kiválóan szórakoztam Clare Calman nővérének, Stephanie-nak a könyvén, úgy döntöttem elolvasom ezt is. Elvégre olyan lehet, mint a Kramer kontra Kramer vagy Tony Parsons: Apa és fiája. Csak éppen az első 50 oldalban nem sikerült elérni, hogy érdekeljen a történet, hogy bár tudom mi lesz a vége, hogyan fejlődnek a szereplők, érdektelenség miatt tehát abbamaradt.


Tad Williams: Tündérvidék : a qarok háborúja
Itt a regény feléig jutottam, s ez vagy 300 oldalt jelentett. De hiába harangozták be, hogy ez valami új lesz a fantasy irodalom megint megváltozik, még mindig csak ott tartottunk, hogy sok szereplő van, egyre többen folynak bele az eseményekbe, s miután ez is eleve trilógiának indult, de amióta Martinnal befürödtem ez se hat meg, inkább visszavittem a könyvtárba.


George MacDonald Fraser: Flashman
– Gondoltam egy jó kis gazemberes regény lesz ez. De sajnos a főhős nem volt elég vicces és irónikus számomra ahhoz, hogy elviseljem emberileg mennyire nagy nulla és erkölcsileg milyen elítélendő amiket és ahogy tesz.


Jeff Lindsay: Dexter dühödt démonai
– nincsenek ellenemre a negatív regényhősök, hisz imádom Kellert meg Bernie-t is, de ők az első 20 oldalban megfogtak, mert valahol emberiek. Dextert viszont 30 oldalon keresztül nem sikerült megkedvelnem, ezért aztán hidegen hagyott a története, s letettem a könyvet.


Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák
– ez egy könyvklubos regény lett volna, de az a helyzet, hogy nem voltam hozzá illő hangulatban. Eljutottam a 269. oldalig 2 hónap alatt, de aztán nem húzhattam tovább: a könyvklub a regényről lezajlott, aztán még a könyvtárba is valaki előjegyzést tett rá és vissza kellett vinnem. De megfogadtam Nick Hornby tanácsát, ha valami könyv túl sok energiába kerül és csak küzd vele az ember bekezdésről bekezdésre, akkor tegye inkább le. Pedig ténlyeg én szeretem a XIX. századi angol írónőket, de lehet, hogy jó időben olvastam az összes Brontet és Austen s most már azokhoz se lenne türelmem. Elképzelhető, hogy majd őket is előveszem és meglátom, mennyire igazolt ez az elméletem.

 

Oszd meg!

4 thoughts on “Abbahagytam 2008

  1. Érdekes, én is így vagyok az Édesek és mostohákkal. Mostmár pont harmadik hónapja olvasom már, és még a feléig sem bírtam eljutni, pedig ez a műfaj nagyon is otthonos nekem. Nem bírok rájönni az okára. Lehet hogy inkább megpróbálkozom egy másik Gaskell-regénnyel.

  2. Lobo a frászt hoztad rám! Amikor még csak a címet olvastam, megijedtem, hogy a blogolást akarod abbahagyni! de megnyugodtam, hogy másról van szó 😛

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *