A nyár egyik nagy kedvence lett nálam Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak című regénye, amely egy trilógia első része. A kötetnek nagy sikere volt, a belőle készült film is meghódította a közönséget (bár nálunk nem mutatták be, pedig roppant kíváncsi vagyok rá). Most pedig itt van a második rész, ami ha lehet, még inkább grandiózus, még […]
Kevin Kwan: Kőgazdag barátnő Read Post »
Az elmúlt három karácsonyhoz hasonlóan idén is Matt Haig meseregényével lehet a várakozás napjait kellemesebbé tenni. Ugyanis megint van egy története Karácsony apóról, amellyel immár trilógiává bővült a sztori, s az előzmények (A fiú, akit Karácsonynak hívnak, A lány, aki megmenti a Karácsonyt) után itt most Amelia az, aki elmeséli, mi is történt vele miután
Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás Read Post »
David Walliams az angol gyermekirodalom egyik legmenőbb exportcikke. Ráadásul kiváló párost alkotnak az illusztrátor Tony Ross-szal, amiről már mi is meggyőződhettünk nem egyszer. Sőt én is rendszeresen forgatom a regényeit, úgyhogy nem volt kétség, hogy érdekel a legújabb könyve is, ami A világ legrosszabb gyerekeiről szól. A könyv megjelenése óta már sorozattá nőtte ki magát
David Walliams: A világ legrosszabb gyerekei Read Post »
Mindig azzal szoktam kezdeni a képregényes értékeléseimet, hogy nem vagyok képregény olvasó, viszont szeretem a szuperhős filmeket, mert szórakoztatnak és én nem kérem rajtuk számon, mint sok rajongó, hogy bizonyos szereplők nem úgy jelennek meg, ahogy az eredetiben és vannak történetszálak, amelyek nyomtatva jól kijönnek, filmen meg nem és fordítva. Ennek ellenére mostanában egész sok
Esad Ribic – Rob Rodi: Loki Read Post »
Annak idején a mesekönyvek után a következő történetek amiket szerettem a mítoszok voltak. Többször újraolvastam a Germán Kelta regéket és mondákat, valamint a Görög regéket is. Ma már nem emlékszem rá, de biztos, hogya többszöri újraolvasásban közrejátszott az is, hogy nem éppen egyszerű szöveggel íródtak és nem igazán voltak gyerekbarátok ezek a kötetek. Trencsényi-Waldapfel Imrének
Frank Schwieger: Zeusz és bandája Read Post »
Ismét itt van kedvenc kibírhatatlan szobalányunk, Ivy Pocket, akinek immár harmadik alkalommal követhetjük a kalandjait. Caleb Krisp trilógiája (Ivy 1ről és Ivy 2ről is írtam) az elmúlt években mindig kellemes pillanatokat okozott, úgyhogy nem nagyon kételkedtem, hogy így harmadik nekifutásra is jót fogok szórakozni. S nem tévedtem, sőt még hatalmas meglepetés is ért a végén.
Caleb Krisp: Hozzátok el nekem Ivy Pocket fejét! Read Post »
Az úgy volt, hogy még amikor csak az osztrák meg a jugó tévén lehetett látni igazából, mit művelnek nyugaton a népek, a kedvenc filmsorozatom a Dinasztia volt. Tudom, itthon később a Dallas futott be, de igazán őket mindig parasztoknak tartottam, Carringtonék világához képest: ahol mindenki csodaszép, elegáns volt és megismertették velem a szappanoperák hihetetlen világát.
Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak Read Post »
Keith Stuart regényére már akkor kíváncsi lettem, amikor a fülszöveget olvastam, aztán valahogy elfeledkeztem róla és akkor tűnt fel megint, hogy már megjelent amikor a könyvesboltban találkoztam vele. S tudom vannak nagy fülszöveg ellenzők, de én szeretem tudni, miről szól a regény, bár itt most a borító is egész jól visszaadta a történet lényegét: egy
Keith Stuart: Kockafiú Read Post »
Kapcsolatom a hangos könyvekkel továbbra is töretlen és most néztem, hogy jó párról nem is írtam külön bejegyzést. De idén már annyi hallgatnivaló összejött, hogy érdemes egy összefoglalót is készíteni. Először is az első félévben meghallgatott memoárokról, esszégyűjteményekről. Amikor elkezdtem hangoskönyveket hallgatni, elsősorban a hírességek életrajzaival indítottam (Amy Poehler, Anna Kendrick, Lauren Graham, Eddie Izzard
Mostanában hallgattam : életrajzi kiadás Read Post »
Annak idején az Így jártam anyátokkal sorozatot én nem Barney Stinson kedvéért néztem, ennek ellenére nagyon kedveltem a karaktert és persze az őt játszó színészt, Neil Patrick Harrist. Akinek úgy 3 éve jelent meg nálunk is önéletrajzi kötete, az Így jártam az életemmel, amely eléggé formabontóra sikerült. Annak idején már írtam is, hogy NPH amúgy
Neil Patrick Harris: A különc varázsló Read Post »
Antoine Laurain-nek nem ez az első regénye ami magyarul megjelent, korábban már lehetett olvasni tőle Az elnök kalapja című regényt, de igazából ugyanúgy mint Nicolas Barreau regényei (valahogy egy kalap – haha – alá soroltam őket, a fülszövegek alapján) nem annyira mozgattak meg. A piros notesz azért volt más, az keltette fel az érdeklődésemet, hogy
Antoine Laurain: A piros notesz Read Post »
David Walliams-szal a „21. század Roald Dahljával” már nem először találkozom és bár még mindig nem ismerem teljes gyerekeknek szóló életművét, az eddig olvasott könyvei elég meggyőzőek ahhoz, hogy ne érezzem túlzásnak ezt a már-már eposzivá váló jelzőt. Legújabb jó vastag regényében például egy kórházi tartózkodást tesz felejthetetlenné. Főszereplőnk, Thomas azok után, hogy a szülei
David Walliams: Az Éjféli banda Read Post »
Roald Dahl leghíresebb figurája, akit a legtöbben ismernek, hála a sikeres filmfeldolgozásoknak bizony nem más, mint Vonka Vilmos úr. Vele találkozott először Picur Charlie és a nagypapája, amikor a Csokoládé gyárába látogattak el. A történet azonban nem fejeződik be az ottani eseményekkel, hanem Dahl írt folytatást is a regényhez, amely szintén tele van kalanddal. A
Roald Dahl: Charlie és a nagy üveglift Read Post »
Idén is megcsináltuk a magunk 2018-as popkult kihívását, azaz a podcast összeállított egy 26 pontból álló multimédiás listát, amelyet végig lehet pipálgatni és közben a Popkult, csajok, satöbbi podcast témáival mélyebben megismerkedni. A kihíváshoz tartozó adás, és a letölthető „feladatlap” itt megtalálható. Ennek a listának az egyik pontja volt, hogy Olvass el/nézz meg egy LMBTQIA
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe Read Post »
Valahogy hozzánk ritkábban jutnak el a német ifjúsági irodalom nagy nevei, pedig kíváncsi lennék rájuk nagyobb mennyiségben is, hiszen elég csak Michael Ende-re gondolni, Kerstin Gier-re aki szintén nagyon kedvelt ifjúsági sorozatokat írt (Évek óta készülök, hogy elolvassam az Időtlen szerelem trilógiáját, meg most már ide lehet sorolni a Silber-trilógiát is), vagy izgatottan várni, hogy
Kai Meyer: A betű mágusa Read Post »
Mindig úgy szoktam kezdeni a képregények értékelését, hogy nem vagyok egy képregény olvasó. Úgyhogy tőlem nagyon hozzáértő és alapos kritikát ne várjon senki, ha erről a műfajról van szó. Nálam a képregény esetében két dolog a fontos: a szememnek tetszetős rajzok és a jó sztori. A Királyok és keresztek egy tervezett történelmi képregénysorozat első része,
Levi és Sinonimo: Királyok és keresztek Read Post »
Az úgy volt, hogy én megpróbáltam ellenállni, de tényleg annak, hogy rajongjak a Hamilton musical-ért. De miután ha Bridge fangirl módja a hetedik sebességre kapcsol, bele szoktam kukkantani a dolgokba amik foglalkoztatják, ráadásul 2016 elején mindenütt Lin Manuel Miranda nevébe botlottam, tehát megadtam magam és meghallgattam a musicalt és aztán hónapokig nálam se nagyon ment
Lin-Manuel Miranda, Jeremy McCarter : Hamilton: The Revolution Read Post »
A tavalyi karácsonyi szezon meseregénye volt Karácsony apóról és hogy lett belőle az, aki Matt Haig bájos kötete, A fiú, akit Karácsonynak hívnak, amelyből megtudhattuk, hogy lett egy finn kisfiúból az a nagydarab piros ruhás szakállas ember, akinek legfontosabb feladata lett, hogy a gyerekeket boldoggá tegye és hogyan sikerült megmentenie Koboldfalvát és új célt adni
Matt Haig: A lány, aki megmenti a Karácsonyt Read Post »
Nagyon szeretem az igényes kiadású gyermekmeséket és különösen örülök, hogy mostanában a Kolibri Kiadó például olyan formában jelenteti meg őket, amilyeneként az angolszász piacon is adják: kemény kötésben, védőborítóval. Az angolokat csak azért nem szoktam megvenni, mert igazán nem én vagyok a célközönség ugye, s miután elolvastam a családból más nem élvezhetné őket. Bezzeg így
Tom Fletcher: Christmasaurus Read Post »
Akármennyire is döcögősnek éreztem közel két éve a Kate Daniels sorozat indítását, igazából érdeklődve vártam a folytatást. A hibákat betudtam annak, hogy sorozatindításról volt szó, viszont mindenképpen izgalmas volt a világ felépítése és a főszereplő alakja ahhoz, hogy a könyv a radaron maradjon. Mivel urban fantasyt jobban szeretek magyarul olvasni és a fordítókra bízni a
Ilona Andrews: Perzselő mágia Read Post »