Valahogy hozzánk ritkábban jutnak el a német ifjúsági irodalom nagy nevei, pedig kíváncsi lennék rájuk nagyobb mennyiségben is, hiszen elég csak Michael Ende-re gondolni, Kerstin Gier-re aki szintén nagyon kedvelt ifjúsági sorozatokat írt (Évek óta készülök, hogy elolvassam az Időtlen szerelem trilógiáját, meg most már ide lehet sorolni a Silber-trilógiát is), vagy izgatottan várni, hogy valaki valamikor csak újra kézbe veszi Cornelia Funke életművét, de legalábbis a Tintaszív folytatásainak örülnék nagyon. Kai Meyer nevét nekünk még szokni kell, de utána olvasva kiderül, hogy bizony német anyanyelvű országokban nagyon is népszerű ifjúsági regényíró. Első magyarul megjelent könyve, ami egy trilógia első darabja azonnal a könyvszeretőket célozza meg: A betű mágusa egy olyan világban játszódik, ahol a könyveknek igazi hatalma van. Hát még azoknak, akik tudnak a betű-varázslattal bánni. Szóval nem nagyon volt kétség, hogy engem ez a regény érdekel.
A regény főszereplője Furia Faerfax olyan családba született, amelynek tagjai a könyvmágiának hódolnak: a könyvekkel képesek különleges dolgokra és számukra a világot ez a tudás és hatalom jelenti. Csakhogy a lány családja igazából száműzetésben él, mert a Könyvmágia világában is megvannak a háborúk, egyesek nagyobb hatalomra törekednek mint mások és vannak, akik az erőszaktól se riadnak vissza. Míg Furia lényegében elzártan élt és nőtt fel, a könyvek iránt táplált szeretete és a tudása amit merített a mágiából még nem teljesedett ki, amikor elértek hozzá is az ellenség erői és feldúlva a békés életét, menekülésre kényszerítik. Így kikerül a tágabb könyves világba, új emberekkel, helyszínekkel ismerkedik meg és megpróbálja legalább a maradék családját visszaszerezni, na meg életben maradni. Mert a könyveket is ki lehet használni és szörnyűséges dolgokat véghez vinni a segítségükkel (más kérdés, ehhez mennyire járulnak hozzá a könyvek). Lehet tehát könyvekkel utazni, a könyvmágusoknak megvan a maguk lélekkönyve, amely lehetővé teszi a különböző varázslatokat, vannak akik időn és téren keresztül tudnak egymással kommunikálni a könyvek segítségével és még egy csomó minden van, amire a betűk teszik képessé az embereket.
Nos tehát ez lett volna az a könyv, amit nagyon kellett volna szeretnem, de nem sikerült. Pedig igyekeztem és nem hagytam félbe, mert gondoltam, hogy csak lesz valaki vagy valami esemény a végén, ami megdobogtatja a szívemet, de valójában hidegen hagyott a varázskönyvek világa. Nem is igazán tudom megmondani, hogy miért, de már az elejétől kicsit döcögve indult az ismerkedésem a könyv világával. Talán ha egyes szám első személyben íródik a történet és kicsit jobban beleélhettem volna magamat Furia helyzetébe, másképp alakulnak a dolgok. De az az igazság, hogy mint főszereplő, a lány nem győzött meg: nem szimpatizáltam vele, nem éreztem együtt vele és igazából nem érdekelt, hogy mi lesz a sorsa. Akkor már sokkal inkább megkedveltem Cat-et, a vadóc tolvajt, bár az ő jelleme is hiányos maradt, de sokkal inkább megértettem a motivációit.
De azért nem csak a szereplőkkel volt gondom, hanem magával a történettel is. A könyvmágia annyiféle formában van jelen és annyi minden kötődik hozzá, hogy bár eleinte nagyon tetszettek a könyvmágia melléktermékei, meg Libropolis, de egy idő után csak mindig újabb és újabb dolgok kerültek elő, aztán nem lettek igazán elmagyarázva (a könyvekből kiesett szereplők például számomra tök zavarosak maradtak) és csak jött az újabb menekülés, üldözés egy újabb adag varázslatos dolog, hirtelen felmerülő lehetőség és már ahhoz is fáradt voltam, hogy a fejemet kapkodjam. Minden túl sok lett: a szereplők, a varázslatok és hát azt kell mondanom, a könyvek is. S ez még csak egy trilógia első kötete!
Kai Meyer fantáziája kétségtelenül szerteágazó, A betű mágusa alapötlete zseniális és szívemhez közel esik, de a kidolgozással valahogy nem voltam elégedett. A szereplők egysíkúak, a cselekmény és a rengeteg fantázia elem nyomasztó méreteket ölt, s ez a stílus rovására megy. Ráadásul azért ahhoz képest, hogy ifjúsági regény és Furia is csak 15 éves, kicsit sok a kegyetlenség a történetben.
Úgyhogy részemről sajnos itt a Varázskönyv trilógia be is fejeződött. Azért Weiner elvtársra Cornelia Funke-ra még várok és egyszer talán még Kerstin Gier ifjúsági regényeivel is megismerkedem 🙂 Szóval nem adom fel a német ifjúsági / fantasy írókkal való barátkozást. De könyvmágiában nálam továbbra is a Libriomancer az alap.
Eredeti cím: Die Seiten der Welt
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
Kiadó: Maxim Kiadó
Sorozat: Varázskönyv trilógia #1
Megjelenés: 2017 (2014)
Terjedelem: 416 p.
ISBN: 9789632617534
Honnan: Kiadói, recenziós példány
Geirtől szerintem az Időtlen szerelem trilógiát érdemesebb olvasni. A Silber szerintem messze elmarad attól – persze, egyébként szerethető az is, de az Időtlen szerelem-trilógia szerintem azért is sikerült jobban, mert egyébként remekül kifigurázza a YA-kliséket.
Sajnálom, hogy A betű mágusa nem tetszett. Kár érte, pedig tényleg érdekesnek tűnt a fülszövege alapján nekem is. De így inkább akkor hanyagolom.
De Giert majd olvass egyszer mindenképp, szerintem szeretnéd 🙂
Eddig még csak 1 könyvet olvastam Geirtől, az inkább chick-lit volt de tetszett. Egyébként a véleményemmel ahogy körbenéztem eléggé egyedül vagyok, mindenki másnak jobban tetszett a könyv 🙂