Penumbra úr non stop könyvesboltjaA Penumbra úr non Stop könyvesboltja már akkor érdekelt, amikor először olvastam róla. Elvégre egy lassan kihalófélben lévő helyen, egy különös könyvesboltban játszódik, amelynek titkát meg kell fejtenie az új alkalmazottnak. Már az egyik kedvenc oldalam, a Flavorwire is felhívta rá a figyelmet, aztán szerepelt ugye a könyvekről szóló összeállításban, majd Balázs, az egyik könyvelő is ajánlotta, (annyira, hogy még a társaságból Ádámnak is tetszett). Márpedig nekem többnyire vele szokott egyezni az ízlésem, aztán örömmel láttam, hogy nem kell feltétlenül angolul elolvasnom, mert megjelenik magyarul is. Ráadásul nekem ez a magyar borító sokkal jobban tetszett, mint az eredeti. Plusz még keménykötésű, meg még dombornyomatos védőborító is van hozzá, szóval nagyon könyves könyvnek tűnt, valódi könyvmolyoknak.
De igazából a regény nem csak könyvmolyoknak javasolt olvasmány, hanem nyugodtan vegye kézbe minden nerd és geek is (ne tévessze meg őket a borítót ellepő gerincek hada), mert ők is igencsak fontos szerepet kapnak a történetben. Amelynek narrátora, Clay Jannon éppen munkanélküli, kezdő webdesignerként az első munkahelye, ahol egész sok mindent el tudott érni, megszűnt, s itt a válság és pont San Francisco-ban lakik, ahol a hozzá hasonló képzettségűekkel van teli a Szilikonvölgy. Úgyhogy munkanélküliként tengeti a napjait, állást keres, amikor rábukkan egy kis könyvesboltra, amit Penumbra úr állandóan nyitva tart, s éppen éjszakai eladót keres. Clay számára nem túl megerőltető a munka, este 10 és reggel 6 között elég kevés vevő tér be, azok is csak egy bizonyos szoba különleges köteteit hozzák és viszik, s akikről részletes nyilvántartást kell vezetnie. Lehet, hogy az egész bolt csak valami fedőszerve egy bonyolult és nagy összeesküvésnek? Clay unalmában megpróbálja modernizálni a boltot, számítógépre vinni egy csomó mindent, s így rájön valami furcsaságra: van rendszer a titokzatos szoba fura kötetei között. S kapóra jön a Google-nél dolgozó barátnő, a startup milliárdos régi haver és az ILMnél dolgozó lakótárs, mert hamarosan legalább olyan kaland vár rájuk, mint gyermekkoruk kedvenc fantasy-jében a gonosz ellen induló csapatra.

Ahogy azt sejtettem, ez a regény tényleg egyszerre szólt hozzám, mint könyv és technika kedvelő emberkéhez. Mert fontos szerepet kap benne az ősnyomtatás, ugyanakkor kissé ironikusan az is benne van, hogy bár szükséges, de azért a Google se mindenható. Hiszen vannak olyan dolgok, amiket az emberi zsenialitás tesz titokzatossá és bonyolulttá. Szerettem, hogy Clay nem egy szuperokos és mindentudó főhős, hanem elismeri a gyengeségeit, ha kell, segítséget hív, s elég józan esze van ahhoz, azonban, hogy a végső megoldásokra rájöjjön. Robin Sloan főhőse szimpatikus kisember, akivel bárki azonosulni tud, mert teljesen hétköznapi tulajdonságai vannak, úgy áll a dolgokhoz, mint bármelyikünk, ugyanakkor pont ezért tud kiemelkedő is lenni. Azaz bárkiben (még egy webdesigner-ben vagy könyvesbolti eladóban is, pláne ezek keresztmetszetében) benne van a lehetőség, hogy hős legyen:)
S közben meg a regény teli van olyan utalásokkal, amit imádok: könyvekről, irodalomról, nyomdászatról, aztán meg persze ott van a másik oldal is, ami a bennem rejlő geeknek kedvezett: azaz a bepillantás a Google színfalai mögé, a szerepjátékosok felnőtt életébe, a programozók nappalaiba, s hogy nem minden hacker ártalmas lény. S az a legjobb a regényben, hogy igazából nem írja le egyik csoportot se a másik javára. Azaz rámutat, hogy a nyomtatáshoz, a hagyományokhoz ragaszkodó vaskalaposok éppen úgy kerékkötői a fejlődésnek, mint azok, akik már teljesen lenézik az egyén képességeket, mert szerintük a gépek segítségével sokkal többre vihetjük.

– Nem tudtam, hogy a maga korosztálya még olvas könyveket – mondja Penumbra felhúzott szemöldökkel. – Az volt a benyomásom, hogy mindent a mobiltelefonjukon olvasnak.
– Nem mindenki. Vagyunk még jó néhányan, akik, érti…. szóval, akik máig szeretik a könyvek illatát.
– A könyvek illatát! – ismétli meg Penumbra. – Tudja, az már a vég, amikor az emberek az illatról kezdenek el beszélni. Ezen elmosolyodik, aztán … hirtelen eszébe jut valami, és összehúzza a szemét. – Elképzelhető az, hogy magának van egy… Kindle olvasója?
Na hiszen. Olyan érzés, mintha az iskolaigazgató kérdezné meg, hogy van-e fű a hátizsákomban. De barátságosan, mintha kérni szeretne egy kicsit belőle.

Szóval Penumbra úr könyvesboltjának titka fokozatosan feltárul, Clay pedig nem az a fajta figura, aki hagyja, hogy megoldatlanul maradjanak dolgok, ha valamibe beleveti magát, akkor nem nyugszik, amíg a végére nem jár. Meg egyébként is, nem igazán van jobb dolga:)
Nagyon jól szórakoztam tehát a könyvön, ami teljesen korrekt képet ad erről a mi kis világunkról, a könyvmolyok, hagyományhívők és útkeresők állandó harcáról, arról, hogy a fantasy és a szerepjátékok nem feltétlenül az ördögtől való rosszak, s mennyi mindent lehet köszönni a hacker szabadságharcosoknak is.

Eredeti cím: Mr. Penumbra’s 24 Hour Bookshop
Fordító: Bori Erzsébet
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2013 (2012)
Terjedelem: 359 p.
ISBN: 9789636896553
Honnan: Kiadói, recenziós példány

 

4.5 Stars
Oszd meg!