Idén is megcsináltuk a magunk 2018-as popkult kihívását, azaz a podcast összeállított egy 26 pontból álló multimédiás listát, amelyet végig lehet pipálgatni és közben a Popkult, csajok, satöbbi podcast témáival mélyebben megismerkedni. A kihíváshoz tartozó adás, és a letölthető „feladatlap” itt megtalálható. Ennek a listának az egyik pontja volt, hogy Olvass el/nézz meg egy LMBTQIA témájú könyvet/filmet/sorozatot amit én is bőven teljesítettem és ennek a megbeszélésére, meg esetleg ajánlatot adni olyanoknak, akik ezt nem ismerik, készítettünk egy adást is, ahol beszámoltam az élményeimről. De túl ezen, mivel a tavaszi félév egyik legjobb élménye volt az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, úgy gondoltam, írni és kéne röviden a könyvről, ha már ekkora hatással volt rám.

Aristotle és Dante története igazából fejlődésregény, a két főszereplő egy unalmas nyáron találkozik egymással, amikor 15 évesek. Ari mindig is kívülállónak érezte magát, magányos fiú volt és Dante lesz az első igazi barátja, akivel egy csomó minden összeköti, ugyanakkor rengeteg dolog különbözővé is teszi őket egymástól. Aristotle magába húzódó, magányos, komoly és csendes, míg Dante nyílt és játékos és lelkes, mégis elkerülhetetlen hogy legjobb barátok legyenek, megnyíljanak egymásnak és ez a barátság idővel valami sokkal mélyebbé is kifejlődjön. Hisz végül mi lehet szebb annál, mint beleszeretni valakibe, akit már amúgy is szeretsz?

Persze nem ennyire egyszerű a történet, mert Ari aki egyben a narrátorunk is, szinte állandó haragban él a világgal, mert a családja tele van titkokkal, az apja, a vietnami veterán (87-t írunk, az év dala a Los Lobos-tól a La Bamba) nem éppen a beszélős fajta. Dante szinte az ellentétje neki, bár ő is mexikói-amerikai, de értelmiségi családból származik, az apja professzor, ő maga művész és jóval filozofikusabb, ráadásul még sírni sem szégyell. Holott a fiúk ugye nem sírnak, de legalábbis nem szabad, hogy más lássa ezt… De aztán a barátság előhozza belőlük, hogy mégse annyira különbözőek, mert tudnak versekről beszélgetni és valamennyire megnyílnak egymás előtt. Még akkor is, ha egy egész könyvnek kell leperegnie ahhoz, hogy Ari beismerje, a tettei valóban minden szónál többet mondanak el és ha nem nyomná el őket annyira, hanem használná a szavakat, amelyek a rendelkezésére állnak, csak sose merte kimondani, akkor tisztább és talán ha nem is egyszerűbb, de kevésbé magányos lehet a világa.

– Dante a barátom. – El akartam nekik mondani, hogy még sosem volt barátom, egy sem, igazi soha. Egészen addig, amíg nem jött Dante. El akartam nekik mondani, nem tudtam, hogy léteznek olyan emberek a világon, mint Dante; emberek, akik a csillagokat bámulják, ismerik a vizek minden rejtélyét, és eleget tudnak a világról ahhoz, hogy tudják, hogy a madarak a mennyek teremtményei, és nem arra kárhoztattak, hogy kecses röptük közben pár gonosz, buta fiú lelője őket. El akartam nekik mondani, hogy megváltoztatta az életemet és hogy én már sosem leszek ugyanaz, aki voltam, soha. És hogy valahogy úgy tűnt, Dante volt az, aki megmentette az én életemet és nem fordítva. El akartam nekik mondani, hogy ő volt az első ember, anyámon kívül, aki rá tudott venni, hogy beszéljek a félelmeimről. Olyan sok mindent akartam nekik mondani, mégsem találtam a megfelelő szavakat. Így csak ostobán megismételtem magamat. – Dante a barátom.

Imádtam Ari hangját, aki ugye a narrátorunk, a végtelenül pattogó, rövid mondatokat, amelyek egyfajta ritmust is adtak a történetnek. S így végül végül hangoskönyvben tettem magamévá, ami külön élmény volt, hiszen Lin Manuel Miranda olvasta fel a regényt, aki ha nem is a szokásos narrátor választás, azért nagyon jó volt, mert kiválóan tudta közvetíteni a mexikói-amerikai életérzést, hiszen spanyol anyanyelvűként igazán autentikusan hangzottak előadásában, ráadásul a regény tökéletesen lüktető és ritmusos volt a felolvasásában. Később még amikor magyaru olvasgattam az idézeteket a molyon a könyvhöz akkor is a fejemben az ő hangját hallottam, pedig magyarul beszélt.

Az Aristotle és Dante egy intelligens regény, a stílusa pedig a rövid mondatok ellenére igazán mellbevágó. Nagyon jól követi a fejlődését a főszereplőknek, akiknek két évét öleli fel a történet: eleinte mind a ketten jóval játékosabbnak és felelőtlenebbnek tűnnek, aztán az évek és a tapasztalatok komolyabbá és mélyebbé teszik a mondanivalót, s mégis végig könnyűnek tűnik a szöveg. Holott nem az, hanem tökéletesen van megkomponálva és adja vissza miképpen nő fel Ari és érik meg nem csak testileg, de érzelmileg is ahhoz, hogy elfogadja ki ő és hol van a helye ebben a világban.
Kíváncsi leszek, hogy a folytatásban Aristotle és Dante az univerzum milyen további titkait fogja majd felfedezni.

Kiadó: Simon and Schuster Audio
Felolvasta: Lin-Manuel Miranda
Megjelenés: 2013
ISBN: 9781442366077
Honnan: Vásárlás, saját példány

5 Stars
Oszd meg!