Mielőtt még azt hinné bárki is, hogy két rész után (első, második) feladom a könyvajánlást, jelentem azok tévedtek (vagy csalódtak), mert folytatom.
Szóval nyári olvasmánynak lehet választani könyveket a bestseller listák alapján, vagy amit az ember az első polcon talál a könyvesboltban/könyvtárban, de ugye nem mindig, mindenkinek jönnek be az agyon hype-olt kötetek, s akkor kicsit kevésbé süt a nap. Ezért úgy döntöttem, hogy ajánlgatok nyárra olvasmányokat különböző témában, különböző típusú olvasóknak. S nem feltétlen a legfrissebbeket, hanem már jól bevált sztorikat, amelyek bizonyították, hogy bárhol, bármikor, akár nyáron a strandon is beléjük lehet feledkezni. Kategóriánként 5-5t emelek ki, szóval nem állítom, hogy ezek az alapok, meg mindenkinek megfelelnek, de azért jó kiindulást adhatnak.
És akkor most jöjjön a szórakoztató irodalom, felnőtteknek. Kezdjük mondjuk a krimivel, ahol inkább szerzőt, meg sorozatot ajánlok, mint egy-egy könyvet így egyből sokkal több olvasnivalóból lehet válogatni (megtrükközve a limitet, amit magam elé állítottam :).
S ha már az előzőekben a magyar szerzők annyira a háttérben maradtak , indítsunk rögtön kedvenc hazai kotnyeles, minden lében kanál amatőr nyomozónkkal, Dávid Veronnal. Akivel A fekete zongorától a Türkizkék hegedűn és a Borostyán hárfán át az Arany cimbalomig lehet rejtélyeket kutatni. Persze mindenképp az első kötettel (Ady vers) érdemes indítani, s bár talán a legérettebb mindenképp az utolsó rész (ami nagy melegben néhány helyen erősen hűsít), a kedvencem nekem a Hárfa, mert hát a filmes utalásoktól én könnyesre vigyorogtam magam.
Baráth Katalinnak amúgy éppen van új regénye is (Arkangyal éjjel), ami még mindig krimi, de legalábbis van benne bűnügy és nyomozás és ha még nem próbálták volna így eladni, hátha valamelyik női lapban a magyar Holtodiglan-ként fogják reklámozni. Pedig nincs is lány a címben. Jelentem én teljesen strandkönyvet csináltam belőle, ugyanis a Balatonszerényben olvastam.
Ha már a női krimiket emlegettem, bár nekem annak idején nem feltétlenül jött be a Holtodiglan, az biztos, hogy roppant olvasmányos és furfangos történet, s azóta népszerűek a chick noir regények. Az idei év egyik slágere Fiona Barton: Az özvegy-e, ami egész friss és szintén viszi a Gillian Flynn meg Paula Hawkins (A lány a vonaton) vonalat. Sötét és izgalmas, hogy a végéig lehessen találgatni és még az is érdekes, hogy angol és nem amerikai, ahol Ruth Rendell, Elizabeth George, Tana French és társaik révén elég nagy hagyománya van ennek a zsánernek, csak eddig nem reklámozták eléggé őket. Most a siker miatt talán magyarul is meg fog pár jelenni, mert ezekre bizony le kell csapni, amíg meleg 🙂
Na jó, azért a nők mellett vannak férfiak is, akik kiváló krimiket írnak és én is rendszeresen olvasom őket. Lawrence Block például teljesen jó választás bármilyen nyári pihenéshez. Ha valami komolyabbra és sötétre vágyik az ember, akkor ott van Matt Scudder sorozata, amelynek egyik magyarul utoljára megjelent részéből (Sírok között) hangulatos film is készült, Liam Neeson főszereplésével (ha a borítóból ez nem derülne ki). New York, AA gyűlésekre járó, sötét múltú exzsaru, aki néha kimondottan brutális ügyekben derít fényt az igazságra. Block másik krimisorozatában pedig egy betörő kerül rendszerint kényes helyzetekbe és amellett, hogy antikváriumot vezet, rendszeresen be kell bizonyítania, hogy nem ő követi el a csúnya bűnügyeket mert csak kicsiben utazik. Kedvencem a sorozatból amúgy A betörő aki eladta Ted Williams-et, A betörő aki Bogartnak képzelte magát, A betörő akit temetni veszélyes valamint A betörő, aki zabot hegyezett (persze a könyves és a filmes utalások miatt).
Dennis Lehane nevét Magyarországon először filmek révén lehetett megismerni (Titkozatos folyó, Hideg nyomon), aztán jelentek meg a regények is. Nekem először a Kenzie-Genarro sorozat első tagjával (Egy pohárral a háború előtt) sikerült találkoznom. A bostoni nyomozópáros szívdobogtató ügyekbe keveredik rendszeresen, ahol az erkölcsi kérdések és a hozzájuk való viszonyulás legalább annyira fontos, mint maguk a bűntények és kiderítésük, s a közben megtalált sok mocsok, ami még az erőseket is megrendíti. Egyelőre magyarul 4 rész jelent meg, s míg a Vihar szigetet rendszeresen újra kiadják, s ami szintén kiváló strandkönyv akár a film ismeretében is, Kenziék pihenő pályán vannak. De mindig reménykedem abban, hogy ha fellángol az érdeklődés ismét nagyobb erőkkel jelentetik majd meg a sorozat többi részét.
Foglaljuk keretbe akkor a krimi ajánlót egy másik kedvenc rejtélyeket is író szerző könyveivel. Nora Robertsnek évente jön ki egy krimije, ami többnyire önálló történet és nincs semmihez köze. Ezek között persze, a nagy számok törvénye, akad jobb és kevésbé jó, s bár én első sorban angolul olvastam, a család többi tagja mindig elismerően nyilatkozgatott a magyar változatokról. Az elmúlt években két különösen jól sikerült műve is volt, A tanú (The witness), és A hazug, mindkettőben megfelelő mértékben van adagolva a bűntény, s emellett fontos kérdésekről is szó van, mint digitális nomádság meg családon belüli elnyomás.
