Az úgy volt, hogy persze én is figyelemmel kísértem a tavalyi sikerregény útját, a Gone Girl-ét, de nem nagyon olvastam kritikákat, mert mindenhol kiemelték ugye, hogy csavar van benne, meg pszichológiai thriller emberi kapcsolatokról szól, és meglepetést meglepetésre halmoz. Amint megjelent magyarul meg is vettem, de végül csak most sikerült elolvasni, s tényleg hiába 500 oldal feletti meg apró betűs a kiadás, nagyon gyorsan végeztem vele, mert izgalmas volt. Vagy talán inkább azt mondanám, hogy jól volt megírva, s tényleg végig sikerült a figyelmemet lekötnie.
Mert ez nem igazán az a könyv, szerintem, ahol bárkit is lehet kedvelni, együtt érezni vele, sőt, szurkolni neki. Az ember arra kíváncsi, hogy ez a sok unszimpatikus ember és kapcsolataik mégis hova tartanak.
A benyomásaimat írnám le a könyvről és a szereplőkről, s erősen tartok tőle, hogy talán még SPOILER is lesz benne, szóval én szóltam.
Egyik elbeszélőnk se megbízható: Nick, akinek pont 5. házassági évfordulóján eltűnik a felesége az elejétől sejthetően elhallgat dolgokat, s amiket bevall az alapján se igazán szimpatikus egy fickó. Míg folyik a nyomozás jelen időben részleteket olvashatunk az eltűnt feleség, Amy naplójából, aki bármennyire is okos, laza csajnak tűnik, valahogy nem őszinte a hozzáállása. Mindenesetre kibontakozik egy házasság, ami a kezdeti lángolásból válik igazi aknamezővé, ahol az elfojtott indulatok lassan a teljes megsemmisüléshez vezetnek. Aztán persze fokozatosan kiderül, hogy tényleg semmi se egészen úgy van, ahogy elsőre tűnik és senki se igazán ártatlan.
Mint mondtam, nagyon jól van megírva a regény, mert izgalmas és érdekfeszítő, pedig aztán kiderül, hogy nem is igazán a krimi rész a lényeg, hanem egy egész közösség, sőt nemzedék pszichológiája az, amiről olvashatunk. Nick vidéki fiúból kerül New Yorkba, újságíró lesz, de aztán elveszíti az állását, visszaköltözik szülővárosába, ahol ikertestvérével egy kocsmát kezdenek el üzemeltetni. S egész jól érzi magát, mert ő a visszatérő aranyfiú. Fordított a helyzet Amy esetében, aki meg gazdag szülők egy szem gyereke, szintén újságíró, ugyancsak elveszti az állását, neki azonban nem ugyanazt jelenti a vidékre költözés, mint a férjének. Ő nem való vidéki kertvárosba, ahol senkit se ismer, mindenkit lenéz, s ahol nem találja a helyét. A szerzőt megvádolták azzal, hogy nőgyűlölő, elvégre Nick egész életében próbál megszabadulni apja árnyékától, aki aztán igazán ellenségnek és megvetendőnek tartja a szebbik nemet. S Amyvel való kapcsolata már-már őt is az őrület határára sodorja és szinte eljut addig, hogy sanyarú sorsáért a nőket kezdi okolni. S hát ott van Amy is, akihez hasonlóan ellenszenves pszichopatával azért ritkán lehet találkozni (volt egy Dr. House rész, ahol egy szociopata csaj volt a betege, na valami ilyesmiről lenne szó), úgyhogy nem csodálom, hogy de azért kicsit sántított, hogy aztán voltak akik nagyon könnyen rászedték, s néha elég naív volt, ez valahogy nem passzolt a korábbi jellemrajzához. S Flynn szépen darabokra szed egy házasságot, ahol mindkét fél egyformán okolható azért, ahová vezetett a kapcsolat, mert már eleve olyan emberek voltak, akik ilyen vagy olyan okból, de képtelenek voltak normális és tartalmas viszonyra bárkivel is.
Úgyhogy ez a regény részben krimi, részben tényleg pszichológiai thriller, de társadalomrajz is és mindenképp kíméletlen szereplőkkel és olvasókkal is. Éppen ezért valahogy úgy voltam vele, hogy elismertem az értékeit, mert lekötött és izgatottan lapoztam, ugyanakkor képtelen voltam igazán beleélni magamat, távolságot tartottam mindenkitől aki szerepelt benne és mindentől, ami történt. Gillian Flynn tényleg mestere az érdeklődés fenntartásának, az izgalom fokozásának, nem volt üresjárat és mégis azt kell mondanom, ez nem az én regényem volt.
Eredeti cím: Gone Girl
Fordította: Csonka Ágnes
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2013 (2012)
Terjedelem: 528 p.
ISBN: 9789633571170
Honnan: Vásárlás, saját példány
Pingback:Oscar jelölt könyvek
Pingback:Tavaszváró könyvajánló