Elizabeth George: A nagy szabadításMivel a krimi koronázatlan királynője angol volt, a szigetországban egész nagy múltja van a bűnügyi regényeknek és sok neves írónőt foglalkoztat a téma. Nálunk kicsit kevesebben jelengettek meg, talán mert jobban el lehet adni a pergősebb, keményebb, feszesebb amerikai tempót, amit főleg férfiak diktálnak. Holott Ruth Rendell, P.D. James, Patricia Highsmith és Elizabeth George eléggé jelentős életművel rendelkeznek, amelyből itthon szinte csak a töredékét ismerjük. De most a legutóbbi jelent meg nálunk az Ulpius kiadó gondozásában, s azt hiszem, hogy senki se fog csalódni benne, ha csak simán a fülszöveg alapján vásárolja meg.

Kegyetlen gyilkosság rázza meg az egyik yorki kisvárost: lefejezték az egyik gazdát, a holttestet és mellette a férfi lányát, aki beismeri tettét majd egy szót se szól többet, a városka papja találja meg. Mivel a pap, mert úgy tűnik, hogy a Richmondi rendőrség nem igazán foglalkozik az üggyel, hisz a tettest már megtalálták, a Scotland Yardhoz fordul segítségért, onnan küldenek ki nyomozókat, hogy derítsék ki, mégis mi történt. A két nyomozó aki az ügyet kapta nem is különbözhetne egymástól jobban és nem csak azért, mert az egyikük nő a másik meg férfi. Thomas Lynley őrgróf, tanult, jóképű és hihetetlenül jó statisztikákat tud felmutatni, míg Barbara Havers őrmester már minden nyomozóval összerúgta a port, most is éppen az utcai szolgálatról hívják vissza, hogy még egy esélyt kapjon, s bebizonyíthassa, érdemes arra, hogy detektívvé váljon. Mindkettejüknek megvan a maga keresztje. A férfi múltjában különböző tragédiák, amiket nehezen tudott feldolgozni, a nő pedig úgy gondolja, épp a Lynley féle nyomozók miatt, akiknek soha semmiért nem kellett megküzdenie az életében van neki roppant nehéz dolga. Úgyhogy ki nem állhatják egymást, legalábbis Havers gyűlöli Lynleyt és amit megtestesít, ugyanakkor azt is tudja, hogy ez a yorki eset biztosíthatja neki a lehetőséget, hogy végre kitörjön és megmutassa, nem csak közrendőrnek alkalmas. Így érkeznek meg tehát a kis faluba, ahol több embernek is van mindenféle rejtegetni valója , egy dologban azonban közös nevezőn vannak.Sszinte senki se érti, miért leett egy olyan jámbor, istenfélő ember gyilkosság áldozata, mint Teys gazda és az is képtelenség, hogy a nem éppen szép, de a légynek ártani se tudó Roberta lenne a tettes. Mivel azonban az első és egyes számú gyanúsított elmegyógyintézetbe került és az „Én voltam az. És nem bántam meg” mondatok óta egyetlen szó se hagyta el  a száját, a két nyomozóra sok kihallgatás, titok és rengeteg Shakespeare idézet  megfejtése vár.

Jómagam nem vagyok egy komoly krimi tudós és Agatha Christie-től se olvastam talán csak 2-3 regényt, engem mégis határozottan lekötött a történet, ami elég szövevényes volt, hogy izgalomban tartson plusz jó angol szokáshoz híven teli volt irodalmi utalásokkal (Bronte nővérektől Shakespearen át Dororthy L. Slayersig), úgyhogy a bennem bujdosó kultúrsznob is elégedett lehetett. Bár a vége nem az volt, amire számítottam, azért akadt nem kevés fordulat, esemény, amit kitalálhattam, s ezzel Elizabeth George még sikerélménnyel is ellátott. Az az igazság, hogy volt pár angol krimi, amit láttam tévében vagy olvastam róla és leginkább az tántorított el tőlük, hogy nem sikerült megkedvelnem a nyomozást végző felügyelőket. Például Morse felügyelőt vagy Adam Dalgliesht, akit meg mégis (Charles Resnick), annak a folytatásait meg nem adták ki itthon. Itt viszont Lord Lynley és Barbara Havers a teljesen össze nem illő, esendő páros ahol a férfitaggal semmi problémám nem volt, bár az elején főleg a nővel nem tudtam egyet érteni, mert olyan mély volt benne a düh és keserűség. A végére megvilágosodott, hogy mi is motiválja, így aztán el tudtam fogadni jellemének nem kevés fogyatékosságát és pokróc modorát. Szóval tényleg vérbeli krimivel van dolgunk, ahol a nyomozást nem fedik el mindenféle csillogó trükkökkel és véres részletekkel, s ha odafigyel az ember tényleg maga is rájöhet arra, hogy mi is történt valójában. De legalábbis megvan az illúzió, hogy jé ezt én is kitalálhattam volna, szóval még sikerélményt is ad. Elizabeth George pedig kiválóan tud karaktereket kreáálni és atmoszférát teremteni – de hát egy kis angol faluval, ahol romok, kísértetek, dadogós rendőrök és jó pár pub van, engem könnyű levenni a lábamról.

Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik Lynley és Havers közös munkája, szóval remélem tényleg lesz még pár része magyarul a sorozatnak.

Eredeti cím: Great Delivarence
Fordító: Botos Zsuzsa
Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2010 (1988)
Terjedelem: 452 p.
ISBN:9789632543741

4 Stars
Oszd meg!

4 thoughts on “Elizabeth George: A nagy szabadítás”

  1. Én azért nem szeretnék belekezdeni, mert az Ulpiust ismerve úgysem jutunk el a végéig. Hiába nagy siker valami (l. Bad Girl, még a szerző is eljött dedikálásra – bár nem tudom, hogy ez a kettő összefügg-e), nem tudok róla, hogy egy hosszabb lélegzetvételű könyvsorozatot végigvittek-e már.

    Ha meg netalántán mégis kiadnák az összes kötetet, egyelőre nincs kedvem belekezdeni egy 20 kötetes sorozatba, főleg ilyen árak mellett. 🙂

  2. Hosszabb sorozatot még nem vitt végig az Ulpius. Egyelőre még nem is tudnák őket, mivel még külföldön sem fejeződtek be.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *