Úgy tűnik, hogy most már menetrendszerűen Lawrence Block Scudder sorozatát kétévente adagolja az Agave. (Legutóbb, a Tánc a mészárszékent pont 2012 őszén olvastam.) Ráadásul a sorozat eme 10. kötete azért is különleges, mert film is készült belőle, méghozzá Liam Neesonnal a főszerepben. S bár a filmmel még nem volt alkalmam megismerkedni (amúgy is inkább a könyvet előbb, ugye), azért már az első trailer alapján úgy gondoltam, hogy a színész remek választás Scuddernek és úgy tűnt, hogy sikerül átadni a könyvek szokásos hangulatát. Mert ha kézbe veszek egy Block regényt, akkor mindig biztos lehetek abban, hogy beszippant New York, a nagyváros és szívdobogást fogok kapni, amikor arról olvasok, hogy miféle sötét bugyrai vannak az emberi pszichének.
Kenan Kohury drogkereskedő, gazdag ember, szép feleséggel, akit egy nap elrabolnak, váltságdíjat kérnek érte és bár a férj fizet, a végén mégis darabokban kapja vissza a nejét. Scuddert, az exzsarut kéri meg, hogy segítsen neki megtalálni a tetteseket, mert a rendőrséghez nem fordulhat, kényes helyzete miatt. Matt pedig, bár nagyon kevés dolog van, amin elindulhat, nekilát a nyomozásnak. Megpróbálja kideríteni, hogy kik és miért csaptak le Kohury-ra, s kiderül, hogy nem ez volt az első eset és talán az utolsó se, s a szadista gyilkosok talán hamarosan újból akcióba lépnek.
Scudder tehát a maga buldog módján megy és próbálkozik és megvizsgál egy csomó mindent és közben beszélget: rendőrökkel, csavargó fiúval és a barátnőjével. Mert mint annyiszor Block regényeiben, a száraz párbeszédek hatalmas lendületet adnak a történetnek, új ötleteket olvasónak és nyomozónak egyaránt. S igen, természetesen bejárjuk New Yorkot, mert főhősünk inkább tömegközlekedik meg gyalogol, s így jobban átérezzük a város dinamikáját. Megint járunk sokat AA gyűlésekre, hiszen Scudder alkoholista és ezek a találkozók segítik abban, hogy napról napra tiszta legyen. S bár most mintha nem lenne annyira hívogató, hogy a kegyetlenségek megismerésekor pohár után nyúljon főhősünk, azért van, aki kevésbé erős ebben a helyzetben, mint ő. Mondjuk neki most éppen más magánéleti problémái vannak, ugyanis hosszú évek magányossága után elkezdett emberekhez kötődni: van haverja, van utcagyerek segédje és ott van Elaine, akivel úgy tűnik valamit lépni kell, mert jó-jó amit megosztanak, de Mattot mégis nyomasztja pár dolog. Még az is lehet, hogy megint szerelmes…
Egyébként roppant érdekes olvasni, hogy bár még mindig főleg lábmunkából és beszélgetésekből áll a detektívmunka, azért a számítógépek már ott vannak a rendőrségen, a telefonközpontokban és megjelentek a hackerek. Akiket naná hogy játéktermekből kell összeszedni és akik chipsen meg kólán élnek és éjszakáznak és Scudder nem érti mit csinálnak, de azért pár trükkjüket le tudja koppintani és használni. A regény amúgy 1992-ben íródott, s mennyi minden nem változott azóta 🙂
De persze ott van azért a hihetetlen feszültség is, amit Block mindezekkel teremteni tud. Volt az utolsó harmadban egy rész, amikor 5 percenként le kellett raknom a könyvet. Még meg is jegyeztem, hogy “Annyi a feszültség ebben a Scudder regényben, hogy le kellett tennem a metrón, mielőtt elpattanok.” Úgyhogy igen, megkaptam a szokásos szívdobogást is, amikor azon izgultam, hogy vajon mennyire fog sötétbe borulni ez az egész történet és hol meg hogyan fog jönni a feloldozás és mennyire fog tudni ezzel együtt élni Matt, meg az olvasó. Mert persze szokás szerint ott vannak az erkölcsi dilemmák is: az elkövetők büntetését kire kell bízni? S ezt megint Scuddernek és az olvasónak is el kell döntenie.
Ahogy így végigolvasom a fentieket, az jön le, hogy mennyire olyan ez a regény, mint a többi a Scudder sorozatból, mert benne vannak a szokásos sablonok, amikkel eddig is operált Block, de pont az a zseniális benne, hogy mégis minden új és különleges és csak erre a történetre igaz. Mert minden amit eddig ismertünk most megint újabb oldaláról lesz bemutatva és csak utólag jöttem én is rá, hogy de hát ebben mennyi minden ismerős és mégis ismeretlen.
Ha valaki a film miatt olvasná el a regényt és gondolkodik rajta, vajon érdemes-e a 10. kötetnél bekapcsolódni azt mondom, igen. Mert eléggé különálló a történet, s majdnem biztos vagyok benne, hogy jobb mint a feldolgozás, Liam Neeson ide vagy oda (trailert újra nézve azért hatásvadászóbb dolgok is bekerültek látványelemként). Aztán lehet kézbe venni a sorozat első regényét és eljutni a kilencedikig, s talán addigra majd jön a következő. Mert még mindig 7-tel vagyunk lemaradva…
Eredeti cím: A Walk Among the Tombstones
Sorozat: Matthew Scudder #10
Kiadó: Agave
Fordító: Varga Bálint
Megjelenés: 2014 (1992)
Terjedelem: 368 p.
ISBN: 9786155468650
Honnan: Kiadói recenziós példány
Imádom, amikor félre kell tennem egy könyvet kicsit, mert annyira izgulok 🙂 Utána kell néznem ennek a mukinak a könyvtárban. Köszönöm ezt az ajánlót is!
Szívesen és tényleg érdemes kipróbálni őt, ha esetleg Scudder nem jön be, akkor még mindig ott van Bernie vagy Keller a másik két sorozata: a betörős meg a bérgyilkosos 🙂