Íme a kendőzetlen igazság az olvasmányaimról. Mert ÉN legalább olvasok.
Tavasszal majdnem minden tele volt Tomi Adeyemi regényével, mindenféle nagyszerű kritikákat kapott, s hát azt is el kell ismerni, hogy bizony a borító is rendesen figyelemfelkeltő volt. Jómagam is sokáig vacilláltam, hogy megrendeljem-e angolul, mert legtöbb helyen két klassz dolgot is emlegettek a történettel kapcsolatban: az Avatárt (a rajzfilmsorozatot Aang aztán meg Korra legendáját),…Continue Reading
David Walliams az angol gyermekirodalom egyik legmenőbb exportcikke. Ráadásul kiváló párost alkotnak az illusztrátor Tony Ross-szal, amiről már mi is meggyőződhettünk nem egyszer. Sőt én is rendszeresen forgatom a regényeit, úgyhogy nem volt kétség, hogy érdekel a legújabb könyve is, ami A világ legrosszabb gyerekeiről szól. A könyv megjelenése óta már sorozattá nőtte ki…Continue Reading
Lassan húsz éve nagyon nehéz ifjúsági regényt írni, vagy legalábbis befutni vele. Ugyanis ennyi ideje jelent meg először a Harry Potter és azóta valahányszot valaki megpróbálkozik gyerekeknek fantasyt írni, akarva akaratlanul is Rowling művéhez hasonlítják. Az elsőkönyves ausztrál Jessica Townsend regényét is mindenütt azzal harangozzák be, hogy méltó utódja lehet a varázslótanonc kalandjainak. S…Continue Reading
A feminizmusról nem nagyon szeretünk beszélni, vagy olvasni, mert még mindenki fejében nagy a káosz ezzel kapcsolatban. Pedig ez egy olyan dolog, ami mellett nem mehetünk el szótlanul és nem csak mi nők, hanem a férfiak sem. Anno végigvettem, hogy az alapműveknek számító feminista krédóból mi jelent meg magyarul is, a podcastunkban többször is…Continue Reading
Az egyik első könyvtáros és románcolvasó példaképem, akit szinte a kezdetetktől követek nem más, mint Wendy a szuperkönyvtáros. S van neki egy listája a romantikus regényekről, amelyekben könyvtárosok a szereplők. Néhányat már én is olvastam innen (Victoria Dahl jó pár könyvében szerepeltek, ne meg ott volt a Könyvtároskisaszony és a rock star cuki regény…Continue Reading
Mindig örülök, amikor olyan ifjúsági regényről olvashatok, ami nem illik be a szokásos ya történetekről bennünk élő elképzelésbe. Kimondottan keresem az ilyen sztorikat, a Lehull a lepel pont ebbe a körbe tartozónak tűnt és amikor azt olvastam valahol, hogy olyan, mintha a Nulladik órát (The Breakfast Club) keresztezték volna a Pletykafészekkel (Gossip Girl), jelentkeztem…Continue Reading
Mindig azzal szoktam kezdeni a képregényes értékeléseimet, hogy nem vagyok képregény olvasó, viszont szeretem a szuperhős filmeket, mert szórakoztatnak és én nem kérem rajtuk számon, mint sok rajongó, hogy bizonyos szereplők nem úgy jelennek meg, ahogy az eredetiben és vannak történetszálak, amelyek nyomtatva jól kijönnek, filmen meg nem és fordítva. Ennek ellenére mostanában egész…Continue Reading
Stacia Deutsch ifjúsági regényére azért figyeltem fel, mert igazi girpower sugárzott róla. A színes, rajzolt borítón négy lány beszélget, láthatólag eltérő származásúak és jó néhány elketronikus kütyü is hever a kezük ügyében. A sorozat címe pedig: Kód, csajok, satöbbi, ami lássuk be, eléggé jól hangzik, nem véletlenül ennek a variációja például a podcastunk is…Continue Reading
Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni – hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a…Continue Reading
Annak idején a mesekönyvek után a következő történetek amiket szerettem a mítoszok voltak. Többször újraolvastam a Germán Kelta regéket és mondákat, valamint a Görög regéket is. Ma már nem emlékszem rá, de biztos, hogya többszöri újraolvasásban közrejátszott az is, hogy nem éppen egyszerű szöveggel íródtak és nem igazán voltak gyerekbarátok ezek a kötetek. Trencsényi-Waldapfel…Continue Reading
Ismét itt van kedvenc kibírhatatlan szobalányunk, Ivy Pocket, akinek immár harmadik alkalommal követhetjük a kalandjait. Caleb Krisp trilógiája (Ivy 1ről és Ivy 2ről is írtam) az elmúlt években mindig kellemes pillanatokat okozott, úgyhogy nem nagyon kételkedtem, hogy így harmadik nekifutásra is jót fogok szórakozni. S nem tévedtem, sőt még hatalmas meglepetés is ért a…Continue Reading
Az elmúlt időszakban amikor világháborús történeteket olvastam, vagy éppen láttam (s igen, a Wonder Womant is ide gondolom) főleg női szemszögből, azok eléggé bejöttek, úgyhogy az amerikai változatok után érdekelt egy angol történet is végre. Mary Nichols könyve pedig pont kapóra jött: elvégre van benne londoni bombázás, kitelepítés, kódfejtés, ellenállás. Sheila Phipps élete darabjaira…Continue Reading
Az úgy volt, hogy még amikor csak az osztrák meg a jugó tévén lehetett látni igazából, mit művelnek nyugaton a népek, a kedvenc filmsorozatom a Dinasztia volt. Tudom, itthon később a Dallas futott be, de igazán őket mindig parasztoknak tartottam, Carringtonék világához képest: ahol mindenki csodaszép, elegáns volt és megismertették velem a szappanoperák hihetetlen…Continue Reading
Keith Stuart regényére már akkor kíváncsi lettem, amikor a fülszöveget olvastam, aztán valahogy elfeledkeztem róla és akkor tűnt fel megint, hogy már megjelent amikor a könyvesboltban találkoztam vele. S tudom vannak nagy fülszöveg ellenzők, de én szeretem tudni, miről szól a regény, bár itt most a borító is egész jól visszaadta a történet lényegét:…Continue Reading
Decemberben úgy kezdtem az Alias Grace-ről szóló értékelésemet, hogy “Margaret Atwood a reneszánszát éli itthon is, s azt kell mondani, hogy éppen ideje volt.” A trend folytatódik, aminek ékes bizonyítéka, hogy újra megjelent A vak bérgyilkos is, ami a szerző Booker díjas regénye, s amelyet egyszer már kiadtak magyarul, még 2003-ban, de valahogy nagyon…Continue Reading
