Lucy Steeds regényére azért figyeltem fel, mert bár első könyv, angol díjakat kapott és még a GoodReads-en is 4 fölött maradt az értékelése. Márpedig megfigyeltem, ha valami 3.5 és 4 csillag közötti átlagon van, azzal óvatosnak kell lennem, körbejárni, hogy vajon számomra releváns ízlésű emberek hogyan viszonyulnak az adott műhöz, míg 4-es átlag felett (ha a könyv nem hype-olt) nagy eséllyel számomra is tud valamit adni a mű. Mivel A művész szépirodalom, nem az értékelések átlaga nem vezetett meg és sikerült egy különleges történettel megismerkednem.
1920 nyarán Joseph Adelaide a fiatal angol újságíró nagy reményekkel érkezik meg Dél Franciaországba, hogy interjút készítsen az évtizedek óta visszavonultan élő legendás mesterrel, Edouard Tartuffe-fal. Lelkes levelére amelyben próbálta meggyőzni a festőt, hogy fogadja csupán egyetlen szó választ kapott: „Jöjjön” és ő főszerkesztője biztatására szinte azonnal elindult. Csakhogy mikor megérkezik a falu végi eldugott portára egyáltalán nem fogadják tárt karokkal. Tartuffe, vagy Tata ahogy hívatja magát alig beszél, mogorva és interjút továbbra se kíván adni, vele élő unokahúga, a titokzatos Sylvette se sokkal közlékenyebb. Végül Joseph maradhat, ha modellt áll Tata legújabb képéhez, a Narancsot taró ifjúhoz. A fiatalember beleegyezik, úgy gondolja hogy munka közben majd ki tudja faggatni az öreget, de legalábbis első kézből tanulmányozhatja, miként dolgozik. A napfényes forró provence-i nyárban aztán semmi se úgy történik, ahogy azt várnánk. Bár Joseph annak ellenére, hogy rájön mennyire nehéz a művészetet szavakba önteni, cikke visszhangot vet, látogatókat vonz, a festményt sikerül nagy haszonnal eladni, titkok továbbra is maradnak: miért csak csendéleteket fest Tata, miért szakította meg a kapcsolatot a művészvilággal, éjszakánként merre jár Ettie és mi lesz a festmények sorsa?
Lucy Steeds nagyon okos regényt írt, ugyanis egyáltalán nem oda fut ki a cselekmény mint gondolnánk, s ahogy haladunk a történettel, fokozatosan megváltozik az is, hogy vajon ki is a főszereplőnk. Eleinte úgy gondoljuk, hogy Joseph az, de aztán egyre hosszabb fejezeteket kapunk Ettie szempontjából és ahogy megismerjük a két fiatal történetét megfordulnak a szerepek: Joseph szemtanúvá válik, ezzel párhuzamosan mélyebben megismerhetjük a lány hátterét, érzéseit, gondolatait és egyre aktívabb karakterré válik. Persze mind a ketten Tata körül mozognak, akit szintén kezdünk másképp látni a kezdeti zsarnok géniusz a machinációival a nagy titkaival idővel az olvasó előtt is lelepleződik, hogy valójában egy tragikus életet és végtelen magányt próbál takargatni.
A történetben fontos szerepet kap a művészvilágban létező nőgyűlölet és a patriarchális elnyomás, azt is boncolgatja Steeds, hogyan kényszerítették elnyomott szerepekbe a nőket, mennyi akadályt kell nekik leküzdeni, hogyan tudnak eligazodni és megtalálni magukat egy olyan világban, ami nem rájuk van szabva. Vajon mit hajlandók feláldozni azért, hogy szabaddá váljanak?
A regény másik nagy erőssége még a helyszín és a hangulat: a világháború nyomai még érezhetők nem csak a környezeten, de Josephen és Ettie-n is, mert bár egyikük se járt a fronton mégis mind a ketten mély sebeket kaptak. Szinte éreztem a provence-i napsütést, Steeds nagyon érzékletesen ír a vidékről, az időjárásról, a széles sárguló mezőkről, a folyó hidegéről, a fülledt padlásszobáról és az étkezések is mindig fontos szerepet kapnak: Tata rá van kattanva a különböző textúrákra amiket az ételek főzve vagy nyersen nyújtanak és ahonnan az inspirációit szerzi. Elegáns ugyanakkor olvasmányos és magával ragadó volt a stílus, beszippantott a kezdetektől és mindig tartogatott valami meglepetést.
Nagyon sűrű könyv volt: ahhoz képest, amilyen mélységeket mutatott meg és ahogyan Steeds nagyon takarékosan dolgozott: érzékletes leírások, izaalmas karakterek, filozofálgatás a művészetről és mindez alig 300 oldalban… Határozottan meglepődtem, mennyi minden maradt meg bennem az olvasás után. Tényleg mesterien lett lehozva az egész.
Blogturné
A művész egy lassan kibontakozó, különleges atmoszférájú történet, amelyben a művészet nemcsak alkotás, hanem menedék, vágy és önkifejezés is. Lucy Steeds regénye finoman egyensúlyoz érzelmek és emberi kapcsolatok között, miközben egy érzékeny női sors rajzolódik ki előttünk.
A Blogturné Klub következő állomásain egy gyönyörűen megírt, elgondolkodtató regény vár ránk. Tartsatok velünk 2026.06.09–13. között, és merüljetek el velünk együtt A művész különleges világában!
Fülszöveg
Provence, 1920.
Ettie némán jár-kel a régi, félreeső udvarházban, észrevétlenül teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a nagybátyja művészi zsenialitása kiteljesedhessen.
Joseph, a feltörekvő újságíró meghívást kap a művész otthonába. Úgy gondolja, nevet szerezhet magának, ha interjút készít a visszahúzódó festővel, a nagy Edouard Tartuffe-fel.
Mindenkinek megvannak a maga titkai. És a sötétség leple alatt Ettie évek óta gondosan rejtegeti a sajátját. A perzselő nyár azonban leolvasztja a hamis rétegeket, és lassan előtűnnek a valódi színek.
Mert Ettie készen áll arra, hogy végre megmutassa magát.
Még akkor is, ha ehhez lángra kell lobbantania a saját világát.
WATERSTONES ÉV KÖNYVE DÍJÁNAK NYERTESE 2025-BEN
A WALTER SCOTT-DÍJ 2026-OS DÖNTŐSE
AZ ÉV KÖNYVE A SUNDAY TIMESNÁL
General Press, Budapest, 2026 · 294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041413 · Fordította: Ács Eleonóra
Megrendelés
Nyereményjáték
A Blogturné Klub turnéja során most a művészet világába kalandozunk! Ha szeretitek a festészetet, az alkotásokat és az izgalmas történeteket, akkor érdemes velünk játszanotok is. Három állomáson három kérdés vár rátok – a helyes válaszokat gyűjtsétek össze, majd küldjétek el a megadott felületen!
Feladványom
Hogy nevezik azt a festészeti irányzatot, amelynek legismertebb alakjai Monet és Renoir voltak?
Állomások
06.09. – Milyen könyvet olvassak?
06.11. – Olvasónapló
06.13. – Pandalány olvas
