Íme a kendőzetlen igazság az olvasmányaimról. Mert ÉN legalább olvasok.
Ugyan szeretem a krimiket és a közös podcastunkban Brigivel sokszor beszélgetünk a zsánerről, én igazából a modernebb nyomozók és írók között mozgok. Agatha Christie könyvei közül egész keveset olvastam el. Amióta a Helikon kiadó elkezdte ezekben a szép kiadásokban újra megjelentetni őket persze vásároltam már párat, sőt olvastam is és az elmúlt években a…Continue Reading
Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatát én a 6. résznél kezdtem el olvasni, s azt kell mondanom, hogy az eddigi részek mind jól szórakoztattak és ez alól A bűn hercege se volt kivétel. Szeretem, hogy nem a szokásos történelmi romantikus korszakban játszódik, hanem még a 18. század közepén, amikor még kicsit szabadabban lehetett kezelni rengeteg…Continue Reading
Elképzelhető, hogy hallottam a regényről a megjelenése körül, meg amikor díjakra jelölték, de be kell vallanom, akkor figyeltem fel rá először, amikor megláttam a csodás magyar borítót. Onnantól kezdve kezdtem utána olvasni, hogy vajon engem érdekelne-e ez a történet és úgy döntöttem, hogy igen. Történelmi regény, fókuszában bűnténnyel amit a címszereplő talán elkövetett, talán…Continue Reading
Jó pár éve jelent meg a könyvtárunk kötelező olvasmány listáján Angela Ducworth könyve, amit egész sűrűn kölcsönöztek azután is a diákok, hogy véget ért a szemeszter, ahol használták. Mindig meg voltam róla győződve, hogy valami önsegítő könyvről van szó, úgyhogy a 12 egy tucat elv miatt nem igazán törtem magam, hogy beleolvassak. Aztán észrevettem,…Continue Reading
Az az olvasó vagyok, aki ritkán választ random olvasnivalót, ahhoz túlságosan is érdekelnek a könyves infók, de ezzel teljesen ki vagyok békülve, sőt így tudom igazán megelőzni, hogy nagyon melléfogjak ami az olvasnivalókat illeti. De inkább szoktak érdekelni más olvasók véleményei, mint a kritikai visszhang meg a díjak. Éppen ezért ha csak az utóbbiakkal…Continue Reading
Barbara Cantini Halálka című könyve nagyon kedves sztori volt egy zombi kislányról, aki ugyanazt akarta, mint bárki más: barátokat. Az első rész végére szerzett is jó pár havert, akikkel végre nem fog unatkozni. Csakhogy az időjárás nem annyira kedvez a sok bandázásnak, éppen zuhog az eső, Halálka unatkozik, mert Bu Song békákra vadászik, Néhay…Continue Reading
Van az a korszaka a gyerekeknek, amikor szeretnek mindenféle kicsit ijesztőbb dolgokkal ismerkedni, ezért ők azok akik nagyon is kedvenc ünnepükké tudják tenni a Halloween-t és szívesen öltöznek be, meg ijesztgetik egymást. S ha jobban odafigyelünk, észrevehetjük, hogy milyen sok gyerekeknek szóló könyv, képregény, rajzfilm van, ami ezt a sötétebb oldalát mutatja meg a…Continue Reading
Az az igazság, hogy először nem nagyon akartam én elolvasni ezt a könyvet, bár a borítója megfogott: angol gyermek- és ifjúsági irodalomba tartozó fantasykat ugye kedveljük. Aztán elolvastam a fülszöveget, ami ha sokat nem is árul el, azzal kecsegtet, hogy valamiféle Sosehol sztori ez, csak tudjátok, srácoknak, úgyhogy beadtam a derekamat. S valóban, nem…Continue Reading
Mivel nagyon elégedett voltam McManus első regényével, a Lehull a lepel-lel, kíváncsi voltam, hogy mi lesz a szerző következő dobása. Már a fülszöveg is ígéretes volt, s talán egy kicsit komolyabb ügyet is sejtetett. S bár még a decemberi terveim között szerepelt, hogy elolvasom ezt a regényt, de aztán hipp-hopp január lett belőle. Ellery…Continue Reading
Még nem olvastam semmit Katherine Applegate-től, de tudtam róla, hogy Newbery medált már nyert, s ennek a könyvnek a fülszövege és külseje nagyon bejött, úgy gondoltam, érdemes megismerkedni akkor vele is. A történetet Vörös egy 2016 éves tölgyfa meséli, aki rengeteg állatnak ad otthont, legjobb barátja egy varjú és a környéken Kívánságfaként is üzemel.…Continue Reading
Nem vagyok ellenére a mesefeldolgozásoknak, sőt kimondottan szeretem őket. Főleg, ha a női szereplőkre koncentrálnak. De meg kell hagyni, hogy még olyat nem olvastam, ami az eredeti egyik nem éppen pozitív szereplőjét teszi a központba. Úgyhogy izgalmasnak ígérkezett Jennifer Donnelly regénye, akit már évek óta szeretnék olvasni (Északi Fény című könyve még az előző…Continue Reading
Igazából megint csak Elizabeth Wein: Fedőneve: Verity című regényéhez kell visszanyúlnom, hiszen ott olvastam először olyan kémnőkről, akiket hivatalosan is beszerveztek. Ugyanis a második világháború során fordul elő legelőször ilyen a történelemben, hogy a nőket kiképezték és feladatokkal bízták meg. Persze korábban is kémkedtek, de sose ennyien és ilyen hadászatilag, kiképzésekkel támogatott háttérrel. Mindig…Continue Reading
Már nem tudom miért alakult úgy, hogy a gyereknevelési könyvekre először mindig a párom figyel fel. Így volt ez a Szülői varázslat esetében is. Úgyhogy amikor elkértem olvasni, megegyeztünk, hogy ő fog róla beszámolni. Úgyhogy íme ismét visszatérő vendégbloggerem, D. értékelése a könyvről. Mindig elolvasom a Nők lapjában a Vekerdy rovatát. Néha egyetértek, néha…Continue Reading
Még gyerekkoromban volt egy korszakom, amikor faltam a második világháborús regényeket. Úgy gondoltam, hogy Alistair MacLean a legkirályabb és barátnőmmel idézgettünk egymásnak a Kémek a Sasfészekben című regényből. Csak jóval később jöttem rá, hogy mi hiányzott korábban mindig a narratívákból: a nők szerepe. Szerencsére az utóbbi években egyre több olyan regény akad a kezembe,…Continue Reading
Nem vagyok egy Elizabeth Gilbert rajongó, pedig igazán olyan író ő, akit a matek szerint szeretnem kellene. De sose támadt kedvem elolvasni az “Ízek, imák, szerelmek“-et, sőt még a filmet se láttam pedig Julia Roberts játszik benne, akivel kb. bármit hajlandó vagyok megnézni (mondjuk mostanában állandóan ajánlgatja a Netflix, úgyhogy lehet egyszer csak rászánom…Continue Reading
